A fehérvári Sidol zenekar két éve játssza dallamos hagyományos punkzenéjét egyre nagyobb sikerrel. Közelgő turnéjuk kapcsán beszélgettem Tunyóval a csapat énekesével a zenekar múltjáról, jelenéről és persze jövőjéről is.
Kolera: A
Sidol új zenekarként bukkant fel pár évvel ezelőtt, de hallhatóan és láthatóan
egyáltalán nem újoncokból áll, honnan verbuválódott a társaság és hol
zenéltetek korábban?
Tunyó: Üdvözlöm
a kedves olvasókat! A Sidol először egy bohém ötletként bukkant fel basszerosunk
Kovács Balázs (anno a Pigs for Sale nevű csodazenekarban nyomta) fejében.
Mi
ketten akkor egy pszichedelikus metálzenekarban nyomtuk, de kicsit egyszerűbb
és lágyabb dallamokra vágytunk, a punk meg ugye olyan, amit nem kell
túlbonyolítani. Lassan nekiállítunk összerázni a projekt-et, és minő meglepetés
Benke Gábor (ex Tedd Azt) barátom is épp egy heavy metal zenekarban
"sínylődött" és egy punk zenekaron törte a fejét, így hát összeültünk
ötletelni. Rossz és még rosszabb zenekarnév ötletek után jutott eszünkbe a
"Sidol". Sokan már nem tudják, ez egy régi kilincs és réztárgy
fényesítő szer volt, de mint név elég elborult választásnak tűnt. Aztán
nekiálltunk számokat írogatni, főleg Benke ötleteiből, aki 12 számot dobott
össze elnagyoltan. Előkapartuk a régi a – sokszor még középiskolában írt –
számötleteinket, szövegeinket. Első összerakott dalunk az "éó" volt,
ezt követte az "induló", majd megannyi nóta. Pár próbálkozás után
komolyabb zenészek is csatlakoztak hozzánk: Soma – aki többek közt a Septic
Pain dobosa volt, és Tomi, akit a Stonefire?, a 86 és a Fueled zenekarokból
ismertünk meg. Az első próbákon kiderült, hogy egymásra vagyunk hangolódva,
mind zeneileg, mind ökörködésben, a zeneírás, és a próbák is gördülékenyen
mentek. Én (Tunyó az énekes) is megfordultam már jópár zenekarban (Betonkorlát,
Hótziher, Nullpont Energia, Secans). Mindnyájan körülbelül 20 éve zenélünk,
szerintem a zenekarban így már túlléptük a gyermekbetegségeket. Tudjuk, hogy
mit akarunk csinálni, és örömből zenélünk, így nincs erőlködés szaga az
egésznek.
Kolera: Két
éve, amikor még kb. az első koncertjeiteket adtátok már egyből teljes saját
dalokból álló programmal rukkoltatok elő, a beállást leszámítva egyetlen
feldolgozást sem játszottatok. Ezt nagyon kevés új zenekar meri meglépni.
Mennyi idő alatt hoztatok össze egy teljes koncertnyi saját dalt? És miért ezt
a nehezebb utat választottátok? Milyenek voltak a legelső koncertek?
Tunyó: Nálunk a zeneszerzés, számírás teljesen könnyen megy,
talán azért, mert mindenki hozzáteszi a magáét. Mindnyájan írtunk már szöveget,
dallamot, ha valakinek van egy kis ötletrészlete, szöveg gondolata, akár pár
sort is képesek vagyunk átküldeni egymásnak, hogy: „ezt nézd meg, jó ez, vagy
jó szar? Írj már hozzá valami refrént!” – és legközelebbi próbán már össze is
rakjuk. Eleinte Benke ötleteiből építkeztünk, de mint kiderült mindenkiben egy
költő veszett el, így könnyen körbejárjuk a „sör, pogó, haverok” témakört. Az
első koncertünk a Pucokban volt, ami egy fehérvári underground klub volt,
(jelenleg Nyolcas Mühely néven működik másik helyszínen). Két hónap alatt raktunk
össze egy koncertanyagot. Szerintem nekünk a feldolgozásosdi lenne a nehezebb
út, bár sok tagunk játszott tribute zenekarokban. A legelső koncerteken pozitív
visszajelzéseket kaptunk, ez is erőt adott ahhoz, hogy folytassuk
Kolera: Megjelent tavaly egy hat számos demótok, itt is egyéni megoldást
választottatok, mások ehhez csinálnak egy borítót, adnak egy címet és kész a
bemutatkozó lemez. Ebből az jön le, hogy talán nem vagytok vele teljesen elégedettek,
pedig jók a dalok és azt sem mondhatnám, hogy szarul szól. Hogyan született meg
ez az anyag?
Tunyó: Ez az első demónk, inkább csak
kíváncsiságból rakódott össze, hogy mit is tudunk házi körülmények között
felvenni. A dobokat Tóth László István segítségével vettük fel, a többi dolgot
pedig az én számítógépemen, illetve egy laptopon. A keverést is magunk
csináltuk, és a végeredmény bár nem szól rosszul (a kazettás-magnós
garázsfelvételek idején mit nem adtunk volna egy ilyen demóért!), nem
stúdióminőség. Most van egy kis anyagunk, amit meg tudunk mutatni, ha valahova
elmegyünk koncertezni beharangozónak. Nemrég jó pár koncertfelvételt is
feltoltunk a Youtube-ra, most már ez alap egy zenekarnál szerintem. Nemrég
vettük fel Wackor Mikinél az „Együtt maradunk” című számunkat, igazi profi
minőségben, szeretnénk majd egy klippet forgatni rá, de mindig kicsit el
vagyunk havazva magunkhoz képest. Egy nagy album felvétele is idő és pénz
kérdése, de lassan szeretnénk ezt is meglépni.
Kolera: Már
van vagy 20 saját dalotok, mikor lesz lemez? Vannak kedvenc számaitok a sok
közül? A visszajelzések alapján melyik dalok a favoritok a hallgatóság vagy a
koncertre járók körében?
Tunyó: Nemrég
írtam össze, eddig 25 számunk van, amiből kb. 15-öt szoktunk koncerten
játszani, mert általában egy óra műsoridőnk van. Nincs kedvenc számunk, illetve
amikor összerakunk egy új számot, akkor sokáig azon élvezkedünk, hogy „hú, ez
de kurva jó lett!”, de igazából minden számot szeretünk játszani. Volt pár szám
(Hideg nyom, Viszlát, Ostoba) amikkel nem voltunk elégedettek, ezeket szépen
lassan elhagytuk és (nagyon helyesen) eltűntek a süllyesztőben. Koncerteken
abszolút közönségfavorit az Induló és az Együtt maradunk, de a
Jobboldal-baloldalt is szokták üvölteni a mikrofonba.
Kolera: Az
hangod nagyon hasonlít a PICSA énekes Megyeri Feri hangjára, vagy éppen az övé
hasonlít a tiédre, ahogy vesszük. Csak nekem tűnt fel, vagy hallottad már ezt
másoktól is?
Tunyó. Sokszor
megkaptuk már, hogy ez a zene tiszta Auróra, vagy Hétköznapi Csalódások.
Természetesen azokból a punk zenékből építkezünk, amiket a kilencvenes évek óta
hallgatunk. Lehet, hogy közben ragadt rám egy kis Megyeri hangfekvés.
Kolera: Ősszel turnéra indultok a Viadukt zenekarral. Hogyan szerveződött a turné,
miért ők a turnépartnerek, miért választottátok ezeket a koncerthelyszíneket?
Egyenrangú felek vagytok, vagy lesz egy fő zenekar?
Tunyó. A
Viadukt a főzenekar, mi csak másodhegedűsök vagyunk. Félretéve a tréfát,
egyszer együtt játszottunk az Assimilation zenekarral Várpalotán, ami nagy
átfedésben van a Viadukttal zenekartagok tekintetében, és ők kértek fel minket,
így mi örömmel csatlakoztunk. Kisgolyóék és az egész Várpalotai
zenésztársadalom jó arcokból áll. A fehérvári „Hangosztás” koncertsorozat
keretein belül már 2002 körül együtt játszottunk (akkor még, mint Nullpont
Energia tagok Benkével) a Végállomással – innen ismerünk több várpalotai
zenészt.
A
koncerthelyszíneket főleg a Viadukt szervezte le, olyan helyekre megyünk főleg,
ahol már jártunk és szeretettel fogadtak minket. Fontos, hogy a koncerthelyszínek
mennyire „szolgálják ki” a zenészek igényeit hangosításban, néha jólesik egy
zsíroskenyér, egy kis potya ingyensör, vagy egy laza dumálás hajnalban a helyi
dolgokról. A dunaújvárosi Kaptár, Csepelen a Route 66 Karáti Klub, a 8-as
Mühely, vagy a Mecsérbánya kocsma (elnézést, ha valakit kihagytam volna), mind
olyan helyek, ahova szívesen visszatérünk egy jó buli kedvéért. Már ismerünk jó
pár helyi arcot, és reméljük, hogy egyre többen lesznek kíváncsiak a
koncertjeinkre. Vendégzenekarokként helyi és haver bandákat hívtunk: a Térkövön
Sült lángost, az Utópiát, a Punkie-t, és a Gumicsizma Punk zenekart, de
olyanokkal is játszunk, akikkel még nem találkoztunk (T!lt).
Kolera: Már
rutinos koncertzenekar vagytok, játszottatok többször az Aurórával, önállóan
fesztiválokon, pesti és vidéki klubokban. Milyen pozitív és negatív
tapasztalataitok vannak? Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok?
Tunyó: Eddig
mindenhol jól éreztük magunkat, van ahol kicsit túl jól is. Mindegyik helynek
megvan a maga hangulata, amiért már előre várjuk a koncertet, de ezen felül jó
a közönségből idegenekkel ismerkedni, más zenészekkel együtt szeszelni az
öltözőben, vagy hajnalban hazafelé a kocsiban satu részegen hülye szóvicceken
röhögni. Sok zenekart és zenészt ismertünk meg, akikkel folyamatosan tartjuk a
kapcsolatot.
Kolera: Milyenek a bulik hazai pályán? Láttam már van saját közönségetek, sőt voltak
akik Pestre is elkísértek benneteket.
Tunyó: Van pár
Sidol Fan Club tag, akik ismerik a szövegeket, még a pólókból is vesznek,
valamint felbukkannak szinte az összes koncerten. Ők csinálják a pogót és a
hangulatot, értük érdemes csinálni ezt az egészet. Vannak olyan koncertek, ahol
20-30 ember ül, és csak páran ugrálnak, de voltak olyan bulik, ahol legalább
100-an voltak, és rendes pajtatánc alakult ki. Szeretnénk, ha egyre többen
ismernénk meg a zenénket, azonban ehhez egy rendes nagylemez, klippek kellenek
majd. Addig koncerteken gyűjtjük a közönségünket és a barátainkat.
Kolera: Kialakult egy saját zenei és dallamvilágotok, kik a felelősök a szövegekért és
a zenéért, közösen alkotjátok, vagy vannak, akik tevékenyebbek?
Tunyó. A Sidol
alapvetően dallamos punk rock zenét játszik. A szövegeink néha csak egy kis
ötletfoszlányból alakulnak, vagy valami hülyeségből ami az eszünkbe jut éjszaka
(„éjszaka egyedül hazafelé, nincsen nálam lé, megállít egy gyanús alak, vajon
mit akarhat?”). Sok politika ellenes indíttatású szövegünk van, azt hiszem ezt
az országot a politikusok elföldelték. Lehet jobboldal, lehet baloldal...
Nincs
nálunk kifejezett szövegfelelős, eddig mindenki hozott szövegeket, dallamokat
egyaránt próbára, ahol közösen rázzuk össze a számokat. Hallgatunk egymás
véleményére, mindenki beleszólhat mindenbe.
Kolera: A turnén kívül mi az amit még szeretnétek
megvalósítani a közelebbi és távolabbi jövőben?
Tunyó: Mindenféleképpen
szeretnénk „futtatni” a zenekart, hogy országosan is ismertek legyünk.
Szeretnénk nagyobb koncerteken elismert zenekarokkal fellépni, bejutni több
fesztiválra, és minél több emberhez eljuttatni a zenénket. Gyúrunk egy
nagylemezre, klippekre, és a lényeg, hogy legyen „sör, pogó meg haverok”!
Köszönjük az interjút!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése