Volt pofánk rákérdezni - Hudini Records

Az egyik legnagyobb magyar független underground csoportosulás, a több kisebb kiadóból alakult, több, mint tucatnyi zenekart felkaroló Hudini Records. A kiadó működéséről, a zenekarokról és néhány érdekesebb témáról kérdezgettem a kiadót képviselő Dajka Gábort és Bencze Tibort, azaz Timúrt.

Kolera: Milyen céllal alakult 2009-ben a Hudini Records és milyen kapcsolatban volt az egykori Mocskos Hudini zenekarral?

Gábor: Hát akkor nagyjából felvázolom kronológiai sorrendben a történéseket: Először is, ha jól emlékszem, 2009 nyarán megalapítottuk egy barátommal a Mocskos Hudini néven működő blogot, ami leginkább a gonzo zsurnalizmusból, illetve a korai magyar fanzine-ek szarkasztikus közlésmódjából táplálkozva támadott mindent, amit csak lehetséges volt. Ezek mellett rövid fikciós írások és koncertbeszámolók közlésével foglalkoztunk. Ezután nemsokkal történt, hogy ugyanezen barátommal (aki egyébként a The Miss Takes nevű banda basszusgitárosa volt korábban) felmentünk a próbatermükbe, vittem magammal a gitáromat és ő pedig beült a dobok mögé (életében talán először), és fél óra alatt írtunk három számot. Ezeket rögzítettük egy laptop mikrofonjával, illetve egy Herpesz feldolgozást (Kórház), ami még a többihez képest is annyira borzalmas lett, hogy sosem került publikálásra. Ez volt a Mocskos Hudini zenekar, ami egy teljes napig egyébként "A Fikusz és az Antikrisztus néven" létezett,  de azt még ennél is bénábbnak találtuk és lecseréltük. A Hudini Records ötlete akkor jött képbe, mikor még ugyanezen a nyáron elkészült az első Öt Percünk Maradt kislemez, valamint az első Mussörgsky album. Szükségünk volt egy olyan "kiadóra" ami összefogja a saját zenekarainkat és a körülöttük zajló tevékenységeket. Mivel akkor még működött a Mocskos Hudini blog, és akkortájt "jelent meg" a háromszámos Mocskos Hudini demo, így a Hudini Records név mellett döntöttünk. Ez az egész Hudini név egyébként onnan jött, hogy akkoriban meglehetősen sokat ittunk. Menekülés volt ez a lusta, unalmas kisvárosi élet elől, egyfajta eszkapizmus. Mocskos vidéki Hudinik voltunk, akiket fojtogatott a mindennapok béklyója, vagy valami ilyen szarság :D Ekkor még egyébként egy nagyon szűk baráti társaságból állt ez az egész, aminek az aktív magját hárman-négyen képeztük mindössze, és a tevékenységünk az egri koncertszervezésre és saját lemezeink felvételére koncentrálódott. 

Kolera: Miért szünetelt és hogyan indult újra 2014-ben?

Gábor: A szünet oka javarészt az volt, hogy mindenki elhúzott Egerből a fővárosba vagy külföldre. A zenekarok parkolópályára kerültek, koncerteket pedig nem tudtunk hová szervezni, mert az Egrix klub is bezárt. Az újraindulás annak köszönhető, hogy a Reakció blog révén (amit én indítottam pár éve) szorosabb barátságot kötöttem Timúrral (ex-Opus Null, Guruzsmás, Mi Kutyánk Kölyke, stb.), illetve általa megismerkedtem Leventével, az egyszemélyes aRosseb formáció lelkével. Mivel a Reakciót egy idő után mindnyájan közösen kezdtük építgetni, így ha jól emlékszem, Timúr vetette fel az ötletet, hogy miért nem hozzuk vissza az életbe a Hudinit, és vonjuk össze a tevékenységét a többi "házi kiadó" munkásságával. Így született (vagy inkább támadt fel hamvaiból) a Hudini, magába olvasztva a a Suttyó Rekordsz és a Mezőföldi Kozmosz Kiadó fantázianevű tömörüléseket, azzal a reménnyel, hogy együtt talán több emberhez juthatnak el az általunk képviselt dolgok, mintha külön-külön népszerűsítenénk azokat. 

Kolera. Hány embert foglal magában a kiadó és melyek voltak az első zenekarok, amelyek csatlakoztak?

Gábor: Vannak aktív és kevésbé aktív tagjaink, illetve barátaink, akik már nem zenélnek, de akár tagoknak is tekinthetjük őket. Jelenleg 3-4 olyan ember van, aki szerves része a dolognak, de az ő zenekaraikat, baráti körüket is a Hudini Records tagjainak tekintjük. 

Kolera. Jól látom, hogy a Hudini Records nemcsak kiadó, hanem egyben egy szellemi műhely is?

Gábor: Tulajdonképpen igen. Megpróbálunk minden olyan kreatív dolgot egy gyűjtőhelyen összefogni, amit szeretünk, amivel szívesen foglalkozunk. Nem vagyunk egyébként szigorúan zárt közösség, minden jófej, kreatív, érdekes zenekar, alkotó munkásságára nyitottak vagyunk,szívesen szervezünk koncerteket, adunk ki lemezt. A lényeg az, hogy megértsük egymást, és kölcsönösen tudjuk segíteni egymás munkáját. 

Kolera: A zenekarok baráti és ismerősi körből kerülnek csak ki, vagy vannak olyan bandák is, akiket korábban egyáltalán nem ismertetek, csak beküldték a zenéiket és megtetszett?

Gábor: Az Opus Null-al anno úgy kerültem közelebbi ismertségbe, hogy a Timúr elküldte a demoikat, én meg meghallgattam és tetszettek, aztán kitettem őket a blogra. Azóta jó barátságban vagyunk, ezáltal került be sok zenekar a Hudini vonzáskörzetébe. Szeretnénk azonban minél több érdekes, kísérletezéstől nem visszariadó zenekarral felvenni a kapcsolatot, szóval ha valaki küld nekünk anyagot és nyit felénk, akkor nagyon nagy az esélye annak, hogy megtaláljuk a közös hangot, és a továbbiakban segíthetjük egymás munkáját. 

Kolera: Mutasd be légy szíves pár mondatban a kiadóhoz tartozó zenekarokat.

Gábor: Jelenleg nagyon széles zenei skálán mozgunk, a stoner metáltól a screamo-n át egészen a punkig és a népzenéig minden megtalálható a Hudini palettáján. Első zenekaraink az Öt Percünk Maradt, a Look it's a Giraffe!, valamint a Mussörgsky voltak még 2009-ben, ezek sokak számára könnyebben emészthető formációk. Az Öt Percünk Maradt egy sötét zenei alapokra építő, szomorkás és agresszív emo viloence/screamo zenekar, a Look it's a Giraffe! egy dallamosabb, indie pop-ra, punkra és emo-ra (az emo alatt jelenleg nem a 2008 környékén divatos, festett hajú, érnyiszálós, zenetv-s bandákat kell érteni, hanem a '80-as évek amerikájából indult, erős érzelmi töltetű hardcore-punk muzsikát) építő zenekar. Mindkettőről érdemes annyit tudni, hogy a saját, egyszemélyes szobaprojektemként indultak anno. Ez egyébként a Hudininél sok zenekarra jellemző, hiszen a Mussörgsky is egy kétszemélyes stoner-numetal szobaprojekt, és a Mi Kutyánk kölyke sem egy próbatermi zenekar, hanem két, egymástól 200 kilométerre élő személy megyéket átívelő kísérleti formációja.A Hudini újjáalakulása óta egyébként főként a punk és népzene keverékére, a disszonáns basszusgitárjátékra, és a magasfokú egyediségre törekvő formációk csatlakoztak hozzánk, például a Guruzsmás, az aRosseb, a Batu Kán Pesti Rokona, vagy épp a Nintendós chiptune hangzástól, a keringős ütemeken át, a darálós punkig mindent magába olvasztó Menj Kapálni.

Kolera. A jellegzetes magyar zenei motívumok miatt a külföldi közönség számára is érdekesek lehetnek többen is a hozzátok tartozó csapatok közül, rendelkeztek külföldi kapcsolatokkal?

Gábor: Egyelőre nem igazán, de a közeljövőben nagyon szeretnénk külföld felé nyitni. 

Kolera. Hogyan látod a zenekarok hazai és külföldi esélyeit?

Gábor: Őszintén szólva a hazai helyzetet elképesztően siralmasnak látom. Gittegyletek szerveződnek gittegyletek hátán, és akinek a gondolkodásmódja, felfogása már egy kicsit is különbözik a saját világnézetüktől, azt kegyetlenül kiközösítik. Úgy érzem, rengeteg egyedi ötlet és kreatív energia szorult a Hudini Records zenekarainak nagy részébe, ellenben talán éppen azért, mert nem követnek bizonyos sablonokat,

a közönség meglehetősen érdektelen velük szemben, és nem igazán tudja, mit is kezdjen ezekkel a zenékkel. Persze sokkal egyszerűbb befogadni valamit, ami egy adott kaptafára készült, mintsem egy népzenére és disszonanciára épülő, zajos punklemezt. Ettől függetlenül azért mindig vannak olyanok, akik meghallgatják, szeretik, és támogatják a produkcióinkat. Csak hát nagyon nehéz kitörni ebből az alig 30-40 főt jelentő "szubkulturális gettóból". Külföldön talán nagyobb esély lenne érvényesülni, tervezzük is, hogy a közeljövőben kísérletet teszünk erre, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy 100%-osan a határokon túlra szeretnénk koncentrálni. Mi itt élünk, itt érnek minket az ingerek, és szeretnénk itt valami maradandót, értékelhetőt letenni az asztalra. Remélhetőleg hamarosan az eddigieknél jóval aktívabban kerül majd erre sor.

Kolera:  Manapság a punk szimplán zenei műfajjá vált, szinte minden korábbi mögöttes jelentését elvesztette, figyelemmel kíséred valamilyen szinten a jelenlegi színteret és ha igen, mi a véleményed róla?

Gábor: Egy minimális szinten figyelemmel kísérem a színteret, képben vagyok a zenekarokkal, egyet-kettőt meg is hallgatok, de úgy látom, rendkívül belterjes lett mára ez az egész. Két-három szűkebb vagy tágabb baráti kör, akik egyáltalán nem nyitottak egymásra, sokkal inkább ellenségesen viselkednek, és ha tehetnék, szimplán leköpnék egymást. Nem szeretem ezt a mentalitást. Úgy vagyok vele, hogy itt is, ott is ismerek jófej és egyáltalán nem jófej embereket, a zenei preferencia, a világnézet, vagy a politika szerintem egyáltalán nem kellene, hogy meghatározója legyen az emberi kapcsolatoknak.

Kolera: Vannak kapcsolatok koncerthelyekkel, szervezőkkel, tudtok megfelelő számú koncertet biztosítani a nálatok szereplő zenekaroknak?

Timúr: A zenekaraink nagyobb része háziprojektként működik, így azoknak nem tudunk szervezni semmit, pedig ildomos volna! A pár működő brigád viszont a Hudinitól függetlenül is intézi az ügyeit. A koncertszervezést jelenleg én intézem. Egy-két helyet és arcot azért ismerünk, oda próbáljuk benyomni a mi kis kozmoszunkat. Havi egyet azért össze tudok hozni a temérdek más elfoglaltság és munka mellett. Jelenleg elindult ilyen "cserezenekar program" is, aminek az a lényege, hogy felhívunk ide Pestre "vidéki" (de rühellem ezt a kifejezést) zenekarokat akikben látunk fantáziát, és ők cserébe lehívják a mi együtteseinket hozzájuk. A Guruzsmás így kerül majd Várpalotára valamikor. Jelenleg saját helyen is dolgozunk,mivel sikerült összebarátkoznunk egy szintén nagyon elhivatott próbatermes figurával (az arca egyelőre maradjon takarásban), akinek az elhivatottsága olyan nagy, mint amilyen jó ízléssel áldotta meg a Jóisten.Most ott dugjuk össze a fejünket, és ha lehet oda szervezünk bulikat. Egyelőre működik a dolog, de még nem nőtte ki magát. Rengeteg munka van még hátra, de igyekszünk. A későbbiekben amolyan házi sessionokat is tervezünk kamerával stb...

Kolera: Kapcsolódó oldalakon többször találkoztam az art-punk kifejezéssel, ez mit takar konkrétan és a kiadó zenekarai közül melyekre illik ez a meghatározás?

Timúr: Túl nagy hagyománya nincs ebben az országban ennek a kifejezésnek, de jó pár zenekarunknál ezt találtuk a legmegfelelőbbnek. Általános definíciót nem adhatok róla, mint ahogy a punkról nem is igazán lehet (elvileg ugye, de vannak dogmatikusok, akik megmagyarázzák ezt is). A punk leginkább egy egy hozzáállás és nem életérzés meg más marhaság. Mint azt te is említetted, mára puszta zenés közhellyé nőtte ki magát ez a valamikor szebb napokat is látott gondolathalmaz. Mivel a punk lesüllyedt a popzene szintjére, vagy belterjes dogmatikus közösségeket épített fel magának, arra jöttem rá, hogy a punk is puszta formalizmussá lett. Nincs többé tartalom, üzenet, vagy az akarat, hogy mondanék valamit. Üres fráziscsattogtatás van csak az asztalon a régi kellékekkel (színes haj, kvint, vegan-anarcho marhaságok). Persze, aki ezzel elégedett ám legyen, nem az én dolgom. Legyen benne békessége. Ahhoz (ha mondhatok ilyet) öregek vagyunk már, hogy ezen a kis kacaton veszekedjünk másokkal. A mi art-punk zenekaraink punkzenekarok abban az értelemben, hogy az eredeti hozzáállást tudhatják magukénak, tehát a kísérletezést, a bátor szókimondást, a szellemességet és egyáltalán azt, hogy nekik semmi sem szent, csak amiről ők úgy gondolják, hogy az.
Art azért, mert a kísérletező hajlamaiknak köszönhetően olyan intellektuális töltetet kapnak a számaik, szövegeik, zenéik, amik ma nincsenek. Úgy is mondhatnám, felemelik ezt a hozzáállást arról az állati, primitív szintről, amelyre züllesztették, ami ma már életképtelen és unalmas. Minket nem érdekelnek a politikai állásfoglalások, vagy az ide kapcsolódó mozgalmak és dogmák. A propagandát meghagyjuk a nép gyermekeinek. Mi tartalomra törekszünk. A Mi Kutyánk Kölyke, az Opus Null (megszűnt), az aRosseb és a Menj Kapálni! a fentiek értelmében mind art-punk formációk.

De ez csak egy címke. Tudod az emberek szeretik a címkéket, mert így el tudják tárolni a fejükben. Egy biztos, a lehető legpunkabb dolog az, ha nem is nevezzük magunkat annak. De a félmúltban ezt valaki nagyon szépen és tömören megfogalmazta az Opus Null-al kapcsolatban is.

"- Mi a faszom az az Opus Null?

"- Provokatív művészpunk!"

Kolera: A terjesztésben a legnehezebb feladat megtalálni a megfelelő utat a célközönséghez?  Kik alkotják, vagy alkothatják a zenekaraitokat kedvelők táborát?

Gábor: Jelenleg meglehetősen kicsi a kedvelők tábora. Mivel eddig (nem szándékosan ugyan, de) meglehetősen rejtőzködő életmódot folytattunk, úgy érzem, ez nem is csoda. Főként ismerősök, ismerősök ismerősei, és pár underground-fanatikus alkotja a tábort, akik vevők a disszonáns hangzásvilágra, és a gondolkodást igénylő, nem szájbarágós dalszövegekre.

Kolera: Olvastam egy nagyon jó cikket az érdektelenségről (http://reakcioinfo.blogspot.hu/2015/03/mindent-es-semmit-avagy-az.html) igazából a terjesztés során nem is az jelenti a problémát, hogy a zenéket eljuttasd bárhová, hanem az, hogy valamilyen módon rávedd az embereket, hogy legalább egyszer belehallgassanak. A mai hatalmas információáradatban ez rettenetesen nehéz feladat. Hogyan próbálkoztok ezzel megbirkózni és mennyire jártok ebben sikerrel?

Gábor: Őszintén szólva eddig nem nagyon foglalkoztunk ezzel. Igénybe vettük a közösségi médiát persze, van Hudini Records Facebook (https://www.facebook.com/hudinirecords), itt rögtön megjelenéskor bele lehet hallgatni a friss anyagokba. Működik a Hudini Bandcamp (http://hudinirecords.bandcamp.com/) ahonnan az anyagok ingyen letölthetők, illetve ha valaki szeretne, minimális támogatást is ajánlahat értük. Ezen kívül a Hudini blogról (http://hudinirecords.blogspot.hu/) lehet tájékozódni az anyagainkról. Nem vagyunk túlzottan rámenősek, nem küldözgettünk eddig szinte sehová "sajtóközleményeket" egy megjelenésről, nem zaklattunk senkit azzal kapcsolatban, hogy hallgassa meg, formáljon róla véleményt. A jövőben ezen talán egy minimálisan szeretnénk változtatni, mert úgy érezzük, a mai zenei túlkínálatban enélkül lehetetlen egy relatíve nagyobb célközönséghez eljuttatni a munkáinkat. Nyilvánvaló, hogy vannak olyan produkciók a Hudini vonzáskörében, melyek egy disszonáns hangzásvilágú zenéket kedvelő hallgató számára szokatlanok lehetnek, na de én sem Primus-al meg Tekintetes Úrral kezdtem a zenehallgatási pályafutásom. Tenni kell egy próbát mindennel, adni kell egy esélyt mindennek, és belehallgatni ismeretlen, "furcsa" lemezekbe is. Ezt sajnos nagyon nehéz elérni, de tapasztalataim szerint akinél sikerül, az általában nyitott az efféle újdonságokra.

Köszönjük az interjút!

http://hudinirecords.blogspot.hu/       https://www.facebook.com/hudinirecords

http://hudinirecords.bandcamp.com/

Hudini Records youtube csatorna

http://reakcioinfo.blogspot.hu/            https://www.facebook.com/reakcioinfo

http://mocskoshudini.blog.hu/

http://timur77.blogspot.hu/

http://arosseb.blogspot.hu/