PUNK '70 - '80 - Punk Úttörők Vásárhelyről - RPX (VÖRÖS GÖRÉNYEK) - Kovács Péter (Kutya)

1978-at írtunk Pol-Pot megyében. Nemhogy CPG, de még a Punk jelző nélküli csöves rockzenét játszó CG zenekar sem volt a láthatáron, amikor a Kelet-Németországból hazatérő, a punkkal 77-ben megismerkedő Kovács Péter (Kutya) összehozta Vörös Görények - angolosan rövidítve RPX - nevű brigádját, amely az első dokumentált magyarországi punkzenekarnak tekinthető a kazincbarcikai Júdás zenekarral egyetemben. Vele elevenítettük fel a csapat kalandokban bővelkedő történetét.


Kolera: Először is mesélj a gyermekkorodról, milyen zenéket hallgattál, hogyan ismerkedtél meg a punkzenével, hogyan tanultál meg hangszeren játszani?

Kovács Péter: 62 ben születtem, 60 éves leszek az idén és ezt alaposan meg fogom ünnepelni, mert hát nem mindenki jut el idáig, hogy 60 évet megél, főleg ilyen punkos múlttal. Sajnos sokan elmentek közülünk.

Szegeden születtem, Hódmezővásárhelyen nőttem fel, anyám zongoratanárnő. Apám az vegyészmérnök. Hódmezővásásrhelyen laktunk a harmadik emeleten. Van egy bátyám Róbert. Ott a 3. emeleten hallgattuk a zenéket. Az első lemezem a Metrótól volt. A zöld Metró lemez. "Ülök egy rózsaszínű kádban" meg ilyen számok voltak rajta.
Dehát tetszett meg minden. Összejártunk egy fogorvos ismerősünkkel, anyámék ismerőse volt, a Kovács Bandiék. Annak kurvajó lemezei voltak, Creedence, Doors, ELP, meg Cream is, ezeket szerette. Aztán jött nekem a 70-es évek elején egy Beatles korszak. Lemezeket nem nagyon lehetett kapni csak elvétve.
Néha azért csak tudtam venni, mert egy-két lemezem volt. Amikor kimentünk Németországba az NDK-ba, akkor kaptam egy Slade lemezt meg Sweetet. Amúgy mi ezeket a zenéket csak a Tánczenei Koktélból ismertük, meg az Ötórai teából, ezek voltak a zenei műsorok. A Tánczenei koktél 12 35-kor kezdődött sose felejtem el, hogy rohantunk haza iskolából aztán hallgattuk.



Felvettük magnóra ezeket a számokat amik akkor voltak. Komjáthy György műsorai voltak. Siettünk az iskolából haza, csak ott tudtuk ezeket a zenéket meghallgatni. A 72,73,74 es évekről beszélünk. Nagyon szerettem a Creedence-t, a Sladet, a Sweetet, mindig voltak ilyen kedvenceim. Mindig változott ez. Zongorára jártam vagy 6 évig, de nem voltam egy nagy tehetség. De anyám zongoratanárnő volt, nagyon szerette volna, hogy jó zongorista váljon belőlem. Hosszú évekig ott szerencsétlenkedtem, Berei Erzsike volt a tanárnőm. Sokat szenvedett miattam. Engem viszont inkább a foci érdekelt - abban sikeresebb voltam, mint zongorista.
Aztán eljutunk 1977-ig. '77-ben én a nyolcadikat elvégztem és kimentünk Németországba. Az NDK-ba. Az egész család, mert egy porcelángyárat létesítettek ott a magyarok Haldenslebenben Magdeburgtól 20 km-re és ez ott volt a nyugatnémet határ mellett. Apám dolgozott a porcelángyárban. És akkor ott jártam ki a neunte Klasset a Heinrich Heine Oberschuléban. Egy ilyen gimnáziumban, kilencedik osztályos voltam ott. Ez az elsőnek felelt meg Magyarországon, első osztály a középiskolában. És akkor ott jöttek ezek a német TV adók, ARD, ZDF főleg ez a kettő. Emlékszem volt ilyen Musikladen nevű műsor, meg ilyen hasonló zenés műsorok. És ott megjelentek ezek az első punkzenekarok. A Sex Pistolst nem ott láttam, hanem hallottam a rádióban. Az egyszerúen kiakasztott, azt kell hogy mondjam az egész életemet megváltoztatta.



Az az élmény ahogy azt a zenekart hallottam játszani. Pont rám szabták, nekem találták ki.
15 éves voltam, elég szigorú volt apám. Jó ember , de követelt dolgokat, mi meg ganék voltunk a tesómmal, mi próbálkoztunk mindennel amit nem volt szabad, a tiltott gyümölcs ízét azt imádtuk igazán. Ez a neveltetés, a szigor meg a mi habitusunk ez oda vezetett hogy elég sok rosszaságot csináltunk.
És amikor ezt a Sex Pistolsot hallottam akkor azt mondtam, hogy ez valami eszméletlen. Csodálkoztam, hogy egyáltalán létezik ilyen jó zene. Emlékszem mikor a Holidays In The Sunt hallgattam csak ámultam, hogy ilyen kurvajó számot hogy lehet írni? Teljesen a hatása alá kerültem. Aztán kaptam ilyen posztereket, szereztem meg loptam, mit tudom én. Birtokomba jutottak Sex Pistols poszterek. Irigyelték rohadtul aztán itthon.
78 júniuisban visszajöttem Magyarországra.Vettem egy basszgitárt NDK-ban, vagyis vettek a szüleim, nem volt jövedelmem én ilyen szerencsétlen gimnazista voltam akkor. Szóval kaptam egy basszgitárt, hazajöttem júniusban és elkezdtem szétnézni kivel tudnék zenekart alapítani Vásárhelyen. Azért még elmondanám, hogy korábban, mikor nyolcadikos voltam '76-ban, vagy '77-ben csináltunk egy kis amatőr zenekart. Az volt a nevünk hogy Three Sparks, hárman voltunk, egy zongora volt, egy dob, meg egy gitár.
Én az első gitáromat hetedikben megkaptam, a jugó piacon vettük meg Szabadkán. Egy Carioca nevű olasz gitár, kurva nehéz volt rajta játszani, mert magasan voltak rajta a húrok, nagyon nehéz volt rajta játszani, de jó iskola volt.



Kolera: Akusztikus gitár volt ez?

Kovács Péter: Akusztikus, de nagyon jó formája volt. Nem ez a KISZ táborba leülök egy ilyen izével, hanem ez egy formatermezett olasz gitár volt, az olaszok nagyon tudnak ilyen formákat alkotni. Nagyon jól nézett ki. Tán Beatlest játszottunk, persze csak úgy magunknak, meg felvettük magnóra amit összehoztunk.
Tehát már volt ilyen próbálkozásunk akkor is. Ezt a zenekart én a Lukács Jóskával csináltam, aki egy osztálytársam volt, meg Sándor Jancsival. De közben meg a Végvári, aki nekem osztálytársam volt még az általános iskolában alsó tagozatban, csak aztán elkerült ötödiktől máshová, tehát a Végvári meghallotta, hogy mi zenélünk, valaki mondta neki és ő eljött megnézni minket a lakásunkba, ahol próbáltunk. És ő akkor piszkosul irigykedett. Ő meg egy művészember volt, Tamás ma is egy jó grafikus. Szentendrén festő, gyönyörű képeket fest. Van tőle két képem, nagyon ügyes, nagyon elismert művész. Valami riportot is csinált vele mostanában valamelyik TV csatorna Tihanyban.
Az a lényeg hogy ő ott sündörgött, hogy ő is próbálkozna ezzel. Úgyhogy amikor visszajöttem Németországból eszembe jutott, hogy a Végvári lehetne nekünk a dobos, vagy valami. '78 nyara volt ekkor.



Kolera: Akkor te már ezt ott Németországban eldöntötted, hogy zenekart alapítasz és azért vetetted a basszusgitárt, hogy mindenképpen zenekart csinálsz?

Kovács Péter: Pontosan nem emlékszem, de megvolt a basszgitár tehát nyilván ez volt a szándékom, ha megvettem a basszgitárt, azzal volt valami célom az biztos. Bevittem a koleszba is, tudniillik a szüleim nem jöttek haza, bátyám se a Róbert. Ők még egy évet maradtak NDK-ban. Én koleszba kerültem és ott volt a gitár.
Na a Végvárit megkerestem, ő jött dobosnak. Akkor jött a Sándor Jancsi, aki korábban a Three Sparks- ban volt, azt is elnevezhettük volna punkzenekarnak, mert olyan szarul játszottunk. Akkor még nem is létezett punk. Aztán vettük be Csehó Petit, ő volt az én jó barátom. Ő volt a negyedik, meg a Berki Lacit ötödiknek, akit régebbről ismertem. A Berki Laci az komoly zenei pályára készülhetett volna, mert baromi jól zongorázott, meg zeneelméletben is otthon volt. Ő végülis ének-történelem szakos tanár lett mikor végzett a főiskolán Egerben. Ő volt a képzett zenész köztünk. A Csehó, annak fogalma nem volt az egészről, de ő lett a szólógitáros. De tanulékony volt, meg olyan laza gyerek. Én lettem a basszusgitáros, a Sándor Jancsi lett a ritmusgitáros és a Végvári lett a dobos. Voltak beceneveink a Végvárit úgy hívták, hogy Biga, én voltam Kutya, Csehó az Csehó, elnevezhettük volna kocsmának is, de tényleg az a neve, hogy Csehó Péter. Ilyen szerencsét? Ezt nem kell megváltoztatni. A Berkinek Csacsa volt a beceneve. Sándor Jancsi meg Kobra volt mert szemüveges volt. Kobra Jones ,így hívtuk.
Na és akkor így összeállt a társaság.A Frankel Leó nevű középiskolában próbáltunk. Oda beengedtek minket még akkor először. Meg persze eleinte nem is volt erősitönk, igy az iskolától kellett elkérni a próbák idejére, rájuk voltunk utalva. A Frankel Leó ott volt a város közepén.
Odajárt a Berki. És akkor odamentünk gyakorolni. Ott az első 3 számot összegyakoroltuk. És akkor volt egy koncertünk, 78 november körül. Ez nem nagy koncert volt, mert voltak vagy harmincan maximum és három számot játszottunk.Az egyik volt a "Harlem", a másik az "Utolsó ítélet", a harmadik meg egy ilyen nyálas szám volt, az volt a cime, hogy "Reménytelen Csalódás". Ezt játszottuk mindig amikor valami főnökség ott próbált megnézni minket. Ez a szám a döntéshozók félrevezetésére szolgált. De paradox módon ezt tapsolták leginkább vissza ezen az első bemutatkozó koncerten. A punk számokat meg szájtátva hallgatták. Nem tudták hova tenni.
Ezt a nyálasat legalább értették, úgy gondolták. Annak a zenéjét még én írtam németben. Szerelmes voltam, nem tudtam, hogy hamarosan punk leszek.

1979 Koncert a Frankel Leó középiskolában

Kolera: Nagyon előreszaladtunk térjünk még vissza a próbákhoz, hányszor próbáltatok, hogyan születtek a dalok, kik írták a zenét a szövegeket?


Kovács Péter: Ebben a Frankelben hétvégén péntek délután vagy szombaton tudtunk gyakorolni. Ott adtak nekünk erősítőt, nem volt saját cuccunk. Voltak a gitárok, Lacinak volt egy szintetizátora, amit az iskolától kapott, Végvárinak volt dobja, volt a basszgitár, ott összedugdostuk aztán próbáltunk. Az erősítőt azt ők adták. Mikrofont is ők adták.
És akkor volt ez a koncert, túlestünk rajta, bemutatkoztunk. Az "Utolsó ítélet" meg a "Harlem" az fasza volt, igazi punk szám volt. A Harlemet én írtam, az Utolsó Itéletet a Berki írta. Ezt a Reménytelen csalódást meg ketten Berkivel. Írt egy szar szöveget hozzá, én meg a zenét paradox módon mert hát ő volt a zenész. Mikor aztán beindultunk gyártottuk mind a ketten a számokat. Ezzel a koncerttel már elindultunk a köztudatban helyi szinten, hogy mi létezünk.
És akkor bekövetkezett az elkerülhetetlen. Besokalltak, hogy mi odajárunk dühöngeni illetve zenélni. És elküldtek minket innen az iskolából. A próbák nem folytatódhattak itt tovább.


Kolera: Ki vette ezt észre? Volt valami személyzet, aki bejárt és nem tetszett neki a zene?

Kovács Péter: Összezörrentünk ott egy ilyen portásszerű valakivel, aki elvette a dobot és azt mondta feljelent minket. Mentünk a rendőrségre, ő vitte a dobot mi meg mentünk vele, a végén Biga, Csehó meg én hárman mentünk be a rendőrségre, Sándor Jancsi az eltünt, elmenekült valahova. És akkor ott vitatkoztunk, azt mondta hogy feljelent minket, mi meg mondtuk, hogy mi meg feljelentjük magát. És akkor odamentünk, de a rendőr csak őt hallgatta meg minket meg leugatott még örültünk, hogy nem vert meg. Ennyi volt, elvette a dobunkat, aztán visszakaptuk egy hét múlva. Lefoglalta a hülye rendőr. Aztán az iskolában jelentette ez a patkány és nem gyakorolhattunk ott tovább.

De nem voltunk elveszett emberek, törtük a fejünket mit kéne csinálni. Volt a zenekarnak két fontos, úgymond kiegészítő embere. Az egyik a technikusunk Benyhe Gábor. A másik a bátyám Róbert, aki a menedzserünk és koncertszervezőnk lett.Benyhe is osztálytársam volt a Bethlenben. Elektromérnök lett, már akkor látszott, hogy ez érdekli, erősítőket rakott össze, meg szerelt mindenféle dolgot, amit mi nem értettünk.
Így állt össze a csapat hogy a Végvári Biga Szegedre járt a Tömörkénybe. Berki a Frankel Leóba, ahol eleinte gyakoroltunk. Mi meg Bethlenesek voltunk Sándor Jancsi, Csehó meg én, meg a Benyhe is. Ez egy gimnázium volt és mi fizika matek szakra jártunk. Azt ne kérdezd, hogy kerültem oda, oda vettek fel. Nem sok közöm volt hozzá. Én humán vagyok teljes mértékben, magyar, történelem, nyelvek német angol ezekben vagyok úgy otthon.



Na ás akkor összedugtuk a fejünket hol kellene próbálni ezután. És akkor a Benyhe csinált nekünk egy erősítőt, amiben a 3 gitár ment. Az ének az a jóisten tudja, hogy volt erősítve. Szerintem ahhoz mindig kértünk kölcsön erősitőt. A gitárokat jól eltorzítottuk, csak az volt a baj az erősítővel, hogy mindig kiment benne a tranzisztor. Az a 3 lábú akármi. És ez 300 ft volt. Egy hűtőbordát raktunk az erősitő mögé.Volt egy hajszárító, kiszedtük belőle a szálat és csak hideget fújt, folyamatosan működnie kellett, hogy hűtse ezt a tranzisztort. Ha túlmelegedett akkor kiment. Ilyenkor Benyhe Gabi kiszedte az erősitőből, ideadta nekünk, mi átmentünk Szegedre, volt ott egy bolt, csak ott lehetett kapni ilyen tranzisztort. Ott mondtuk az eladónak, hogy mutassa már meg azt a tranzisztort. Megmutatta az eladó, aztán kicseréltük a rosszra. Pénzszűkében voltunk 300 ft-ról mi csak álmodoztunk annak idején. Ezt többször is eljátszottuk, hol a Csehó ment be, hol én. Mi ketten csináltuk, a többiek ezt nem vállalták. Igy szereztünk mindig új tranzisztort. Benyhe visszarakta és összeállt az erősítő. Működött megint. Kobra meg gitárhúrt kellett hogy lopjon egy játékboltból a Lenin utcán, mert mindig elszakadt a H húrja és így szerezte be, mert nem sok pénze volt neki. Meg egyszer talán ő is lopott egy tranzisztort.
A Mikszáth Kálmán utcán Vásárhelyen lakott a Csehó Péter, akinek az apja volt az állami gazdaság igazgatója. Úgyhogy nagy ember volt. Volt nekik a kertben egy almaraktár, ott volt pálinka is, és mondta hogy ott esetleg gyakorolhatnánk, na és akkor onnantól odamentünk.



Télen nyáron, olyan novembertől megcsinálta Benyhe az erősítőt és akkor ott kezdődött meg a komoly munka 78 végén. Irtuk a számokat, Csehó is gyakorolt és fejlődött. Mert én azért nem nulláról indultam, a Végvári se, a Kobra se igazából, de a Csehó az teljesen a nulláról indult. Úgy mutattuk neki, hogy mit csináljon és ő volt a szóló gitáros. El tudod képzelni? A Berki volt az énekesünk aki amúgy remekül zongorázott, de nem engedtük meg neki mondván, hogy punkba nem való a variálás. Lebutítottuk a Lacit is a mi szintünkre. Énekelt, de a hangja is neki volt a legjobb. Ott voltunk az almaraktárban és akkor már hetente kétszer biztos gyakoroltunk, de volt hogy háromszor is.
A szomszéd egy katonatiszt volt, adtunk neki pálinkát, hogy kussoljon, mert zavarta azért gondolhatod. Kedden meg csütörtökön kettő meg három órakor elkezdtünk ott zenebonálni. Húzós lehetett, mert hát a Kertváros közepén is hallatszott, még a strandnál is. Szerintem 2-300 méterre simán elhallatszott. Ez az almaraktár egy olyan 4x4 méteres épület volt kb. Lehet hogy 5x5, de azt láttam hogy még mindig megvan. Múltkor arra jártam kerültem egyet nosztalgiából.
Már rég nem Csehóék laknak ott és még mindig ott van. 
A számokat a Berki írta meg én. Csehó írt egy számot a Csövesek című dalt.
Időnként megjelent a Csehó apja valami agrár delegációval az almaraktárban és ha feszült volt a helyzet a hangerő miatt akkor eljátszottuk nekik a "Reménytelen Csalódás" cimű nyálas számot és akkor minden meg lett bocsájtva.


Kolera: Az elején mondtad, hogy volt három számotok, hol tartottatok ebben az időben? volt 7-8 dal?

Kovács Péter: Volt az az első 3 szám, azután az almaraktárban született a "Közömbösség", "A kalóz", "Milliomos", "Koldus", az "Oppurtunista".

A következő nagy koncertünk 79 októberben volt ugyanott a Frankelben. Majdnem egy évre rá. Egy év alatt összekaptuk magunkat és együttessé formálódtunk.

Kolera: A köztes időben, ami több mint egy év nem próbáltatok koncerteket szervezni?

Kovács Péter: Én azt gondolom, hogy ez akkor még kiforrás alatt volt, akkor voltam másodikos. Nem erőltettük, jót akartunk csinálni, meg élveztük is a gyakorlást. Annyira az elején voltunk, hogy azt is szerettük, ha magunknak zenélünk. Meg élmény volt magunknak zenélni, mindannyiunknak tetszett ez, hohy nem kell tudni zenélni aztán mégis olyan mintha zenélnénk. Mikor másodikos voltam, ez 78-79 akkor öszeraktuk ezeket a számokat faszán. Meg kazettára vettük és terjesztettük. Kicsibe. átvették, nem adtuk oda a kazettát. Mert az drága. Nyáron dolgoztunk a címerező táborbanés akkor vett a Kobra is egy gitárt, meg a Csehó is. Addig ilyen kóbor gitárokkal csináltuk. Meg vettünk hangfalakat is az erősítőhöz. ! db BEAG márkájú hangfalat. kitupíroztuk magunkat második után.
És akkor mentünk az első nagyobb koncertünkre a Frankel Leóba. Akkorra a számokat helyben már úgy ismerték nagyjából ezek az emberkék a kazettáról. Mert ugye kazettán ment körbe-körbe, össze-vissza. Azt hogy punk, azt nem tudta senki, nem tudták eleinte, hogy mi az. gyakorlatilag tőlünk tudták meg, hogy van ilyen, hogy punk.Engem a mai napig úgy tartanak, hogy én hoztam be a punkot Németországból. Pl. Czeglédi Sanyi a könyvtáros a gimnáziumban, az hogyha bemutatja a gimnáziumot, meg a könyvtárt, meg mondja a Bethlennek a történetét, mesélték nekem, hogy belefonta ezt a dumnát, hogy a Kovács Péter behozta Németországból a punkot. Na ez btetszett a hiúságomnak, hogy emlékeznek rám.
Na és akkor jött ez a koncert, megvoltak a gitárok, a Laci is kapott egy orgonát, az az iskolától volt. akart ott szólózgatni, aztán elhallgatott szóló közben a bitang hangszer, a koncert közepén megadta magát. piszokjó billentyűs a Laci. Meg is van kazettán ez a koncert, ezt felvettük kazettára. Sajnos nem vettük fel az összes koncertet, de ez megvan. Elejétől a végéig. Elég susogós, zajos, nagyon szar felvételek nyilván.


Kolera: Az egy kincset érő kazetta. Az első magyar punk felvétel, az első igazi punk.

Kovács Péter: Volt egy olyan dal, hogy "Szép szín a sárga, mint kertben a trágya, kár, hogy sok van belőle - Kína"

Kolera: Ezt ott el is játszottátok?

Kovács Péter: Persze ez meg is van.

Kolera: Ez egy zártkörű buli volt? Csak a sulisok mehettek vagy bárki idegen is?

Kovács Péter: Bárki bemehetett a fél város csöves társaságai ott voltak.

Kolera: Volt plakát is?

Kovács Péter: Plakátot felragasztottuk de mindig megbüntettek érte. Meg leszedték. Mert ahhoz engedély kellett volna a tanácstól. De mi azért kiraktuk. De leszedték a rajongók is, nem nyomtattuk, kézzel rajzoltuk. Ekkor meg ekkor lesz a koncert, jöttek is a csövesek. Akkor csöves volt mindenki.


Kolera: Emlékszel mennyi volt a belépő?

Kovács Péter: Már nem emlékszem, szerintem ingyenes volt.

Képeket árultunk. Szomszédom volt Hegyi Marsal, a Bandi, aki egy ilyen profi fényképész volt. Ő csinált kurvajó képeket a koncerten. Láttam is egy újságban azt a képet ahol én üvöltök. Az a kép meg is van nekem. Ő ma is ilyen okoskodó, Hódmező történetét nagyon tudja,
na ez a koncert jól sikerült, onnan zöld utat kaptunk. Volt már rajongó táborunk akiknek ez tetszett, csápoltak meg üvöltöttek.
Nem sokkal később mentünk megint koncertet adni februárban ez egy farsangi buli volt. 80 február. Akkor mentünk a Komócsin Zoltán Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépbe.
Bátyám hazajött NDK-ból ő lett a menedzserünk. Kovács Róbert na ő nagy művész, ma is postás Hévizen. Ő szervezte le ezt a koncertet a Komócsinba. Az igazgatóval letárgyalta.Az igazgató sejtette hogy itt valami baj lesz és mondta hogy írja fel azokat az embereket akikért felelősséget vállal. Na ez felírt száz embert.Százemberes listával odaállított elé, az hülyét kapott mert egy rendszerbarát faszkalap volt. 50 nevet kihúzott, akkor 50 maradt még a listán. Közölte a bátyám az emberekkel, hogy ti jöhettek ,a többiek nem. Ez egy farsangi buli volt, lehet itt már volt belépőjegy , mert az iskola szervezte.



A WC ablakon keresztül másztak be az emberek akik lemaradtak a listáról. Semmiképp nem akartak lemaradni a koncertről, mert tetszett nekik. Ott aztán volt rohadt sok ember. Aztán elkezdtünk zenélni. De előtte sajnos vagy hál Istennek beültünk a rajongók egy részével vagy 30 emberrel egy Hódtava nevezetú étterembe. Ami olyan 100 méterre volt az iskolától. Ott iszogattunk és akkor elértünk egy ilyen kellemes érzelmi hőfokot. És akkor amikor bementünk a Komócsinba - én voltam 16 éves- mindannyiunkban kicsit dolgozott az ital. Kiben jobban, kiben kevésbé. Felvonultunk ,igen jó volt a hangulat, de egyre több nem odavaló ember tűnt fel.Másztak be ugye az ablakon és mindegyiknek a kezében volt egy üveg bor, ez nem volt annyira megszokott az iskolákban. Önfeledt bulivá kezdett az egész fajulni. Volt ott egy csaj bemondta hogy a büfében ehettek egy kis fánkot. Laci meg mondta, hogy ne egyeteket fánkot, hallgassatok pánkot. Ment a zene eljátszottunk 8-10 számot. És egyszer csak puff sötét lett. Csak a dob hallatszott. Áramtalanították az iskolát. Ott maradt sötétben mindenki. Nem láttam az orromnál tovább. Megjelentek a rendőrök, mindenkit igazoltattak.És akkor így hagyhattuk el az épületet. Mi utoljára.Először szétválasztották azokat ,akik odajártak meg akik kintről jöttek. Kihívta ez a marha a rendőröket.Meg áramtalanította az iskolát. Szégyenszemre nem tudtuk végigjátszani a koncertet, a legjobb számainkat hagytuk a végére.Ez volt a legbosszantóbb az egészben.Úgyhogy ez egy emlékezetes, nevezetes buli volt. 
Tudtuk hogy nem fognak annyira szeretni minket ,de hát ez most így történt.Aztán hétfőn mindenki ment az igazgatóiba ,mi is meg a Tömörkényes Biga is. Mindenki tudott már mindent.Még ki is volt színezve hogy be voltunk rúgva. Pedig nem igaz.Meg a többiek se, de ki nézte ott hogy ki mennyit iszik. Marhajó hangulat volt az elején aztán gyászos vége lett.
Mondták ott a hegyibeszédet, meg hogy hagyjuk abba.Mi meg mondtuk hogy nem hagyjuk abba ,csak szüneteltetjük. A menedzserünk ,a bátyám az dolgozott ugye tovább és szervezte a dolgokat.
Rá két hónapra mentünk ismét koncertre, volt egy ilyen leánynevelő Intézet a Klauzál utcában. Oda mentünk olyan áprilisban két hónapra rá. Ott olyan lányok voltak akik árvák voltak, na mi oda beszabadultunk ott is tartottunk egy koncertet, sajnos a rajongókat nem engedték be, mi bent zenéltünk a lányoknak, de azok nagyon fasza csajok voltak mert mind tudta már az életről, hogy miről van szó. A közönség meg kint volt az utcán,akiknek volt türelme aztán ott kint hallgatták.
Aztán volt az Erkel diákünnepek, a Petőfi Művelődési házban is felléptünk. Ez ugye harmadikban volt. Akkor ki is estünk nem engedtek tovább pedig próbáltunk konszolidáltak lenni. De inkább az énekkórusokat meg a tánccsoportokat juttatták tovább. Ez egy városi rendezvény volt. Ez egy tehetségkutató volt gyakorlatilag, a KISZ szervezte a legjobbak országos szinten Gyulára kerültek, ott volt a döntő. Kurvajó lett volna ott zenélni, mert ott megismert volna az ország. Na mindegy ott voltunk, olyan 400 ember előtt játszottunk. Nem tudom mennyien férnek be oda. A Petőfi Sándor Művelődési Központ teli volt nyilván, mert ott voltak az iskolákból a diákok meg a tanárok.


Kolera: Ott hány dalt játszottatok?

Kovács Péter: Kettőt vagy hármat.

Kolera: Gondolom a szövegekre figyeltetek.

Kovács Péter: A szövegek sötétek voltak, a "Ruszkik haza", meg ilyen szövegeket nem lehetett eljátszani, szar világ volt viszont jó volt benne alkotni. Egy diktatúrában lázadni az csodálatos. Az valami mennyei érzés. Szinte már perverzió. 

Na és akkor eljutottunk '80 nyarára. akkor történt egy tragédia, meghalt a Csehó Petinek az apukája, az Állami Gazdasági igazgató. És akkor menni kellett az almaraktárból mert a Peti kilépett a zenekarból. Meg szerelmes lett egy pszichopata nőbe akit később elvett feleségül és el is váltak egy év után. Peti egy jóképű fasza gyerek volt, de befolyásolta nagyon ez a lány, meghát meghalt az apja szegénynek.
És akkor maradtunk négyen. Akkor kimentünk Mártélyra. Nekünk ott volt egy nyaralónk. Apám épitette. És akkor ott próbáltunk. Mártély az egy holtágnál van Vásárhelytől 6 km. Egy erdő egy ilyen patkó holtág, ahol pecások vannak, akik szeretik a csendet. Mi meg bementünk mint a vaddisznó, feltekertük a potmétereket oszt hadd szóljon. Gyakorolgattunk egy ideig. Volt egy szomszéd, szerintem ő akkor nagyon elkeseredhetett. Nem tudott velem beszélni, mert mondtam hogy ez magánterület. Mindenki próbálkozott leállitani minket, de mondtam ez magánterület ide nem jöhet be.
Ott megint írtunk új számokat aztán '80 őszén megint csináltunk egy koncertet.Ez az Ifjusági Házban volt, ez szemben van a Fekete Sassal. Ott volt egy Egon nevezetű faszi, öreg rocker, volt egy klubja és megdumáltuk hogy ott csinálunk egy koncertet. Ez lent volt a pincében, jó nagy hely volt, kölcsön kértük az Interrocknak a szerelését, Volt egy ilyen zenekar hogy Interrock, AcDc-t meg ilyeneket játszott. Radics Ferenc volt az énekesük kurvajó arc volt, az is meghalt szegény azóta. Ez volt a hobbija hogy énekes volt ebben a rockbandában. Jó szerkó volt kurvajól szólt. Négyen lenyomtuk azt a koncertet, már voltak új számok pl. "Ölj ha élni akarsz", ezt én írtam természetesen. Meg volt "Az én asszonyom", azt is én irtam, meg Berki Laci írta a "Sámánének"-et.



Kolera: A ruszkik haza című dal megvolt már akkor?

Kovács Péter: Azt '81-ben írtuk a Rőzsével. Vásárhelyi gyerek volt, a szomszédunk volt.
Na lement ez a koncert, ott egy ifjúgárdistát megvert egy Vas Doki nevezetű haverunk. Jegyet kellett venni, de Vas Doki nem arról volt híres, hogy jegyet vesz. De hiába, nem jutott igy sem be, mert sokan voltak az ifjúgárdisták és nem engedték be. De tisztára tele volt a hely nem lehetett leejteni egy tűt. Jó kis koncert volt, meg nagyon jól szólt.
Aztán jött '81 tavasza felvettünk egy új gitárost a Csehó helyett. Ez a Farkas Zsolti nevezetű srác volt. Ő jól tudott gitározni, szólózott mint az állat. Jó gitáros volt.
Akkor megint jött az EDÜ, az Erkel diákünnepek és továbbjutottunk a városin. Mentünk a megyei válogatóra ami Szegeden volt az öreg híd mellett egy emeletes patinás épületben, oda kellett átcuccolnunk. Mentünk Bigáék nagy Polskijával meg a mi Zsigulinkkal. Ezekkel vittük át a cuccot. És akkor ott sajnos elvéreztünk. Azt mondta a zsűri, hogy ilyet bárki tud csinálni. A Sámánéneket meg még 2 számot játszottunk. Utólag jobb lett volna, ha valami kemény szart nyomunk és odaköpködünk a földre. Volt egy ilyen számunk, hogy Nyalizz jól, azt kellett volna játszani, de nem azt játszottuk. Nem akartunk mi elérni igazából semmit, csak jó lett volna. Annak örültünk, hogy zenélünk.Ez tényleg a zene öröméről szólt, hogy kibontakozhatsz, azt csinálhatod amit szeretsz. Azt hogy ezek nem díjazták az egy dolog, nem jutottunk el Gyulára, ott előadhattunk volna húzósabb számokat, de nem adatott meg ez.
És akkor 81-ben jött az érettségi, előtte áprilisban akkor volt a mi búcsúkoncertünk. Ez a főiskolán volt, a főiskolai klubban. Az Orfeus együttes, ez egy főiskolai zenekar volt, azokkal együtt léptünk fel, mi voltunk az elsők. Azt nem mondom hogy előzenekar voltunk, mert az összes rajongó a miénk volt, arról is vannak magnó felvételek. Nem végig, mert szar volt a magnó, aztán hol felvette, hol nem. Ott már nyomtunk több Sex Pistols számot is. Meg ott voltak a CPG- sek. Bemutatkoztak nekem, én tudtam, hogy ők Szegeden vannak. A Güzü lehetett meg a Haska Béla, mondták hogy ők a CPG. Annyira nem ismertem én őket. Ők Pesten lettek ismertek, de Szegeden azért már voltak, az Utolsó ítélet volt a kedvenc dala tőlünk a Benkő Zolának. Én úgy tudom, hogy az nagyon tetszett neki.

Kolera: Ők már korábban is ismertek titeket?

Kovács Péter: Persze, hallották, hogy mi Vásárhelyen mozgolódunk. Mi nekik egy ilyen követendő példa voltunk szerintem. Azért is jöttek el a búcsúkoncertre. Ők ezt a szerb punkot szerették. Én meg inkább az angolt. Az unokatesóm a Sára Szegeden járt középiskolába, és ő hozta a híreket hogy Szegeden is van valami punk, de tudom hogy mi előttük voltunk, mert tetszett nekik amit csinálunk, ők még az elején voltak rohadtul.
Marhanagy hangulat volt, a búcsúkoncert az kurvanagy volt. Ha letolsz így két és fél évet, hogy van célod meg így széllel szemben muzsikálsz, az az egész életedet meghatározza. Lehet hogy a zenekar többi tagja is egy életre kapott egy ilyen impulzust. Úgy vagy ezzel hogy érdemes volt megszületni és élni ezt már nem tudják elrontani, mert valahol mintha részt vettél volna egy nagy dologban. Az egész erről szólt én azt gondolom. Meg tényleg ez a punkos szemlélet, életfelfogás, aminek az a lényege, hogy ne legyél szürke egér,  mint a többi,meg ne hagyd, hogy frusztráljanak.
Próbáld meg kifejezni önmagad és ne engedd hogy az önbecsülésed csorbát szenvedjen.
Ez a legfőbb üzenete ezeknek a dolgoknak. Vannak ennek komoly lélektani magyarázatai miért vetkőzik ki az ember önmagából. Mindig vannak a világban olyan emberek, akik nem érdemelnek kíméletet, azokkal végezni kell én úgy gondolom, különben ők végeznek veled sajnos.




 

Kolera: Ez hogy alakult ki, elhatároztátok hogy itt most ennek vége, vagy fokozatosan jutottatok idáig? Mi vezetett oda, hogy abbahagyjátok?


Kovács Péter: Nagyon szomorú így mondani, de nem volt jövője ennek sajnos, egyrészt, másrészt meg mindenki szanaszét ment. Én mentem Pestre külker főiskolára.Végvári maradt Vásárhelyen. Berki ment Egerbe. Meg katonának elvittek minket ugye. Engem később, de a Berkit előtte elvitték. Csehó ment Gödöllőre egyetemre, de ő már nem volt benne. Biga meg Farkas Zsolti maradtak Vásárhelyen. Ők ketten még zenélgettek tovább Vásárhelyen. Kobra ment a Műegyetemre építészmérnöknek. Akkor nem úgy volt, hogy fogod magad és elutazol ide-oda amoda. Benyhe is elment Pestre és a technikusunk nélkül mi sehol nem voltunk. Az erősítőt csak ő tudta kezelni.
Akkor véget ért ez a része az életnek. De az ember végigviszi egy életen át ezt a punkos életfelfogást. Két gyerekem van, családom van, nem foglalkoztam én politikával meg ilyen dolgokkal. Éltem szépen a családommal. Meg doloztam, mint az állat.
De ugye 2004-től elég szar dolgok történtek itt a magyar politikai életben. Ez megérintett engem is. Én akkor akadtam ki, mikor volt ez a népszavazás és a székelyeket nem volt képes megszavazni ez az ország. Hogy ők magyar állampolgárok legyenek. Namost én egy érzékeny ember vagyok és nem is írtam volna számokat, ha nem lettem volna érzékeny ember. Nem tudnék leülni és írni egy számot hogy szerelmes vagyok, vagy valami bugyuta ökörséget, hogy a Balatonban úszok és mittudomén süt rám a nap, nekem ez nem megy, nekem kell valami motiváció. Engem egy rock szám, ha nincs mondanivalója egyszerűen nem érdekel.



Akkor 20 évig eszedbe se jutott, hogy csinálj valami zenét?

Kovács Péter: Mással foglalkoztam külkeres voltam, eljöttem Mezőkovácsházára, előtte Pesten dolgoztam a Nikexben, meg a Hungarofruchtnál. Szentendrén laktam onnan jártam be Budapestre.

Szentendrén voltam én koncerteken, meg ismertem ezeket a kopasz gyerekeket, a Zoránt meg a mittudomén kit. Ezek csinálták a dolgaikat, de én ezekkel nem azonosultam, mert nem az én világom ez a masírozás.
Legyen mindenkinek a saját dolga mit csinál. Lényeg az hogy buliztam meg fociztam, nekem a foci is egy nagyon jó dolog volt az életemben. Már nem is élnék ha nem focizok, mert a piát szerettem, cigiztem is. Aztán 89-ben liberalizálták a külkereskedelmet így jöttem el Mezőkovácsházára. Dupla annyi pénzt kaptam mint Pesten, nekem minden vágyam volt hogy utazzak, előtte nem engedtek még külföldre se. Nyugaton Bécsben 26 évesen voltam először. 
Pártba nem léptem be mondtam nem vagyok elég érett, outsider voltam, engem nem küldtek nyugatra mint más külkerest. Romániába meg Lengyelországba küldtek mert nem tartoztam közibük. Ennyi. Mindig utáltam a kommunistákat, de legjobban ez a népszavazás akasztott ki.
Kurva anyátokat, akkor azt csinálom amiben jobb vagyok, csinálok pár számot aztán kiadom cd-n, rohadjatok meg! Mert ez a része már nem volt vállalható.Tőlem lophatnak amennyit akarnak, de a székelyekre nemet mondani? És odaáll ez a kommunista rohadék és belemondja a pofámba.
Én akkor zokogtam, mert én az igazságtalanságtól, meg az ilyen gyalázattól nagyon el tudok keseredni.
És akkor az történt, hogy akkor elmentem az Oroszlánbarlangba Pestre a Pozsonyi utcába. Vettem egy gitárt, egy Ibanezt. Meg vettem egy erősítőt is. Felhívtam a Végvárit mondom adjunk a pofájuknak. Akkor 3 lemezt csináltunk. A Gyurcsány érában 2004-től 2009ig.



Ketten voltatok csak?

Kovács Péter: Nem. Berki is jött, meg a technikus Benyhe ugye, meg Csehó is. Kobra az nem jött, mert azt nem hívtam, az a baj. Kobra jó gyerek, szemétség, hogy nem hívtam, de az az igazság hogy attól féltem, hogy csak hátráltat. Megvan a szám, tudod mit akarsz, hozzárakod amit akarsz, akkor minek, de nem volt igazam, mert a Kobra is a mi kutyánk kölyke volt. Ő végigcsinálta velünk ezt a 2 és fél évet. Ráadásul jó frontember volt, mert jól pózolt a gitárral.
Egy dolgot kihagytam, a Pesti Műsort. A Kobrát nem engedte fel az apja, így négyen mentünk fel a tehetségkutatóra. Vonattal mentünk, vittük a gitárokat. A bátyám is jött a menedzser, ő meg a wc láncokat mindenhonnan ellopkodta, úgy hívták, hogy wc lánc Robi. Ez volt a mániája, hogy bement egy wc-be és lerángatta a wc láncot. Mert az olyan punkos. A Csehó is jött még élt az apja ez 80 nyara előtt volt. Valahogy odataláltunk a Metro klubba, megvolt a cím. Mert Pesten én csak kétszer jártam előtte. Elmentünk a Metro klubba, várt minket a Som Lajos ,meg a Benkő, az Omegás. Eljátszottunk 2 számot, jó volt. Kicsit reszkettem mikor felléptünk, mert másoktól olyan szólók voltak mintha a Zeneakadémián lettél volna, úgy nyomták ott a zenéket. A Csöveseket játszottuk az biztos, meg az Utolsó Ítéletet. Ezt a kettőt játszottuk.

Volt ott még más punk banda is gondolom.

Kovács Péter: A Bizottság volt még, azt nem tudom milyen punk, Szentendreiek voltak, olyan avantgarde. Na hazafelé jól bebasztunk arra emlékszem, megittunk egy pár liter sört, hogy oldjuk a stresszt.



Akkor beszéljünk az akkori öltözködésről. Punkosak voltatok, vagy inkább kockásing farmer ilyesmi?

Kovács Péter: Bőrdzseki és farmer, ilyen Ramonesos történet volt. A Berkinek volt egy sapkája, rajta volt egy vörös csillag, azt le nem vette volna. Voltak ilyen allűrök persze. Piros ing, nyakkendő. Pofámat átszurkáltam rendszeresen sicher tűvel meg a fülemet, nem is fájt. Csináltuk azt többen is, meg a wc lánccal összekötöttük a fülünkben meg a szánkban a sichertűket. Meg a hajunkat bekentük zsírral, mert nem volt zselé, aztán tüsibe nyomtuk. Nem volt annyira látványos, mert akkor más világ volt. A bőrdzseki az szent volt. Nem is tudom mikor dobtam ki, talán 20 évvel később. Műbőr volt persze, de imádtam. Még Szentendrén is abban voltam sokáig, most is a bőrdzseki a kedvencem. Nyáron tornacipő vagy az alföldi papucs volt, ugye. A tornacipőt jobban szerettem, mert ha üldöztek gyorsabban tudtam futni.

Rendőrökkel az utcán volt valami affér?

Kovács Péter: Rendszeresen volt persze, megbüntettek egyszer pisálásért. 500 ft-ra büntettek meg. Az elég sok pénz volt. Ez később volt, már főiskolás voltam. Még akkor is sok volt. Ez volt a büntetés szövege: Tetten értem hogy a bokroknak fordulva vizelt. Tekintettel a cselekmény társadalmi súlyosságára figyelembe véve a nevezett anyagi lehetőségeit 500 ft birságot róvok ki. 300 forint húspénz volt a havi jövedelmem a fősulin és 8 napon belül köteles voltam kifizetni. Aztán anyámnak küldtem haza a csekket, hogy fizesse be. Ez a papír meg is volt nekem sokáig, mert tetszett a szövege. Ennyire veszélyes vagyok a társadalomra. Kocsmában voltam, kijöttem, aztán egyszer csak két fakabát ott elkapott. Akkoriban mindenkit bántottak, nemcsak minket punkokat. A világ leghülyébb emberei voltak, utolsó padban ült, nem hallotta a tanár mit mondott. Nagyon sötét barom emberek voltak a Kádár rendszer rendőrei. Meg a Gyurcsányé is.



Sohasem zenéltem volna, ha nincsenek ilyen emberek. Ez váltotta ki belőlem azt amit csináltam, és ennek eredménye, hogy mi most itt beszélgetünk. Gyakorlatilag ez vezetett oda, hogy te megismerted ezt. Levédettem a számokat az Artisjusnál. Kiadattuk a cd-ket, Cipó Tibor volt a Tolcsvayban basszgitáros, ő csinálta a sokszorosítást. A dizájnt azt a Végvári csinálta. A Cipó Tibor most halt meg nemrég a covid alatt, nagyon jó srác volt, imádtam őt. Mentem hozzá oszt mondtam na még 600at nyomtassál Tibor. Aztán küldte nekem postán.
Több helyen forgalmazták a cd-t, a Rockworld-nél, meg még pár helyen próbáltam.Volt a Kárpátiánál egy faszi Reiner Attila ő is forgalmazta. Mert ő ment a Kárpátiával ilyen helyekre és ott árulta. Túl sok nem fogyott, de egy pár tucatot eladott ő is.

Hány év alatt adtad ki ezt a három anyagot?

Kovács Péter: 2005-ben vagy 2006-ban volt az első. Aztán 2007, meg 2008. Tehát 3-4 év alatt adtuk ki a három lemezt.

Hol vettétek ezt fel?

Kovács Péter: Szentendrén vettük fel a Bigánál. Bigának van egy nagy háza, sajnos meghaltak már a szülei. Akkor még éltek szegények. Ott boldogítottuk őket. De a jó nagy házban el tudtak menekülni. Vagy elmentek a városba.


És akkor felvettétek a régi számokat, meg az újakat ,amiket csináltál hozzá?


Kovács Péter: A régiekből csak egy részt vettünk fel, ennél lényegesen bővebb volt a repertoár. A régiekből talán tizet vettünk fel, vagy tizenkettőt, a zöme szerintem új.  Az első lemezen még van sok régi. A másodikon már csak egy-kettő, a harmadikon meg mind új.
Az is fontos, hogy aktualizált legyen a szövege. Olyan számok amik a jelent kritizálják. A régi számok a régi rendszerre vonatkoztak. De most azon gondolkodok a Tamással, hogy a régi számokat megcsinálnánk esetleg úgy hogy a szöveget cifráznánk. Csak bennem nincs meg az a fajta gyűlölet, ami kell ehhez a műfajhoz. Nem gyűlölöm a világot. Így kurvanehéz számokat csinálni. Ha meg a régieket megcsináljuk az meg olyan …

Nosztalgia?

Kovács Péter: A nosztalgia nem illik hozzám. Megyek előre aztán jól van. Mindenesetre van bennem egy vágyódás, hogy azokat megcsináljuk. Az a baj, hogy olyan szar minőségben van meg hogy méltatlan azokhoz a számokhoz. Kurvajól meg lehetne csinálni mostani hangszereléssel.

Jó dehát ennek óriási értéke van, mint legrégibb felvételek a magyar punk történetében. Egy kordokumentum. 

Kovács Péter: Tulajdonképpen az. Egyedi dolog, mi ezt csináltuk, más mást csinált. Nekem kedves, mert az életem része. Nagyon sokat segített az életemben az, hogy akkor fiatalon ezt csináltam, így felvállaltam. Azt csináltam amiben hiszek és amit szeretek. És ez kurvajó volt. Egész életemen végiglökött, a gyerekeimet is próbáltam így egyenesnek, tisztának nevelni. Ha elakadunk akkor jön a punkos cinizmus na meg a humor.


Milyen dalok voltak még, amiknek keményebb szövegeik voltak, a Ruszkik hazán kívül?

Kovács Péter: A "Szép szín a sárga" az kemény volt, A "Nyalizz jól és nagy leszel", az is jó lázadós punkos szám. Volt még a "Nyavalyások", meg az "Ölj, ha élni akarsz".

Ennek a második korszaknak hogy lett vége? Úgy gondoltad hogy ez a 3 cd elég és akkor itt abbahagytátok?


Kovács Péter: Amikor a Gyurcsányt megdöntötték akkor azt mondtam, hogy elég, megkönnyebbültem, köptem egyet és mondtam jaj de jó hogy vége. Én nem tudok úgy számot írni, hogy ne legyenek benne gondolatok meg érzelmek. Én imádom a zenét, amatőr gitáros vagyok, de van fogalmam a dolgokról, szűkített akkordokról, meg a mollról is, ami punkban nem szokványos. Van egy zenei képzettségem, ami nem punkos, de azért van. Eljátszok én Creedencet, Sweetet, örömzenét, de én ilyeneket nem írok. Én csak punkot írok. Ahhoz viszont kell az az érzés. Más zenét meg nem akarok elkezdeni irni.

Koncertezni nem is akartatok ezzel az új felállással?

Kovács Péter: Megfordult a fejünkben, de nehézkes lett volna. Az az igazság, hogy a munkánk azért lekötött. Jó volt ez így, mert igazából sok emberhez eljutott az üzenet, meg magamnak írom elsősorban a számokat. Lehet hogy hiúsági kérdés, de az önkifejezés baromi fontos az embernek. Én szeretem a verseket, szeretem az irodalmat. Elég sok könyvet olvastam annak idején. Humán koma vagyok, sok verset is tudok. Irtam is versféléket. De az a lényeg, hogy ez arról szól hogy az ember kifejezi magát valamilyen formában. Meg marhajó egy együttesben lenni. Ezekkel az emberekkel mai napig jó barátok vagyunk. De tényleg. A szó legnemesebb értelmében. Ez akkor megállt, de ha most már nem fogok dolgozni és van rá időm, akkor a Tamáshoz elmegyek és a régi számokat csakazértis megcsináljuk. Mert jól esik. Faszán mostani technikával megcsináljuk ezeket a számokat. Hárman négyen összeállunk és kész.

A lehetséges koncerteket illetően mi személyes történetünk sajnos több sebből vérzik. A Csehó pl kitörte a nyakát. 25 évesen. Sántít, rossz a keze, most halt meg az anyja. Szegeden van, egyszerű körülmények között él. A Berki az énekesünk alkohol problémával küzd. De rendesen. Elvesztette a családját, otthonát, munkáját. Már telefonja sincs. Ének történelem szakos tanár volt. Kétszer nősült, van két szép lánya. Mindkétszer elvált. Nem tudom mi volt az ő démonja, biztos volt, mert legyőzte őt. Én segítettem neki küldtem a lóvét. Éveken keresztül. Aztán mondtam, hogy menjél be egy elvonóra, valamit csinálj, próbáltak rajta rengetegen segíteni. Élhetőbb életet a Végvári él, a Benyhe, Sándor Jancsi, meg én. Így négyen rendben vagyunk.
A Berkinek írtam egyszer, hogy most utoljára küldtem pénzt aztán megsértődött, letiltott telefonon. Mondom jól kibaszott velem, én támogattam. De a viccet félretéve: fájdalmas és szomorú dolgok ezek.


Akkor beszéljünk az egyik legfontosabb dologról, a név, honnan jött ez a Vörös Görények elnevezés?

Kovács Péter: Fent ültünk a Hód bisztróban Csehó meg én és akkor gondolkodtunk a néven. Valami olyan kéne, hogy egy kicsit provokatív is legyen. Először jött a Görények és akkor milyen, legyen hát legyen Vörös Görények.Van egy áthallás is a regnáló politikai irányzattal.

Magyarul ez végzetes lett volna szerintem.

Kovács Péter: Rajta volt a plakáton, ráírtuk a plakátra, hogy Vörös Görények. Mindenki tudta, hogy ez Vörös Görények. A koncerten is kiabálták.

Azt hittem csak az angol név ment.

Kovács Péter: Aztán lefordítottuk a szótárból, hogy Red Polecats, de ezt magyar ember ki nem mondja és akkor lett RPX, Vörös görények. Le is szedték a plakátokat, vitték mint a cukrot, a Kossuth téren raktuk ki fél óra múlva már nem volt ott. A Végvári kurvajó grafikus, olyan plakátot csinált ,hogy hú!


Versenyekre már RPX néven mentetek, Pesti Műsorban már az szerepel.

Kovács Péter: Persze ilyenekre nyilván, de amúgy ez eszünkbe se jutott, nem volt üldözési mániánk ezzel kapcsolatban. Valahogy úgy voltunk vele, arra a kis állatra gondoltunk miért gondolják, hogy valami politikai utalás. Van az a kis állat, az egy vörös görény. Meg lehetett magyarázni.

Zajlott az élet sörözgettünk, iszogattunk, szipuzgattunk is. Azt nem mindenki, de én szipuztam azt tudom. Pálmatex szívás volt, tudod az volt a kábszer. Büszke nem vagyok rá, dehát ez így volt.

Honnan jött a szokás? Csövesektől?

Kovács Péter: Igen a téren a csövesektől, a rajongók szipuztak. Adtak egy zacskót aztán én is beleszívtam persze.

Gyógyszerek?

Kovács Péter: Azt nem. Egyszer vettem be valami szívgyógyszert, 3 napig élet halál közt voltam. A sziput azt tudtad irányítani, mert ott volt a kezedben. A gyógyszert azt nem, arra nagyon rábasztam. Részegen bevettem, 3 napig csak néztem ki a fejemből. Nagy büntetés volt az a gyógyszer.

Parkán volt?

Kovács Péter: Nem ez valami brutális volt, a Parkánt azt szedte az akkori barátnőm, a Vas Maca. Ő lehet, hogy járt a Benkő Zolával is. A CPg-ssel. Azt mondta Doki,a bátyja, hogy járt vele, dehát én nem tudom. A Vas Doki mesélte, hogy a Keletiben ültek egyszer Güzüvel. A Benkő Zolával ők spanok voltak. És akkor a Vas Doki mondta a Keletiben, hogy Erdős Péter a magyar ifjúság legnagyobb ellensége, arról kell egy dalt írni. És akkor a Benkő Zola így írta ezt az Erdős Péter nótát. A Doki meghalt már 5 éve tüdörákban sajnos, de én el tudom képzelni, hogy így volt, miért mondta volna ezt igy nekem?

A városban voltak még punkok?

Kovács Péter: A végefelé igen, mi vittük bele őket igazából.Volt a Szárcsa, meg a Kisbán, ők levágatták a hajukat kopaszra, akkor már ismert zenekar voltunk. És úgy jöttek a koncertre, meg a sichertűt a Szárcsa átszúrta a nyelvén, de főleg az arcunkat szúrtuk át. Meg a fülünket. Szárcsa nagyon jó gyerek volt, na ő ógy nézett ki, mint egy punk, mint Johnny Rotten olyan volt. Kicsi volt, csíkos gatyában járt, csupa retek volt, ment mezítláb meg papucsban, köpködtünk, nagyon jó volt.

A dögtelepen dolgozott akkor is, meg most is. A vásárhelyi dögtelepen.Az egy nagy gyár, dögöket égetnek. Amikor felemelik a fedőt, büdös van egész Vásárhelyen. Ilyenkor mondjuk, hogy na a Szárcsa megint megemelte a fedőt.
Na ő is szipuzott, meg borozott velünk. Ragasztót úgy loptunk, hogy építkezésre bemásztunk. Aztán a 8. emeleten volt a ragasztó, valaki ott dolgozott, és az nekünk leadta a drótot. Bementünk és elloptuk a 25 kilós ragasztót, kivittük az erdőbe, mentünk nylonzacskókkal, körbeültük aztán ott szívtuk. Könyvtár helyett odajártunk. Volt sok ilyen, állandóan zajlott az élet.

Akkor nem tévézéssel töltöttétek az időt.

Kovács Péter: Alig vártam, hogy a a család elaludjon éjszaka mentünk ki a térre, borozgattunk beszélgettünk, volt a Lenin tér, ott gyülekeztünk sokan. Úgy hivtuk hogy Placc. Lenin Placc. Össszedobtuk a pénzt, volt aki elment lejmolni. Összegyült 30 ft, annyi volt egy liter bor. Ott volt a borozó a téren, akkor vettünk bort, körbe ment az üveg, megittuk. Volt úgy hogy húzóra megittam egy üveg ilyen rizlinget, nem tudom milyen bor volt, de ma már ilyen borok nincsenek.Valami hamisított, vagy vizezett bor lehetett, nagyon be se rúgtam tőle.



b-j Csiklós Miklós, Rőzse, Patkány, Kutya, Vas Doki


Mennyi csaj volt a társaságban?

Kovács Péter: Rengeteg csaj volt.Volt a Jaksa Maca, Mónus Gabi, Picur, Nagy Andi, a Szendi lányok meg sokan mások. Meg volt egy csaj süket volt, Siket Bea. Fasza csaj volt. Egyszer voltunk kint Mártélyon, akkor is valami buli volt, kint maradtunk, mert berúgtunk, nem ment már vonat, ez a csaj ment üzenetet vinni anyáméknak, hogy ne aggódjanak. De beszédhibás is volt, igy apámék nem értették mit mond.Ő meg nem hallotta őket, hogy mit kérdeznek tőle.

Egy különleges punk srác Vásárhelyről. Küköm


Meg volt egy osztálytársam, aki összevissza szúrkálta magát biztostűvel, aztán egyszer lefotóztuk. Ő volt Küköm. Akik velem közvetlen kapcsolatban voltak azok punkos felfogásúak voltak. Kispap volt még ilyen bolyongó punk a városban, mindig cigit lejmolt. Jó komám volt még egy Patkány nevezetű srác is, meg Matejicska Jóska meg a Csiklós Miklós, de voltak többen is. Meg volt egy Sík Gyurka nevezetű csöves, ő télen mindig bevonult a sittre, nyáron kint volt télen meg bement, mert KMKval leültették mindig. Ott meleg volt, meg adtak enni. Nyáron meg élte a szabad életet. Hatalmas fazon volt nagyon bírtam. Aztán jött a rendszerváltás és már nem ültették le. Neki büntetés volt a rendszerváltás. Ő volt a rendszerváltás vesztese, mert megszünt a KMK büntetés, igy nem vitték be télen a sittre. Ott vacogott az erdőben telente és végül csak elment dolgozni. Meg volt a Finta Sanyi, az matróz volt, ilyen világcsavargó, nyáron nem nagyon dolgozott, az verte a cigányokat, mint a lovat. Mert a cigányok meg minket vertek, ha unatkoztak. Finta Sanyit nem tudták megverni, ő elkapta őket. Fasza gyerek volt, jó volt látni, hogy veri a cigányt, mert megérdemelte.
Amikor lógni akartunk az iskolából szóltunk a bátyámnak, hogy törje be az osztály ablakát. Reggel 5-kor ment gyakorlatra, valami mezőgazdasági középiskolába járt. Bebaszta egy féltéglával az osztályunk ablakát. Mikor mentünk iskolába, szólt az osztályfőnök, hogy mi történt? Ki viszi el üvegeshez? Na Kovács meg Csehó menjetek. Így tudtunk órákról igazoltan lógni.
Nem voltunk beszariak, főleg a bátyám, az csúcs volt. Ő volt a menedzserünk ő árulta a fényképeket, meg a wc láncot. Azért nem gazdagodtunk meg belőle.


A zenekar 1981 tavaszi felbomlása után Biga és Farkas Zsolti még Vásárhelyen zenéltek egy darabig. Később Kobra és Biga is zenéltek együtt Szentendrén. Kobra énekelt. Csináltak egy CD-t is. Biga Szentendrére költözött és a dobolás és festés mellett megtanult gitározni. Hivták több együttesbe is, mert ebben is tehetségesnek mutatkozott. Csinált egy saját formációt Kerpa Ruva néven, ahol népzenét rockositottak. Nekem tetszett. Kiadtak egy CD-t ezzel a csapattal is.
Hát ez volt az RPX együttes és annak tagjainak története.


Köszi az interjút!



RPX - VÖRÖS GÖRÉNYEK 1987-1980 Berki László (Csacsa) - ének, Kovács Péter (Kutya) - basszus, ének, Csehó Péter - szólógitár, Sándor János (Kobra) - ritmusgitár, Végvári Tamás (Biga) - dob

RPX - VÖRÖS GÖRÉNYEK 1981 Berki László (Csacsa) - ének, Kovács Péter (Kutya) - basszus, ének, Farkas Zsolt - szólógitár, Sándor János (Kobra) - ritmusgitár, Végvári Tamás (Biga) - dob

RPX - VÖRÖS GÖRÉNYEK 2005-2008 Berki László (Csacsa) - ének, Kovács Péter (Kutya) - ének, gitár, basszus Végvári Tamás (Biga) - gitár, dob Csehó Péter, Benyhe Gábor - hangtechnikus



Felvételek:

Jólnevelt naplopók Live 1979 (1995)

Minek neked (2005)

Korunk hőse (2006)

A félelem bére (2007)

Nincsen baj (2008)



















.











Nincsenek megjegyzések: