Akik figyelemmel kísérik a feltörekvő új bandákat és érdeklődnek mit tud a mai punk utánpótlás, azoknak valószínűleg feltűnt az utóbbi pár hónapban 2 Ep-t kiadó és teljes gázzal nyomuló Tolna megyei Annoying Noises neve. Következő kis interjúnk velük készült, a kérdésekre a csapat mindhárom tagja, azaz Attila, Gábor és Robi válaszoltak.
Kolera: Akkor
kezdjük szokás szerint az elején. Honnan jött az ötlet, hogy zenekart
alapítsatok, milyenek voltak az első hónapok, mennyi idő kellett az első számok
megírásához, mikor volt az első koncertetek?
Attila:
Robival már hosszú idők óta jó barátok vagyunk és tulajdonképpen egy utcában
nőttünk fel. 2012 nyarán engem megtanítottak dobolni, és onnantól kezdve én a
fejembe vettem, hogy belőlem bizony zenész lesz, ha még beledöglök is. Cirka
egy évvel később Robi vett magának egy dobszerkót, és én, mint kezdő dobos,
felvetettem az ötletet, hogy csak zenélgessünk. Nem indult semmi komoly
tervnek, a magunk szórakoztatására játszogattunk, akkor még egy akusztikus
gitárral, amin ha jól emlékszem csak három vagy négy húr volt, és azzal a
dobbal. A felállás akkor még teljesen máshogy nézett ki, Robi gitározott és
énekelt én meg próbáltam dobolni. Igazából mi akkor még nem voltunk zenekar,
csak barátok akik szórakozásból zenélgettek. Romantikusan hangozhat, de így
volt, nem is igazán gondoltuk komolyan. Az első 'szikra' hogy úgy mondjam akkor
jött, amikor megvettem életem első hangszerét 2013 májusában, a
basszusgitáromat. Akkor született a legöregebb számunk is, a Történelem, amiről
az első EP a címét kapta. Onnantól komolyabban vettük az összejárósdit, és
elkezdtünk dolgozgatni a számainkon, egy basszusgitárral és egy dobbal. Nem sok
cuccunk volt, meg csórók voltunk akkor is, de már próbálkoztunk. A felállás
nagyjából változatlan volt, kiszálltam a dob mögül néha, és én pengettem,
máskor meg Robi pengetett vagy dobolt és mellette még ő énekelt. Az első
számokat egyébként viszonylag gyorsan írtuk, mert ha jól emlékszem, talán három
számmal megvoltunk kábé 2 hónap alatt. Lehet hogy ez lassú, de mi akkor úgy
éreztük hogy király, mert ennyiből ezt már ki tudtuk hozni.
Az első koncertünk ehhez képest nagyon későn
volt, 2014. november 8.-án léptünk fel Szekszárdon a Sportcsarnokban.
Robi:
Én már 2009 óta foglalkozom zenével. Barátommal, Kerekes Barnabással már
elzenélgettünk pár évet együtt. Ő tanított meg dobolni még. Illetve csak, ha
jól emlékszem 2-3 ütemet mutatott nekem, ilyen nagyon alapokat, volt beat, meg
mit tudom én már mi.. Na, ez nekem kb. 30 perc alatt ment, mondta is, hogy
nindzsa vagyok. Mondjuk a dob nekem már régi vágyam volt. Kissrác koromban, emlékszem,
mindig a vödröket ütöttem kint a garázsban. Az volt az én
"dobszerkóm". Aztán ez így megmaradt bennem. Kerekes pedagógiai
munkája után meg magamtól építgettem a tudásom, mind a mai napig. Amikor Attila
elkezdett lejárni hozzám zenélgetni, akkor nekem már voltak szövegeim.
Rengeteget írogattam akkor. Ami bennem volt, amin éppen agyaltam azt leírtam.
Az egész csak úgy ilyen szórakozásnak indult, azzal a kis akusztikus gitárral, amit
én basszusnak használtam a 3-4 húrjával, meg a dobcuccommal. Jókat
szórakoztunk. Attilának pláne jó volt a dolog, tanulgatott zenélni, és én sem
csak a hülyeséget csináltam, amit akkor előszeretettel műveltem. Amikor időnk
engedte nyomtuk, aztán amikor Attilának meglett a basszerja, akkor ez már nekünk is egyfajta lépés volt, hogy vegyük komolyabban.
Akkor tényleg hamar születtek a dalok. Az első az a Történelem volt. Arra
tisztán emlékszem. Meg még pár ilyen kis dalocska. Sok idő nem kellett a számok
írásához. A Történelmet nagyon szerettem, még mindig nagyon szeretem, és annak
a szövege, úgy gondolom, még 50 év múlva is aktuális lesz. Kitaláltam rá egy
basszust, és összeraktuk. Minden számnál ezt csináltuk. Kivéve a Nem hat
meg-nél, mert ott Attila volt az illetékes. Az első koncertünk, az a november
8-i buli volt Szekszárdon, de előtte egy ilyen rendezvény keretein belül egy
szám erejéig játszhattunk a szekszárdi Német színházban. Ott pont a Történelmet
adtuk elő.
Kolera: Csak
pár hónapja kezdtetek el komolyabban nyomulni, de ha jól tudom már két éves
zenekar vagytok. Miért ez a relatív sok késlekedés?
Attila:
Már egy éves lassan elmúlt a zenekar, amikor találtunk egy gitárost, Csikós
Leventét, aki állandó tag lett 2014 februárban. Akkoriban mindenki a képünkbe
röhögött, hogy 'mit akarunk mi kezdeni' és amint mondtam az előbb Levente csak
majdnem az alakulásunk után egy évvel csatlakozott hozzánk, és ő is hol volt,
hol nem volt 2014 novemberéig. Persze hozzá tartozik az is, hogy ugyanabban az
évben, áprilisban szerencsét próbáltunk Szekszárdon a Német Színházban, amivel
nyertünk egy plüss zsiráfot, így szereztük meg az első fellépés élményét, de
nincs annyi oldal, amennyit tudnék mesélni, így röviden annyi: a kezdeti
harmadik tag keresése után, aki Levente lett, és szeptemberben Gáborral
bővültünk négy fős zenekarrá - aki a mai napig velünk van (Levente időközben
távozott) - ezért volt ez a relatíve sok késlekedés
Gábor:
A késlekedés az én hibám volt, fel kellett vennem a tempót Robiékkal, ami elég
nehéz volt, mivel kevés olyan zenekarral találkozik az ember, akik nemrég
működnek, viszont 10+ saját számot tudnak már felmutatni. Eltelt egy kis idő
mire ráéreztem a dolgokra, főleg a gitárra. Nem állt távol tőlem a szólógitár,
viszont az kicsit meredek volt, hogy megváltozott a hangszer, a stílus, és ugye
a hangolás is.
Szerencsére
fel tudtam venni a tempót Robiékkal, és jól érzem magam. Ritka az ilyen
hozzáállás és eltökéltség, amit ők képviselnek, főleg a mi környékünkön, Tolna
megyében.
Mindent
összevetve, örülök, hogy most itt tartunk.
Kolera: Van néhány párhuzam a legutóbbi riportalanyunk a Káosz és Borzalom és köztetek pl. ők sem városi gyerekek, hanem egy község a zenekar központja. Tőletek is megkérdezem, hogy ez mennyiben jelent hátrányt, vagy esetleg vannak előnyei?
Attila: Igazság szerint vidékről elérni valamit, punk zenekarként nagyon nehéz és hosszú út. Mi ennek az útnak az elején vagyunk még, én azt gondolom. Rengeteg zenekar van itthon, különböző stílusokban, amik hogy is mondjam... Népszerűbbek mint a punk, főleg vidéken. A hátránya az, hogy sokkal rögösebb az út a kitöréshez, és rengeteg áldozatot kell hozni, az előnye pedig az, hogy egy olyan közegből jövünk szerintem mindannyian, akik nem nézünk hátra, hanem előre. Alázattal csináljuk. Ahonnan mi jövünk Robival, ott semmi tere nem jut a zenének, maximum a kocsmákban a mulatóban merül ki a zene fogalma. Összefoglalva, vannak hátrányai, de inkább az előnyeit látom, hogy megtanuljuk megbecsülni azt, ahonnan jöttünk, és ez nagy lökést adhat a későbbiekben.
Robi: A zenében, én úgy gondolom, az erő, a lendület ad utat. Legyen az punk, metal, akármi. Itt én úgy vettem észre Tolna megyében, ezalatt a 6-7 évem alatt, amikor is részt vettem a környéki koncerteken, eljárogattam itthonról, hogy itt nagyon más nem létezik, csak a nagyon zúzós metal, vagy az alternatívszerű zenekarok. Lehet ez országos terjedelmű is, nem tudom, de én így erre ezt vettem észre. Minket nagyon nem vettek semmibe, és tudom azt is, hogy még most sem vesznek. Éppen ezért nehéz indulni itt bármerre is. Mondjuk a más stílusban mozgó bandáknak sem lehet egy leányálom, ahogy én látom a dolgokat, de az ő dolgaikra vevőbbek az emberek, mint egy punk beállítottságú zenekaréra.
Kolera: Elég nehéz manapság egy jó zenekarnevet kitalálni, ami jól is hangzik és nem is használta még fel senki. Miért választottatok angol nevet, ami egyébként jópofa, csak magyarul nem hangzana annyira jól. Volt-e más ötlet is vagy ezt mindenki egyből jónak találta?
Attila: Rengeteg más ötletünk volt, de ahogy mondtad már minden foglalt volt, és amikor mi Robival elkezdtük ezt az egészet, a szomszédok idegesítőnek találták, így jött az, hogy idegesítő zajok, és ezt egész egyszerűen átültettük angolra, így azért mégis jobban hangzott.
Kolera: Néhány hónapon belül összehoztatok két EP-t, gondolom ezek mérföldkőnek számítanak a zenekar életében. Meséljetek valamit a dalokról, hol és hogyan vettétek fel őket, hogyan látjátok így utólag a munka végeredményét?
Attila: A dalokat Simon Ákosnál vettük fel, aki maga is zenész. Házon belül, egy kis szobában vettük őket fel és az ő keze alatt formálódott egy normális hangzású anyaggá. Nem értek az ilyen technikához, de én úgy gondolom hogy jó körülmények voltak és minket szolgált minden. A két EP-n helyet kapó dalok hozzám nagyon közel állnak, mindegyik más okból. Csak párat kiemelnék: a Történelem volt a zenekar első igazi száma, a Nem hat meg pedig azért egy különösen kedves pont nekem, mert annak a dalnak az alapjait még én írtam meg több mint egy éve. De kiemelem a Huligánt is, mert szerintem az a nóta lett a legjobb, és Robit mindig is körbecsókoltam, mert a Minden ki van találva számomra egy különösen kedves tétel, egy kicsit lazább. Lehet hogy nyálasan hangzik ,de Robi jó írói vénával van megáldva, ő könnyebben ír dalokat és az övéi szerintem jobbak mint az én szerzeményeim, de persze ezek mind a hármunk keze alatt formálódik dallá, csak az alapgondolatok származnak Robitól vagy tőlem.
Gábor: Ehhez annyi hozzáfűznivalóm van, hogy egyetértek, nekem vagy soha, vagy majd egy pár év múlva fog jól menni a dalok írása, nem mintha zavarna, hogy Robi írja őket Attilával, mert jó munkát végeznek.
Robi nagyon direkt módon tud írni, van mondanivalója a sorainak, és ehhez jön hozzá Attila, akit néha még vissza is kell fogni a szókimondásban.
Robi: Én is nagyon örülök Ákos munkájának. Én régóta vágytam arra, hogy legyen eredménye a sok próbának. A dalok többsége valóban tőlem származik. Szeretek írogatni, ezt bevallom. De azért a Nem hat meg-nek is lett helye, mert az Attila érdeme, és egy remek kis dallá forrt ki. Nekem nem telik el úgy napom, hogy ne hallgassam végig a két EP-t. Benne van mindaz, amiért dolgoztunk annyit, és benne vannak az igaz gondolatok is. Remélhetőleg, akadnak bőven olyanok, akik értékelni is tudják, és meg is értik a dalokat.
Kolera: A zenére és a szövegekre se tudnám azt mondani, hogy egy kaptafára készültek volna. Milyen ez egyes tagok zenei ízlése és mekkora hatással van ez a dalaitokra?
Attila: Én elég behatárolhatatlan személyiség vagyok. Rengeteg előadót és zenekart hallgatok, és azt kell hogy mondjam hogy ezeknek nem túl nagy többsége tartozik a punkhoz. Aki a leginkább inspirált a szövegek terén, Ákos, de emellett rengeteg Tankcsapdát, Depressziót hallgatok, de kedvenceim közé tartozik a Limp Bizkit, a Depeche Mode, a Slipknot, a Nightwish. Persze a PICSA nem maradhat ki és a Pink Panthers sem, ahogy a The Exploitedet is meg kell említenem még. Tudnám ezt sorolni, de itt ülnék még akkor holnapig. A játékomra leginkább Lukács Laci volt hatással, többek között miatta ragadtam basszusgitárt, az "énekemre" pedig Corey Taylor volt hatással, miatta tanultam meg hörögni, azt pedig szeretem alkalmazni.
Gábor: Az én ízlésem kicsit merészebb, igazából mindent szeretek ami igényes valamilyen szinten. A kedvenceim: Depresszió, Rómeó Vérzik, Leander Rising, Esti Kornél, valamint a külföldiek: Letlive, Parkway Drive, Hammerfall, Architects, As I Lay Dying, A7x, Hozier, Slipknot, Red Hot Chili Peppers.
Mivel én basszusgitárral kezdtem ezért még mindig Flea a példaképem, valamint etalonként tekintek a RHCP-re. Ők létrehoztak valamit, ami egyedi, iszonyat jó, igényes, valamint megismételhetetlen.
Robi: Én most már jó pár éve a punk mozgalomban tevékenykedek. Ez nekem egy olyan dolog maradt, amit úgy gondolom nem fogok nagyon elhagyni már. A gondolataim amiket a szövegekbe leírok, az ennek az alapjára épül. A saját véleményemet írom le, azt amit látok, tapasztalok. Egy olyan ember vagyok, akinek rengeteg dolog böki a csőrét. Ezt valahogy tudom így kamatoztatni, "költői" formában.
Kolera: Honnan jönnek az ötletek a szövegekhez?
Attila: Az ötleteket én onnan merítem, amit látok. Próbálok nyitott szemmel járni és megírni azt is ami nem tetszik. Innen jött például a Süllyedés című számunk, ami megemlíti a drogosok helyzetét és életét. De mindig arról írok, ami foglalkoztat, vagy ahogy érzek. Semmiféleképpen sem arról, hogy lehet zöld az ég és kék a fű.
Robi. Én is hasonlóképpen vagyok. Írogattam persze vidámabb hangvételű dalokat is. Abból egy most került elő a napokban. Remélem, eléri majd a megzenésített végső formáját is, mert én szerintem sok ember érez majd együtt a dallal.
Kolera: Szekszárd régen egy kisebb punkközpontnak számított 4-5 zenekarral, milyen most ott és a környéken a helyzet. Tudtok játszani hazai pályán, vagy a közelben? Szerintetek milyen eséllyel indul ma egy vidéki fiatal punkzenekar Magyarországon?
Attila: Én azt gondolom, hogy Szekszárd a tágabb értelemben kihalt lett. Punk csak elvétve van ott, amikor a PICSA, vagy éppen más zenekarok játszanak ott, de helyi zenekarokat nem nagyon tudunk felmutatni... Volt a Pink Panthers és ott van most a Prosectura, de rajtuk kívül a választék nagyon gyér.
Egy új punkzenekar sem indul szerintem könnyen, de egy vidéki punkzenekarnak nagyon nehéz elindulnia. Azt a rögös utat kell végigjárnia, ami többek között nekünk is kell, de kitartás mindenképpen kell hozzá, anélkül mit sem ér az egész.
Kolera: Képviseltek valamilyen ideológiát vagy próbáltok politikailag semleges oldalon maradni?
Attila: Én abszolút kivonom magam a politikából. Gyűlölöm az egészet, nem veszek részt benne. De azért a híreket figyelem, nyomon követem, így tudom hogy mi zajlik, és ennek alapján írom a szövegeimet. De nem vagyok híve a politikának.
Gábor: Én sem szeretnék politizálni, még akkor sem ha ez elengedhetetlen lenne ebben a stílusban, viszont van véleményem nekem is a dolgokról.
Én úgy gondolom olyan számokat írunk amik nem támadnak senkit, még ha valamelyik hangvétele kicsit erélyesebb is, de ez nem zárja ki azt a dolgot,
.
Robi: A politika az én szemszögemből nagyon érdekes egy dolog. Okos emberek tevékenységéről szól a dolog. Én nem tartom magam nagyon politizáló embernek, persze szokás azt mondani, hogy aki nem megy el szavazni, annak nincsen beleszólása. Én eddig egyszer nem mentem el. Nem láttam értelmét, sokat gondolkodtam rajta, hogy valójában egy nép érdeke, vagy a saját érdek számít-e nekik. Erre a mai napig nem találtam választ. Ideológiailag nem sorolom magam sehová. Annak sem látom értelmét. Ez éppen ugyanaz, hogy ahány ideológia, annyi féle kiferdített verzió. Én Robi vagyok, saját gondolatokkal amik az enyémek és senki másé. Én ezt vallom.
Kolera: Hány dalotok készült el eddig és miket játszotok feldolgozásként a koncerteken?
Attila: Tizenegy dalunk van, nem játszunk feldolgozásokat. Szerintem ez jól is van így, hiszen azt már egyszer megírták, és eljátszották, akkor nekünk ezt megtenni szerintem nincs értelme.
Kolera: Milyenek voltak az eddigi koncertjeitek? melyek voltak a legemlékezetesebb momentumok a banda eddigi történetében?
Attila: A szekszárdi egy kisebb bakival indult, de szerintem pozitívan zártuk annak ellenére, hogy egy órát csúsztunk, többek között a húrszakadásom miatt. A múltkori budapesti bulink pedig számomra egy hatalmas élmény volt, a kettő közül egyértelműen a pesti volt a jobb, technikai szempontból főleg. A szekszárdi koncert pedig számomra egy személyes élmény miatt volt különleges: ott voltak a barátaim és az édesanyám is, az akkor hihetetlen lökést adott nekem. És persze a barátaimmal léphettem fel mind a kettő bulin, ez meg nem elhanyagolható szempont.
Rengeteget ki lehetne emelni, de számomra az alakulásunk, a két koncertünk a legjelentősebb az eddig megjelent két EP-nk, az ahogy az ötletek összeálltak számokká és az, hogy még mindig barátoknak mondhatjuk magunkat, pedig nagyon sok esetben a zene erre rácáfol. (Guns 'N Roses, csak hogy példát mondjak... Bár az a zenekar egy másik téma, másik ország stb.)
Gábor: Nekem a legutóbbi budapesti koncertünk volt a kedvencem sok szempontból. Egyrészt nagy dolog, hogy feljutottunk Pestre, másrészt ígéretesek a dolgok, és ez a lehetőség ehhez nagyon kellett. A hangosítás pazar volt, a közönség lelkes, az emberek nagyon nyitottak voltak a zenéinkre.
Robi: Számomra a szekszárdi buliból jött le az a vélemény, hogy nekünk mennünk kell innen Tolna megyéből. A pesti az számomra is egy hatalmas élmény volt. Jó emberekkel találkoztunk, és én úgy érzem, hasznos volt ez az első buli már. Örültem annak, hogy az Annyoing Noises eljutott ilyen messze. Hatalmas öröm volt, hogy lehetőséget kaptunk, és az emberek értékelni tudták a dolgainkat.
Kolera: És végül a kötelező kérdés, milyen közelebbi és távolabbi terveitek vannak a zenekarral?
Attila: Az elkövetkező időkben szeretnénk továbbmenni, több bulit csinálni és megismertetni magunkat az ország minden táján. És persze az album sem maradhat ki a tervekből, az egy nagyon nagy lépcső lenne. Végül, de nem utolsó sorban, szeretném személyesen megköszönni Robinak, hogy ennyi mindenben kiállt mellettem. Köszönöm azoknak az embereknek, akik hittek bennünk, és nem röhögtek ki. Előre nézünk, megyünk tovább az utunkon.
Köszönjük az interjút!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése