PUNK '80 - Dózsakerti punkhistóriák - ANARCHIA, AMORF - Furó Csaba (Fufu)






Tatabánya Dózsakerti lakótelepén az első felnövekvő generációt a 80-as évek elején rögtön elkapja a zenakaralapítási láz, sorra indulnak el a rock, punk és újhullámos együttesek. Furó Csaba (Fufu) az Anarchia zenekarban kezdett el gitározni, utána az Amorf nevű csapatban folytatta, majd pályafutását keretbe foglalva visszatért az akkor már Rollers néven futó Anarchia soraiba és ott fejezte be a zenélést. Kalandos punkzenészi karrierjéről ejtünk szót az elkövetkezőkben.


Kolera: Szokásos kezdésként mesélj valamit a korai időkről, hogyan indult el a zenélés.

Csaba: Nagy Sex Pistols meg Ramones rajongók voltunk. A négyes csapatunkból ketten voltunk punkok, akik a Sex Pistols szerették, ketten a hard rock zenét. Ekkor fiatal 15 éves kölyök voltam, amikor megalakultunk, elkezdtünk tanulni gitározni egy punk műfajhoz nem kellett sok akkord, elég volt 4-5 akkorddal eldolgoznunk. Azt hiszem 83-ban alakultunk meg és akkor elmentünk egy jazz zenészhez, aki megtanított bennünket gitározni. Egy magánjellegű történet volt akkor persze, nem jártunk zeneiskolába egyedül a dobosunk. Mondjuk dobost váltottunk, mert szerencsétlen srác édesapja mérnök volt és neki volt csak nyomtatója a munkahelyén, ahol ki tudtuk nyomtatni a reklámainkat, hogy hol lesz a koncert, garázsban próbáltunk Tatabányán.. Kinyomtattuk ezeket a papírokat, de illegális volt nem lehetett volna kiragasztgatni, A rendőrök letépték, de tudták mikor csináljuk a koncertjeinket. A koncertek is félig meddig illegálisak voltak, kivétel ilyen egyetemi, főiskolai koncertek Esztergom,  Debrecen, meg Szlovákiába jártunk ki párszor, a szlovák punkok nagyon megszerettek bennünket és átjöttek többször a próbinkra és ott tomboltak a garázsok között. És akkor egyszer kipakoltuk a cuccainkat, akkor volt ez a cikk, akkor jött egy újságíró és ő jelentette meg ezt a cikket. Koncert a garázsok között. és akkor darabokra vertek bennünket, de gyakorlatilag madnem minden koncerten szétvertek bennünket és akkor váltottunk dobost mert a Tama felszerelését darabokra törték. Én ritmusgitáros voltam, a Csövi az Attila volt az énekes és a Kis Zsolti volt a basszeros, akkor váltottunk dobost, jött a Szennay Zoli és vele folytattuk, ő nem volt annyira képzett, a Babos Csabi egy képzett dobos volt, zeneiskolába is járt, rettentő jól dobolt. Annyit megengedett nekünk, illetve az édesapja, hogy maradhattunk a garázsban próbálni, zárjuk be magunkra jól, ne legyünk hangosak. Éa akkor szereztünk hungarocelleket, amivel leszigeteltük a garázsnak a bejáratát. És akkor így koncerteztünk tovább.  A tatabányai TK tévében egyszer felléptünk egy számmal, de sajnos nincsen cd-nk vagy lemezünk meg hasonlók. Nem is lehetett volna akkor. Mi nagyon rendszerellenesek voltunk és a rendőrök mindig bántottak bennünket. Egyébként Anarchia néven alakultunk meg és akkor a tatabányai Puskin Művelodési Házban Anarchia néven léptünk fel és ne tudd meg, hogy mit kaptunk akkoris. Szarrá vertek bennünket, de szó szerint állandóan. Én mindig kaptam az biztos. Mert nekem volt a legnagyobb szám. A dobosunk az visszahűzta magát, még a Csövi a Kiss Attila még ő is kinyitotta néha a száját ő is kapott egy-két maflást, de engem mindig szétrúgtak, szétvertek. Marshall erősítőket használtunk anno. Nagyapám bányász volt és ő jól kerestt abban az időben. Megkereste az akkori keresetek tízszeresét. Ráadásul nagyapámnak nem nagyon tetszett, hogy mi mit játszunk, de mindig segített. Nagyapám egy őrültnagy kommunista volt és ezértis sikerült valamilyen szinten talpon maradni. Játszottunk pár évet, de mindig megsemmisítették az erősítoinket, hangszóróinkat, ráment az összes pénzünk erre és sosem kaptunk egyetlen fillért se a koncertjeink után. Egyébként a legjobb koncertünk Tatabánya mellett volt, van ott egy kis település úgy hívják, hogy Tarján, 300 ember jött be és vagy 300 kint maradt, mert nem engedték be őket, mert túl sokan voltunk. És abból kb 150 szlovák volt. Olyan szlovákok is voltak akik nem felvidéki magyarok, hanem echte szlovákok, egyáltalán nem beszéltek magyarul, de élvezték a zenénket.
Nyitrán is koncerteztünk, ez ugye Szlovákiában van és ott is nagyon sokan voltak. Ott is voltak esztergomi, szőnyi, komáromi magyar punkok, de persze a legtöbb szlovák volt. Ott meg a szlovák rendőrök vertek meg bennünket, abban bíztam legalább ők nem bántanak, dehát dehogynem, hogyne bántottak volna. Koncert után mikor pakoltunk össze, mert hát nekünk kellett mindent csinálni ugye. Felpakolni meg kierősíteni meg stb. nem volt pénzünk, hogy fizessünk egy technikust, aki ezt meg tudja valósítani. Szlovákiában kaptunk egy kis pénzt, annyit kaptunk, hogy éppencsak visszajött az út ára. A debreceni egyetemen jétszottunk koncertet, az is egy nagy koncert volt rengeteg debreceni hallgató ott volt, meg még tanárok is rázták a fejüket, ott is kaptunk talán 150 forintot összességében. A benzin ára se jött vissza, akkor a benzin ára 20 ft körül volt, viszont kaptunk kaját, piát amit kértünk. Nem nagyon piáltunk egyébként se koncert előtt, se utána. Volt hogy orosz teherautó vitt bennünket az esztergomi koncertre, benne ültek az orosz katonák. A koncertjeink általában jól sikerültek volt egy-kettő, ahol nagyon nem rajongtak értünk, a rendőrök meg semmiképp, mert a szövegeink nagyon rendszerellenesek voltak. Meg nem voltak szépek, dehát imádtuk én nagyon szerettem. És '89-ben mikor szétvált a csapat ez már Amorf volt, mert az Anarchia nem nagyon tetszett senkinek főlg a rendőröknek, mert így plakátoztuk ki, hogy Anarchia. Gondold el egy kommunizmusban, civil rendőrök jöttek meg nyomozük belevilágítottak a szemünkbe, miért Anarchia, meg tudjuk mit jelent, hogy Anarchia? Aztán hál' Istennek voltak olyan történetek, amit a rendőrök nem értettek meg, voltak magyar számaink elég sok, de rengeteg Sex Pistols számot játszottunk szinte az összeset és azt angolul émekelte le az Attila és azt nem értették a rendőrök, nem voltak annyira okosak, hogy beszéljenek az orosz nyelven kívül bármilyen nyelven.. És mi ezekkel futottunk nagyot főleg a szlovákoknál a Sex Pistols. Meg Ramonest is játszottunk meg hát a sajátjainkat, azok nem voltak szép szövegek.. És akkor 89-ben szétváltunk, mert nem tudtuk már finanszírozni ezt az egészet és akkor kivándoroltunk. 

Anarchia zenekar Puskin Műv.Ház Tatabánya (1984) B-J: Jártó József, Zólyomi Zsolt (Oleg), Babos Csaba, Furó Csaba (Fufu)

Kolera: Még az elejéről annyit, hogy honnan ismertétek ehgymást? Hogyan jütt össze ez a négy ember?

Csaba: Egy iskolába jártunk Tatabányán Dózsakertbe, egy általános iskolába együtt végeztünk, aztán tartottuk a kapcsolatot, mert barátok voltunk és akkor mindig jártunk koncertekre. de akkor Magyarországon sok helyen nem volt még punkzenekar, illetve voltak itt-ott, jobbra-balra. Mi Beatricét hallgattunk, illetve arra tomboltunk mint az állat. Punk zenekar koncertjén Hódmezővásárhleyen voltunk.

Kolera: Oda lementetek? Honnan tudtátok hogy lesz ott koncert?

Csaba: Megkaptuk az infot, de főleg a Babos Csaba az első dobosunk nagyon sok információval rendelkezett mindig, ő adta, hogy na hol lesznek ezek a koncertek. De nem is Hódmezővásárhelyen voltunk, hanem mellette egy kis településen kultúrházban.

Kolera: CPG is volt?

Csaba: Nem az nem, Cpg-n is voltunk, de az Budapesten volt. Talán Vágtázó Halottkémek volt, de rengetegen voltunk. Kijöttünk vasútállomáson aludtunk, eldőltünk,  persze jöttek a rendőrök, megint kaptunk 3 pofont, meg gumibottal a lábunkra. Viszonylag könnyű volt leutazni, mert a vonatközlekedés már akkor is jó volt. Ez a Bécs-Budapest közötti főleg, és ugye Tatabánya a kettő között van. Onnan leutaztunk Szegedre, ott egyszer átszálltunk, onnan elmentünk Hódmezővásárhelyre, onnan pedig busszal átmentünk erre a településre, de ne kérdezd meg mi a neve, fogalmam sincsen. 
A zenénket azt mindannyian élveztük. Igazából a Babos Csabi nem is annyira akart kilépni a zenekarból, de az apja sugallatára mégis megtette. Ő egy Tama dobfelszerelést kapott nagybátyjától aki Szlovákiában vásárolta. Szuper zsírúj, egy lábdobos volt nem kettő, de nagyon jó volt. Nekem volt egy Fender utánzatú gitárom, ami nem volt igazi, de a pickupok azok Fenderek voltak, a gitár maga az nem. Szuperül lehetett vele játszani. Miután bányász voltam nekem is volt pénzem. Nagyapám elrendezte nekem, hogy olyan széntermelő helyre menjek a bányába, ilyen frontfejtésen dolgoztam és nagyon sokat kerestem. 22 ezer ft-ot kerestem mikor a muterom 2700-at a nevelőfater meg keresett 5000-et. Gondold el ez nem volt kevés. Én nagyon sokat áldoztam ebbe az egész történetbe, volt 3 Marshall erősítőnk, ezeket nem mind én vettem, de a legtöbbet én raktam bele. Ezek még a régi Marshallok voltak, aminek az aljában voltak a hangfalak, ehhez kellet még venni kontrollt meg hasonló kiegészítő kellékeket és ezekkel simán tudtunk menni. Volt egy ismerősünk, akinek volt egy Nysa-ja még anno ki volt ürítve hátul és pont befért a szerelésünk, elöl ült még egy ember mi meg hárman hátul ültünk egy matracon. Ő mindig felajánlotta a segítségét a benzint nekünk kellett állni persze, meg a kajáját, de nem kért egyéb összeget soha. Ilyennel mentünk Szlovákiába. Komárnoba mentünk és mindent kipakoltattak velünk, amikor olyan gyönyörűszépen beraktunk mindent papírokkal, hogy ne sérüljenek meg az eszküzök. Kipakoltattak velünk az útra a szlovákok. A magyarok nem foglalkoztak velünk. Amikor mentünk vissza akkor foglalkoztak, annyit lérdeztek merrre voltunk. Koncertezni egy zenekar vagyunk és azt nagyjából megértették. Ha jól tudom van ilyen, hogy országos rocklexikon. Abban mintha benne lennénk. Mert ez az újságíró oda is betett minket. Nemcsak a megyei lapunkba, ami ugye Komárom-Esztergom megyében futott.
Dévényi Tibor berakott a Képes Újságba, akkoriban volt egy rockrovata, egy oldal csak. Ott mutatkoztunk még be. Aztán a TK tévében egyszer, nem volt túl jó felszerelése a tatabányai televíziónak sem. Én azt visszanéztem és azt mondtam hogy ez szar. Egy számot játszottunk el, meg ott nyilatkoztunk beszéltünk, hogy mi meg hogyan, meg hányszor.

Amorf koncert 1984 b-j: Kiss Zsolt-basszus, Kiss Attila(Csövi)-ének, Furó Csaba(Fufu)-gitár, Szennay Zoltán-dob


Kolera: Megvan ez esetleg valakinek?

Csaba: Tudod mennyit kerestem? Rengeteget. A google-on rajta voltam évekig, hogy talájak ilyen hanganyagot. A TK tévében nincs meg, mert amikor én otthon voltam tavaly, akkor én extra bementem a TK tévéhez és érdeklodtem, hogy esetleg archívumban megvan-e ez. Azt mondták, hogy á nincs. Akkor még nem volt ilyen, hogy archívum, tehát hanghordozó hogy ezt 30-35 évig tárolják.

Kolera: A dalokról beszéljünk még valamit. Számcímek, vagy pár idézet. Miről szóltak? Hány saját dalotok volt? Ki írta a szövegeket?

Csaba: Kiss Zsolti írta a szövegek nagy részét, én is írtam. A Kiss Zsolti egy nagyon intelligens ember volt már akkor, ő katonai főiskolán tanult. Ezért őt a rendőrök nem is bántották, mert egész más személyi igazolványa volt. Régi típusú, de piros volt a belseje és benne fénykép hadnagyi egyenruhában. Nem is merték bántani. 
Egyébként van egy gitárom itt is nem elektromos, hanem egy dobgitár. Néha még belecsapok ha olyan napom van, hogy felvidítsam magam, ha éppen nem tv-t akarok nézni, vagy rádiót hallgatni. Bele szoktam csapni a gitárba.
Kolera: És hogy kerültek oda a  rendőrök? Hívták őket?

Csaba: Ezek általában civilek voltak. Mert látták hogy mi kireklámoztuk hol lesz, meg minden. A művelődési házban totál legálisan voltunk. Nem lehetett, hogy csak úgy felrohanunk aztán nyomunk valamit. Egy másfél órás koncertet. Mert általában másfél, két órás koncertjeink voltak.


Kolera: Az kurvahosszú. Punkzenekarok nem szoktak másfél órás koncerteket dni.

Csaba: De hát mi az összes Sex Pistols számot feldolgoztuk, Ramones számokat. Saját számok. És ez nem úgy van, hogy játszod a számokat egybe, itt van egy kis duma is. Utána meg a beszélgetések. Minden csaj szeretett bennünket, de tényleg. Voltak érdekes történeteink, de erről nem beszélnék.
Akkor utána meghívtak egy sörre bennünket, vagy kettőre. Ott is beszélgettünk. Pár órát ott ültünk, hazaértünk hajnali kettőre. És én reggel 4-kor keltem és mentem a bányába dolgozni. Mellette sportoltam is. Taek won doztam. Heti 3 alkalommal jártam fel Budapestre. Belefáradtam.Volt hogy a bányában leültem kajálni és arra ébredtem hogy ráznak. Elaludtam érted? 18 éves voltam.
Kolera: Mennyi koncertetek volt évente? Majdnem 5 évig játszottatok.

Csaba: Havi kettő kb. Volt olyan is, hogy csak egy, mert hullafáradtak voltunk. De rengeteg helyen játszottunk, Szlovákiában nagyon sokszor, Győrtől Esztergomon át Debrecen.

Kolera: Hogyan kerültetek legelőször Szlovákiába?

Csaba: Úgy hogy elmentünk Komárom-Szőnybe ot is volt egy ilyen punk csapat. Ilyen punkrock. Akkor a Babos Csabi volt a dobos. És akkor segített az ő dobosuknak. És akkor beálltunk játszani mi is. Elvittük a gitárjainkat. Nagyon jó próbahelyük volt. Nekünk sajnos nem volt ilyen. Tatán a KISZ táborban kaptunk egy éttermet, ahol be kellett rakni meg jobbra balra vinni a cuccokat. A KISZ tábor udvarán volt egy ilyen félig nyitott helyiség, ahova bepakoltunk és ott is próbáltunk, meg koncertet is adtunk. Ott sokat koncerteztünk főleg nyáronként. Komárom-Szőny az ott van ugye Felső Révkomáromnál.
Ezeknek a srácoknak voltak Szlovákiában ismerősei, de azok még magyarok voltak. Próbálni szinte minden nap próbáltunk, heti négy alkalommal. Hallásra zenéltünk aztán mindig finomítottunk kicsit a történeten, Sex Pistolst hallgattunk kazettáról MK 7-es magnóról minden 3 másodpercben megálltunk és azt a 3 másodperces darabkát eljátszottuk és mindig hozzáraktunk valamit és így kialakult egy ilyen két perces szám. 2-3 órákat próbáltunk, tehát sokat. Játszottuk azt, hogy "God Save The Queen, The Fascist Regime", na ezt megértették a rendorök. 
Kolera: Tatabánya egy elég nagy város, voltak ott még rajtatok kívül punkok, punkzenekarok?

Az Anarchia utódzenekara a Rollers

Csaba: Punkzenekarok nemigen, rockzenekarok voltak.Volt rockélet, nagyon sok fiatal csapatot csinált és rockot játszott. A Rollers volt még pl. ők ilyen metalos rockot játszottak, gitároztam én is náluk.Vendéggitárosként, hogy jobb legyen a hangzás. A Bús Feri volt a szólógitáros, náluk nem volt ritmusgitáros. De ha akartak egy jobb hangzású koncertet, akkor elhívtak.

Kolera: Negatív zenekarról nem hallottál akkoriban?

Csaba: Rémlik valami, sajnos elfelejtem ezeket a dolgokat. Látod még a szövegeink se jutnak eszembe.Volt 5-6 rockzenekar, meg voltak a Cinkéék, meg a Jodóék.

Kolera: Frappáns Marhaságok.

Csaba: Igen neki ajándékoztam késobb az összes cuccot.Mikor kimentünk Németországba neki adtam a gitáromat, az erősítot. Nem tudom mit csináltak, de a Jodó teljesen le van épülve. Volt egykét számuk, ami bejött nekem. Ők játszottak mindent Hobót, V Moto Rock. Inkább magyar dalokat, nem játszottak Ramonest meg ilyeneket.
Tatabánya egy 80-90 ezer lakosú város tehát nem kicsi. Nyilván lehettek más zenekarok, akiknek a koncertjeit én nem láttam.Vagy csak kezdeményezések voltak, vagy csak magukat szórakoztatták. De azok, akik koncertezni jártak, azok a Rollers volt és az Amorf. Volt egy tatabányai és bicskei zenekar egy jó rockbanda. nem jut eszembe a neve. Mindig lestük őket hogy játszottak, nagyon profik voltak.
Tatán volt egy ilyen országos rock versenyszerű akármi. A közönségdíjat mi kaptuk meg. A zsűri díját nem mi, ez a tatai művelődési házban volt és totál tele volt az egész.


Kolera: Felvételek maradtak?

Csaba: Tatabányán csináltunk felvételeket, felvettük ilyen kazettás magnóra, visszahallgattuk hogy jó lesz, vagy nem lesz jó.Változtassunk-e rajta.ezek a kazetták régen elkoptak, meg kidisszidáltunk teljesen elkoptak.

Volt egy ilyen számunk hogy "Átbaszták a szart a kerítésen megdugták a hites feleségem, ha még egyszer megmerik csinálni, le hagyom a tököm amputálni."

Kolera: Jó de ez nem saját szöveg.

Csaba: Dehogynem, ezt a Kiss Zsolt írta.

Kolera: Ez egy ilyen lakodalmas pajzán nóta, ezt én ismertem már akkoriban, de nem tőletek.

Csaba: És a "Józsi meghozták a behívódat"? Volt egy ilyen hogy "Ördögi kör", a szövegére nem emlékszem.

Kolera: Öt év alatt azért biztos született legalább tíz saját szám.

Csaba: Igen annyi minimum, ezek nem születnek egyik hétről a másikra de a Kiss Zsolt nagyon jó szövegíró volt. A Családi házat ismered? Ezt a szöveget? 
Ez is benne van valami lexikonban, bekerült "Elhagytad már régen a családi házat, anyádnak apádnak fordítottál hátat"



Kolera: Ezt játszotta a Frappáns Marhaságok, akkor ez a ti dalotok?

Csaba: Igen a Jodóék átvették, de nem ők írták. Miután disszidáltunk elvesztettük a kapcsolatot, találkoztunk egyszer kétszer. De igazad van, mert a Jodó megkérdezte, hogy játszhatják-e a Családi házat. De ez a legelső nótáink között volt.Volt egy zenekar, a Bódis Öcsi féle zenekar, ilyen gyenge rockzenét játszottak, ők is kértek valami számot tolünk.


Kolera: Beszélgettem elég sok emberrel ebbol a korszakból és elég sokan nem emlékeznek dolgokra mert ez a ragasztó és hasonló szerek bejátszottak. Nálatok volt valami ilyen?

Csaba: Nem ragasztó az nem, tudod mit ittunk? Dianát.

Kolera: Miért pont azt?

Csaba: Az volt a legolcsóbb. Ez benne is van az egyik számunkban, amit a Kiss Zsolt írt "Dianától okádsz mint egy állat, a wc foglalt csak a peronra hányhatsz" Na de dolgozni kellett, nekünk ez nem volt rendszeres. Rengetegen ragasztóztak én azt tudom. Jodó is ragsztózott. Az volt végülis a leges legolcsóbb. Meg hát a Kabos, meg rengetegen, ott aludtak a temetőben. Tatabányai nagytemetőben kifeküdtek a domboldalra a sírok mellé és ott ragasztóztak. Szívták ezeket a szarokat. Én egyetlen egyszer lélegeztem be, mert annyira kínálták, hogy próbáljam meg. Egy levegőt vettem, azt hittem a tüdőmet kihányom. Mondom ezt hogy bírjátok. De a Dianából is ilyen 1 deciset vettünk. És akkor megittuk, mindig Szabad Európa rádiót hallgattunk, mindig a híreket hallgattuk mi lesz a szaros kommunizmussal. Nagyon rendszerellenesek voltunk összességében. Nem csak arról szóltak a nótáink, de arról zömében.
Tehát a kommunista elmék ellen és ezért kaptunk a redőröktől mindig. Volt olyan koncert ahol 3 zenekar lépett fel, elkezdődött délután 4-kor aztán este 10-ig nyomtuk. A miénk volt mindig a leghosszabb. A Puskin Művház, ami még mindig megvan Tatabányán és még mindig az a neve. Ott volt egy ilyen 4 vagy 500 négyzetméteres történet. Meg egy nagy színpad. 
Kolera: És ez megtelt a koncerten?

Csaba: Szinte mindig. Nem volt más kulturális esemény.

Babos Csaba az Anarchia majd később a Rollers dobosa

Kolera: Dehát az rengeteg ember.

Csaba: Nem mondom hogy mindig zsúfoltan volt, totál tömve. A tomboló csapat elöl voltak mindig 100-an legalább és hátul is álltak sokan, főleg amikor 3 zenekar játszott és csak 20 ft volt a belépő. Abból pénzt nem kaptunk. Mert hogy ki kellett bérelni ezt az egészet. Megtartotta a művház magának ezt a pénzt. Zenéltünk mi pl. Beatrice előtt előzenekarként. A Ferót jól ismerem. Én szeretem a Beatricét.

Kolera: Ez is a Puskinban volt?

Csaba: Igen a Puskinban, de pl Tarjánban koncerteztünk úgy megtelt, hogy 300 ember volt bent, meg ugyanannyi kint maradt. Színpadja eszméletlen nagy volt. Ott zsúfolásig volt, mint a heringek. Ablakokat ki kellett nyitni, hogy legyen levegő, nagymamák árulták a jegyeket, felügyelték, hogy senki ne dohányozzon.

Kolera: A Ricse elé hogyan kerültetek?

Csaba: A Babos Csabi illetve az ő apja által. Neki volt egy kontaktja Budapesten és o volt az aki leszervezte hogy lehetünk az előzenekar. Megmondták mikor kezdhetünk, mit lehet használni, erősítoket ők adják, pénzt nem kapunk természetesen. És meghatározták hogy 40 percnél nem játszhatunk többet. A hangot levették, de mondjuk nem voltunk halkak. Dobot is engedték, hogy használjuk.
A koncertek szervezését mind a Csabi csinálta. Illetve az édesapja. Feróék megdícsértek bennünket, hogy jól nyomjuk. A 22 ezerforintos fizetésem kb 70-80 százaléka a zenekarba ment. Feróék is ilyem punkos beütésűek voltak.



Kolera: Mi van veled mostanság? Hallgatsz még punkzenéket?

Csaba: Én itt élek azóta is Németországban. Úgy vándoroltunk ki, hogy Ausztriába mentünk először Traiskirchenbe a menekülttáborba ez ott van Bécs mellett nem messze, ott tartottak bennünket 2 hónapig, utána felvttek bennünket ilyen lakásokba Bad Ischl-be ott tartózkodtunk fél évet és akkor onnan egy magyar pernahajder srác átvitt bennünket Németországba. Ott voltunk másfél évet, utána ketten visszejöttünk Magyarországra és akkor csináltuk a dolgunkat, dolgoztunk én bányásznak tanultam, mint nagyapám vájár ez volt az első szakmám, utána a bányamentőkhöz mentem át dolgozni. A punk korszakom ott 89-ben véget ért, illetve nem ért véget egészen, mert mai napig hallgatom a punkzenét egyébként, de igazából az volt nekem az életem, azt akartam csinálni, volt néhány rockosabb számunk is, mert ketten voltunk punkok a négybol az Amorfban ketten erősebb rockerek voltak,  ezért egy két rockos formát is raktunk a történetbe, ilyen punk rockká alakultunk át, de azért megmaradtak a punk nótáink. Nagyon egyszerű zenénk volt nem kellet sokat problémázni, nem egy jazz, vagy hasonló muzsika volt.


Köszi az interjút!                  (Köszönet Czinege Jánosnak (Cinke) a segítségért)

campos



Anarchia (1982-1984): Zólyomi Zsolt (Oleg) - ének, Furó Csaba (Fufu) - gitár, Jártó József - basszus, Babos Csaba - dob

Amorf (1984-86): Kiss Attila (Csövi) - ének, gitár, Furó Csaba (Fufu) - gitár, Kiss Zsolt - basszus, Szennay Zoltán - dob

Rollers (1986-87) Zólyomi Zsolt (Oleg) - ének, Furó Csaba (Fufu) - gitár, Bús Ferenc - gitár, Jártó József - basszus, Babos Csaba - dob














































.






.

































































Nincsenek megjegyzések: