RETRO '80 - Aki Chaosban utazott - Kovács "Paty" Zoltán


1982. Hazánk második legnagyobb városát Debrecent sikeresen elkerülte a punkzenei hullám, de annyira, hogy ha nincs egy Pestről hazaköltöző Patkány becenevű 16 éves srác, akkor a 80-as évek debreceni punkzenéjéről egy SMS-nyi ismertetőt is nehéz lenne összehozni. Kovács "Paty" Zoltán 1982-től kisebb-nagyobb szünetekkel négy évtizeden keresztül vitte a Chaos zenekart, '95 és '97 között viszonylag ismertek is voltak, de különböző okok miatt minden próbálkozás csak pár évig volt életképes. Paty, mint alapító és a zenekar motorja meséli el a csapat történetét.




Kolera: Kezdjük akkor az elején, 70-es évek vége, 80-as évek eleje, hogyan ismerkedtél meg ezzel a zenével, hogyan lettél punk?

Paty: Fölöttébb régen történt gyerekkoromban, mikor felkerültem anyámékhoz Érdre, akkor lehettem általánosban 5. osztályos, amúgy egész kisgyerekkorom óta imádtam a zenét, mindig dobos akartam lenni, de nem lettem. Hála istennek.Volt ott az utcánkban egy srác aki idősebb volt nálam, talán 3-4 évvel és összehaverkodtunk, neki küldött egy barátja mindig Angliából zenéket, kazettából kivéve a szalag és levélben küldte az akkori menő punkzenéket, az angol zenekarokat Sex Pistols , Damned, Clash, Buzzcocks. És ezeket nekem megmutatta, akkor voltam már kb. hetedik osztályos és megtetszett ez az egész punkosdi, maga a zene is és a fazonok, ahogy kinéztek. Akkor én 8. után elmentem szakközépiskolába, azt ugye az első év után természetesen otthagytam, ahogy az illett. És visszajöttem Debrecenbe, de én már akkor nagyon belelovaltam magam ebbe a punkos dologba, amire tellett akkor műbőrnadrág televarrva cipzárokkal, festékszóróval a pólóra ráfújva az anarchia jel, meg valami dzseki, rajta egy kiló jelvény, láncok, ami az akkori aktuális divat volt a punknál. Lejöttem vonattal Debrecenbe és elhatároztam hogy próbálok csinálni egy zenekart. Voltak gyerekkori haverjaim, akik már zenélgettek többé kevésbé. Lejöttem, ugye ment a megbotránkozás, ahogy kinéztem. Elértem a debreceni Nagytemplomtól a Domus áruház környékére, közben ötször igazoltattak. És akkor előkerültek a gyerekkori cimborák, haverkodtunk, aztán elmondtam mi a terv, aztán elmentem dolgozni, a Magyar Gördülőcsapágy Művekbe, segédmunkás. Ott ismerkedtem meg egy sráccal, a Csende Zsoltival, ő lett a basszusgitáros, aztán volt a műhelyben egy másik srác a Cseresnyés Csabi, ő lett a gitáros. Tehát ezek teljesen új emberek voltak, nem a gyerekkori haverok.


Kolera: Ők punkok voltak, vagy csak tudtak zenélni?

Paty: Kiderült menet közben, ahogy odakerültem, meg elkezdtünk haverkodni, én ezzel a Zsolti sráccal dolgoztam együtt, ő volt a közvetlen kollegám, és ő gitározgatott, szerette a rockot, metált, rengeteg lemeze volt Scorpions stb, ő ezt a vonalat követte hosszú haj, a Csabi is ilyen volt, ezeket a punk dolgokat nem igazán ismerték, nem jutott el hozzájuk, vagy nem érdekelte őket.

Kolera: Mikor volt ez pontosan 81, 82?

Paty: 82-ben kezdtük el, akkor kerültem oda, mindkét srác idősebb volt nálam két három évvel kb, Csabi azt mondta csináljunk zenekart, nem kellett sokáig forszírozni ezt a dolgot, mondom nekik punk zenét fogunk csinálni, adtam nekik zenéket és azt mondták jó, ez kafa, nagyon baró, meg hát ilyen zenekar nincs a környéken sehol. Vidéken az elsők között voltunk. Valamelyik srác mondta hogy Debrecenben a Csapókerti Művelődési házban próbál egy zenekar, természetesen azok is fiatal srácok, kegyetlen amatőrök, a lehető legszedett-vedettebb cuccal. Amire akkor telt, meg amit lehetett kapni. Bementünk, senkit nem ismertem. 
- Szevasztok!   - Szevasztok! És akkor ott volt egy billentyűs srác, meg egy énekes srác, lehet hogy volt valami gitáros is, nem tudom. Mondtuk, hogy jöttünk, mert zenekart akarunk csinálni, kell nekünk egy dobos. Mocsár Csabi volt a a dobos, egy balkezes cigány srác, ilyen félroma. De aranyos gyerek, sportolt, országos első volt valami nem tudom milyen küzdősportban, talán karate. Legütött-kopottabb dobfelszerelés, de mi akkor azzal nem foglalkoztunk. Akkor már a fejemben motoszkáltak a dalok, meg volt 3-4 szövegem dallammal, jó akkor próbáljuk meg, az első hirtelen próbán össze is tákoltunk vagy három dalt mondhatni készre. Próbáltunk 4-5 óra hosszát, nagyon tetszett mindenkinek. 
Hú ez kurvajó, teljesen őrült, mi legyen a zenekar neve. Hát mondom: Chaos. Külföldiül leírva. Mondták hogy ez nem chips? Nem, ez Chaos. Volt ez a másik énekes srác, úgy volt hogy ő is benne lesz, ketten éneklünk. de eltelt 2-3 próba és rájöttünk, hogy ez nem megy. Aztán billentyűsre se igazán volt szükségünk, maradtunk így négyen. És akkor próbálgattunk, próbálgattunk csináltuk a dalokat iszonyat energiával. És én gondolkoztam hogy felmegyek az Ipk ba Kossuth utca sarok az akkori Ifjúságpolitikai klub, ugye akkor még volt ilyen. Beállítottam az én szerény szerelésemben, ott ültek ugye a népművelők, akik szintén igencsak idősebbek voltak nálam, bekopogtam, ajtó nyílt:   - Szevasztok Patkány vagyok most költöztem haza Pestről, van egy kurvajó zenekarom a Chaos. Ők 3 percig ültek, meg se tudtak szólalni, hogy ki ez a kölyök, aki így néz ki és beállít. Összehaverkodtunk, nyílt a hűtő, jött a sör, beszélgettünk, nagyon tetszett nekik ez az egész, mert ugye teljesen új volt. Mondták persze segítünk, fellépés, meg amit tudnak tényleg. Akkor megvolt az első koncertünk, nem is tudom mennyit próbálhattunk 3 hónapot. Ebben a művelődési házban, a Csapókertiben volt az első koncertünk, nagyon kezdetleges hangosítással, el tudod képzelni akkor mi volt. De mi bevállaltuk.



Kolera: Meg is hirdettétek? Voltak plakátok?

Paty: Persze voltak. Kézzel A4-es papírra színes filctollal, nyomda eszünkbe se jutott, vagy fénymásolni. Csináltunk 50 ilyen plakátot kézzel, volt időnk óriási volt a lelkesedés. Meghirdettük a koncertet és eljött vagy 150 ember, az akkori időkben is, meg sajnos most is egy óriási szám, azt hiszem volt előttünk egy vagy talán kettő debreceni zenekar, azok is idősebbek voltak, sokkal jobban zenéltek, mint mi. Béreltünk erre a koncertre a gitárosunknak egy erősítőt az egyik gitárostól egy normálisat, meg egy gitárt egy Aria Gibson fazonút, legalább a koncerten legyen olyan gitár, amit be lehet hangolni. Ami a gitárosunknak volt az egy régi Jolana, borzasztó volt. Na akkor ugye megcsináltuk ezt a koncertet, erről még képek is vannak, nagy siker volt, sírtunk meg fú de jó, meg akkora világsztárok vagyunk, hogy borzasztó. 
Próbálgattunk, de akkor az a próbahely megszűnt, közben elmentünk játszani Berettyóújfaluba a művházba, ugye ült a közönség nagyon sokan voltak, az egyik számnál a kölykök felálltak pogózni, na jöttek a rendezők kivittek vagy 5- 6 gyereket és akkor én leállítottam az egészet. Mondtam ez nem lesz így jó, engedjék vissza őket vagy adják vissza a belépő árát, valami szimbolikus összeg volt 10 ft vagy nem tudom. Jegyár vissza és mi nem is lépünk fel, na aztán addig addig ment a huzavona a rendezőkkel, meg az igazgatóval, népművelővel, hogy visszaengedték a srácokat, hagyták hogy jól érezzék magukat.
Az az igazság nem volt sok koncertünk, abban az időben eljutni vidékre, messzire Dunántúlra, Pestre meg pláne, jóformán lehetetlen volt. Be se engedtek volna vidéki zenekarokat. Ahhoz csókosnak kellett lenni.



Kolera: Az Agydaganattal közös koncertekre emlékszel?

Paty: Játszottunk Nyíregyházán 83-ban. De nem emlékszem, azért vannak részletek, amik kimaradtak. Abban az időben megmondom őszintén az alkoholt se vetettük meg, meg ugye az akkori menő kábítószer volt egy kis ragasztó, néha az is besikeredett. Idézőjelben nagyon odapakoltuk magunkat néhányan a punkban, ahogyan azt csinálni kell. 
Aztán játszottunk 83 júliusban a Debreceni Ifjúsági Parkban a Rolls Frakció előtt többek között. Először játszott egy debreceni zenekar az Infúzió, aztán játszottunk mi, aztán játszott a szintén debreceni Ozirisz Tröszt, ők nagyon jól zenéltek, ilyen újhullámos zenét játszottak, ami abban az időben szintén divat volt. Hozzánk képest profi zenészek voltak. Utána jött a Tejbezrí, pesti újhullámos zenekar volt, ilyen Kajagoogoo fazonra vette az énekes a figurát és utána jött a Rolls Frakció, egyik nagyon nagy kedvencünk, nagyon jó barátok lettünk. Mai napig nagyon imádom a zenéjüket. Azt mondták nagyon jó a zenekar, de legjobb a dobos, mert semmit nem üt, de azt halálpontosan. Trunkos Andrással is ott cimbiztünk össze. 
Pontosabban ennek az az előzménye, hogy előtte egy héttel volt ott az Ifjusági parkban egy ilyen ki a legjobb, meg legrosszabb zenekar vetélkedő és ugye mi bejutottunk abba a 3 debreceni zenekarba aki játszhatott a Rolls előtt. Ez volt a jutalom. Ugye mi ennek nagyon örültünk, elég sokan voltak a Rolls koncerten, olyan 800-900-an meg ugye hozták Pestről az énekcájgot, arról sajnos nincs fényképem.A koncert előtt behívott a főrendező az irodába és mondta hogy ezen a koncerten nem léphetünk fel mert az előző heti koncerten valami elvtárs jegyzetelte a szövegeinket, idézett is belőle pontatlanul és hát ezek olyan szövegek amiket ugye nem lehet, ezt a szocialista erkölcs nem tűri. És akkor én mondtam, hogy nem a lófaszt, mi itt fel fogunk lépni baszd meg, kijöttem aztán bebasztam az ajtót. Jött a Trunkos. Úgy hívott, hogy kis punkó.  
- Na mondjad kis punkó mi a baj? Nyugodtan fel fogtok lépni az én felelősségemre. 
Mert akkor a Trunkosnak is vaj volt a füle mögött a Rolls Frakció szövegei matt. És természetesen fel is léptünk ugye. Hatalmas őrjöngés, nagyon jól sikerült az a koncert, utána nem is tudom hogy játszottunk e még valahol. Talán még volt 1-2 koncertünk itt Debrecenben. De ugye el kellett jönni a próbahelyről. Abban az időben a próbahely kérdés az egy nagyon nehéz dolog volt. A nagy művelődési házba a  Kölcseybe be se léphettünk, ott a debreceni dixieland próbált, meg ilyen komolyzenei dolgok. Akkor nem is volt olyan lehetőség, hogy béreljünk próbahelyet, mint most. Akkor gondoltunk egyet kimentünk a dobosunkhoz Nyírbogátra a lóistálló mellé, egy ilyen tyúkólba legnagyobb ganéba próbálni. Nagyon élveztük, mert jó volt, minden hétvégén kijártunk, csináltuk. és akkor még volt pár koncert Debrecenben, aztán sajnos abbamaradt. Tulajdonképpen a próbahely miatt.



Kolera: A Kritika nevű lapban jelent meg egy cikk rólatok, erre emlékszel? Pl. az űjságírónőre aki ezt írta?

Paty: Igen ez a Kritika című lapban jelent meg, abban jelentünk meg több zenekarral, az ugye nagy szó volt, ha benne voltál egy ilyen lapban, mert nagyon komoly zenészekkel volt tele inkább.



Kolera: Emlékszel rá konkrétan, hogy kérdezett tőled ilyen dolgokat!

Paty: Nem. Megmondom őszintén nem. Aztán megjelentünk a Mozgó Világ nevű újságban is, azt hiszem az 95-ben volt. ott is volt rólunk egy cikk. Hiába írtak rólunk ebbe a két országos újságba szart nem értünk vele.


Kolera: Ez nem a fiataloknak szólt. Értelmiségiek olvasták.

Paty: Az Ipk ban amikor felléptünk volt egy népművelő találkozó, a környékbeli megyékből szépen megterített asztal, ott volt az akkori művház igazgató Lukovics András elvtárs és ugye minket kért meg az egyik ottani népművelő, az  Egon, hogy két számot játszunk már el, csak kettőt. Tényleg akkor mi voltunk a környéken a slágerzenekar, tehát ingyen nem volt. Mondtam, hogy oké, de három számot fogunk eljátszani, nem kettőt és ott kaptunk, az valami nagyon nagy pénz volt abban az időben valami 5000 forintot, nem kerestünk annyit egy hónapban. Eljátszottuk ezt a három dalt, ahogy kell, teljes döbbenet, és akkor a Lukovics András kijelentette, hogy ez a zenekar nemhogy Debrecenben, de az egész megyében nem léphet fel. Tehát letiltott minket. Röhögtünk rajta, nem foglalkoztunk vele, ez is egy jó kalandos dolog volt tulajdonképpen. Aztán ennek vége lett és nyolcvan... nem is tudom már mikor csináltam meg utána.

Kolera: De ennek akkor hogy lett vége pontosan? Akkor próbahely, vagy letiltás miatt maradt ez abba 84-ben?

Paty: Próbahely miatt, egyszerűen nem tudtunk próbahelyet szerezni. Sehol. Sajnos fel kellett, hogy adjuk. Én maradtam, mert én 85 környékén belecsöppentem a hangosításba, amit azóta is csinálok. Volt itt egy srác a Sipi, hozzá elmentem dolgozni, rengeteg bulit hangosítottunk, jártunk vidékre millió helyre. aztán az ment, azt csináltam. 87-ben bevittek katonának másfél évre még Lukács Lacival (Tankcsapda), meg Ödivel mentünk együtt. És ugye leszereltünk 90-ben. És akkor csináltam egy dobgépes szintis verziót. Megírtam 4, vagy 5 dalt a Lukács Lacit kértem meg, hogy gitározza fel. Meg a stúdióban Méhes Jancsi volt a basszusgitáros, meg a Buzsik Laci, aki a Tankcsapdának volt a dobosa segített megírni ezeket a dobprogramokat. Meg megkértem egy billentyűst, és ezzel fel is léptünk. Úgy, hogy Lukács Laci, én, meg egy billentyűs és basszusgitáros mondjuk azt, hogy playbackben a 90-es Kelet fesztiválon. Fent is van a youtube-on. Hát megmondom őszintén abból sem lett igazán semmi.


Kolera: Valamikor a 80-as évek végén a "Büszke nép" című számotokat a Garázsban lejátszotta a Feró.

Paty: Én kétszer voltam a Garázsban Ferónál, egyszer a "Büszke nép"-et játszotta le, egyszer pedig a "Nézem a képernyőt" című dalt úgy emlékszem. Feró jó fej volt felhívtam telefonon, persze gyere öcsém, semmi gond.

Kolera: Arra emlékszel, hogy ez pontosan mikor volt?

Paty: Úgy emlékszem 95-ben

Kolera: Még akkor volt Garázs? Szerintem nem, a Büszke nép pedig jóval korábbi felvétel.


Paty: Igen lejátszotta, de akkor nem volt riport. Amikor volt riport akkor a "Nézem a képernyőt" című dalt játszotta le.

Kolera: Ez a 90-es felállás ez meddig volt és miért szűnt meg?

Paty: Ja várjál egyszer voltunk egy műsorban, csináltunk egy videoklipet Edinél és le is ment a tévében a klip. Annak vége lett, az csak ilyen hobbiszinten ment ez a szintis történet. Szerettem volna én azt is rendesen megcsinálni, de nehéz volt embereket találni. Nem is sikerült.

Kolera: Debrecen egy nagyon nagy város, nagyon furcsa, hogy semmilyen punkzenekarról nem lehetett hallani a 80-as években.

Paty: Igen mi voltunk egyedül, valahogy ide az nem jött le. Én is csodálkoztam rajta. Igazén később se nagyon. Sok évig nem volt igazán úgymond punk zenekar, jó a Tankcsapda ők 90-ben kezdték el csinálni.Volt ez a Punk'n'roll, még nekik is csináltam felvételt annak idején. 

Kolera: Akkor menjünk tovább.

Paty: Volt egy próbálkozás 85-86-ban, én, Bénes Gyula - gitár, Kígyós Laci - szintik, dobgép, volt vagy két koncertünk és ennyi. Az egyik az IPK-ban, a másik passz.
88-ban volt egy olyan felállás, hogy Tálas Attila - gitár, Felföldi Feri "Kokány" - basszus, Varga Zsolt - dob. Egy fellépésig jutottunk el, a Hajdónánási Művelődési Házban játszottunk, egyébként a próbák is ott zajlottak.
Na akkor volt ott nekem sok év szünet és akkor ez a 95-ben kezdődő egy-másfél évig tartó történet ez azért szűnt meg, mert én elmentem egy rádióba műsort vezetni Debrecenbe. mert mi azt beszéltük az akkori srácokkal, hogy senki nem megy dolgozni, megpróbáljuk úgy csinálni a zenekart, hogy ebből legyen valami, próbáltunk egy héten ötszor-hatszor, rengeteget. Ott már normális cuccunk volt, normális zenészekkel játszottam, ők már jól tudtak játszani a hangszeren, nem olyan mint a 83-as verzió. Régi dalokat is, meg újakat is csinálgattunk. Én elmentem ebbe a rádióba, mondtam a srácoknak, hogy fiúk én csak elfogok menni ebbe a rádióba, akár ciki akár nem, mert mi nem ezt beszéltük meg. Azért megyek el, mert valamit keresni kell, 93-ban a fiam is megszületett, valamit csinálni kellett. De jó lesz ez a zenekar, mert van egy rádió, ahol tudom tolni, legalább egy helyi reklám. Ez két tagnak a zenekarban nagyon nem tetszett., azt mondták hogy ők akkor kiszállnak a zenekarból. Le volt kötve 3 buli legalább összevissza valahol az országban. Nagyon sürgősen valamit ki kell találni, mert ezeket a koncerteket meg kell csinálni. Volt abban az időben, de akkor pont éppen nem ment a Necropsia zenekar. Onnan a Szilágyi Pistit hívtam el dobolni, meg Rossit basszusgitározni.. Ők belementek mert jó haverok voltak, meg tetszett nekik ez a punkosdi. Elkezdtünk próbálni , elmentünk megcsináltuk ezt a 2-3 koncertet talán még volt valamennyi. nem sok és akkor az is megszűnt, az a verzió.



Kolera: Várjál, de ez a vége, nem beszéltél még az elejéről.

Paty: Úgy kezdődött, hogy megvettem ezt a stúdiómagnót 93-ban, elkezdtem stúdiózni zenekaroknak, jártam vidékre, rengeteg meló volt vele hála Istennek. Nem is ez a lényeg hanem én egy jó pár évig nem is találkoztam ezekkel a régi gyerekkori cimborákkal, akik közül volt egy-kettő aki zenélt, de leginkább egy, a Márton Sanyi és akkor felhívtam telefonon. Mondom szevasz öcsém van egy stúdiómagnóm, kéne zenélni. Ó stúdiómagnó? Jól van bazmeg otthon vagy? Fogtam bebasztam egy taxiba átmentem hozzá. Tessék itt van. Odáig volt meg vissza. Mit csináljunk? Ez a srác nagyon jó gitáros volt, meg zeneelmélettől kezdve ő képezte magát otthon. Csakhogy majdnem teljesen megvakult a melója miatt annak idején és ezért is nem akart színpadra menni. Nem akartunk mi zenekart csak úgy csinálni valamit. Zenéljünk. Akkor ő beszélt a németországi zenész rokonaival és ők küldtek neki egy szekvenszert, meg egy dobgépet. Nagyon jó, van mivel zenélni. Elkezdtük ezeket megfejteni, programozás stb.  Minden nap mentem hozzá jóformán. Na de akkor mit csináljunk? Mondom csináljunk egy ilyen Rolls-ra hajazó, amiben inkább szinti van, ilyen újhullámos valamit. Régi dalokat megcsináltuk, csináltunk új dalokat. Jártam hozzá több, mint egy évig. és akkor kitaláltuk, hogy csináljuk meg ezt rockosba is, ugyanezeket a dalokat, amiben nincs szinti. Csak gitár, rock'n'roll, punk. Ott volt a stúdiómagnó ráértünk. Az egyik kazettán volt a popos verzió, a másikon a rockos, ez a punk. Mondom, akkor én csinálok egy zenekart. Akkor elmentem egy-két cimborához és akkor mondom, hogy na srácok az a helyzet, hogy benne lennétek ilyenbe? Persze, nagyon fasza. Akkor itt van két kazetta, az egyik a rock, másik az újhullámos, el kell dönteni melyik legyen. Mind a hárman arra szavaztak hogy legyen a rock. Hát mondom, én jobban örültem volna ennek az újhullámosnak, de ha így akarjátok, akkor legyen. Volt próbahely is a belvárosban egy pincében és akkor eldöntöttük, hogy csináljuk. Ez volt '94 vége '95 eleje.

Kolera: A zenekarral felvettétek újra a dalokat és az jelent meg később?

Paty: Igen azt már a zenekarral vettük fel, azt az öt dalt, azt már a stúdiómagnóval vettük fel, nem mondom, hogy olyan nagyon jól szól, de akkor ez sikerült.


Kolera: Én úgy emlékszem ez elég jó kritikákat kapott és sok embernek megvolt. Terjesztetted ezt a kazettát vagy csak nálad lehetett kapni?

Paty: Elvittem lemezboltokba és azt hiszem két helyre elküldtem Pestre, valaki ajánlotta és akkor otthagytam bizományba, tehát majd ha eladják fizetnek. Nem is tudom talán 200 ft volt darabja. Csináltattunk vagy 300 darabot. Rengeteget elajándékoztunk, volt aki levelet írt, hogy szeretne egy ilyen kazettát, kifizeti meg stb, mondom hagyd a francba, beleraktam borítékba elküldtem, tessék ajándék. Mondom úgyse ebből fogunk Ferrarit venni. Igen jó kritikát kapott úgymond. De nem volt menedzserünk, az kellett volna, hogy legyen egy olyan ember, aki csak ezzel foglalkozik. '97-ben még ment a zenekar, mert azt tudom, hogy '97-ben elváltam és valami 120 ezer ft-os telefonszámlát fizettem ki. Még akkor mobil nem nagyon működött. Az abban az időben egy kurvanagy telefonszámla volt, mert úgy kötöttem bulikat. Nem örült nekem a kis család. Én se, de úgy voltam, hogy valamit csinálni kell. Na és akkor két srác kiszállt a zenekarból és jött a Rossi a Necropsiából meg Szilágyi Pistike. Nagyon jó volt. Volt pár koncert, kaland stb. Annak is vége lett, mert ugye nekem jött a válás, nem ment a szervezés.


Kolera: Így kívülről nézve az a legnagyobb probléma, hogy ez a zenekar, az elejétől csak neked volt fontos. Ha lett volna még legalább egy ember, akinek annyira fontos mint neked, akkor bármi lehetett volna. Nem volt több húzóember.

Paty: Az a helyzet hogy most nekem pár telefonomba kerülne és találnék zenészeket, akik azt mondják oké csináljuk, de én már nem. Oké hiányzik persze, meg minden cuccunk van meg stúdió. Nem akarok kínlódni, ahol egy embernél több van, ott már lehetnek konfliktusok, meg nem érek rá, nekem nagyon tele lett a tököm ezzel, meg azzal, hogy nem akarják igazán. El szoktam mondani példaként, mert Lukács Laci nekem gyerekkori barátom meg stb, azt mondom hogy tulajdonképpen ő a Tankcsapda egyedül. Irgalmatlan kitartás kell hozzá, csak ezzel foglalkozni. Mert aki eljár dolgozni, meg van egy, vagy két kölyke, abból profi zenész sosem lesz.

Kolera: Szerencsefaktor is sokat számít.

Paty: Bizony. Az embereket megtalálni, na ez egy külön csoda, ha három embert találsz magad mellé, akik tényleg ezt akarják, olyan a fazon, olyan a felfogása, ez majdhogynem lehetetlen. és akkor egy zenekar menjen 5, 10, 20, 30 évig.



Kolera: Volt akkor még a negyedik korszak. Kétezres évek. Amikor az utolsó anyag készült.

Paty: Igen ott volt egy bazi nagy szünet. és akkor 2005-ben megint kitaláltam, mert megismerkedtem egy gitárossal, Varga Imivel, talán 3 évvel fiatalabb nálam, tehát ilyen egyívásúak vagyunk. Ő blues zenész igazság szerint, lementem egy próbára egy zenekarhoz ott ismertem meg. Ott volt a dobos aki 95-ben is dobolt, a Mező Ori, megláttam ezt a srácot csak gitározott, nyakában lógott a Fender Telecaster. Mondom szevasz, és akkor mondom a dobosnak, figyelj csak nekem ez a faszi kell, csináljunk zenekart.
Odamentem az Imihez, mondom te leszel a Chaos-ban a gitáros, jó lesz? Nézett rám, azt mondja Igen? Hát mondom igen. Jót röhögtünk, azt mondja jól van csináljuk. és akkor szintén volt próbahely. Nekem volt cuccom, mindenkinek a legprofibb. Tényleg magas színvonalú technikával rendelkeztünk. Mindenki kurvajól zenélt, én voltam a leggyengébb.
Erről jut eszembe, találkoztam egy sráccal vagy két éve a piacon, ő is ilyen gyerekkori haverom, dobolt és mondta hogy menjek már fel, tudod van Debrecenben ez az elhíresült rocksuli és mondta, hogy nézzek már fel az emeletre és nézzem meg, mi van ott. Felmentem a Pércsi Sanyi barátommal, aki akkor volt a basszusgitáros '95-ben, meg a csajom. Felmegyünk és ugye a folyosón mocskos nagy képek az ajtóközéptől a plafonig, fekete/fehér felnagyítva különböző debreceni híres zenészek és az egyiken én voltam rajta. Baszd meg én a rocksuliban itt? És akkor azt mondja a Pércsi Sanyi, ez nem azért van, mert te vagy a világ egyik legjobb énekese, nem. hanem azért baszd meg, mert te vagy a Patkány. Nem mondom, hogy nem esett jól, mert nagyon jól esett, még mindig kint van a kép, már nem tudom hány éve. Ilyen régi debreceni figurákról sok kép van kitéve. De ilyen bazi nagy kb háromszor három méteres kép.
És akkor visszakanyarodva 2005, akkor az Imi jött és akkor szóltam egy szintén nagyon nagyon gyerekkori barátomnak, ő is egy roma beütésű srác, a Ruha Joci. Ő nagyon jó basszusgitáros lett. Meg ugye a Mező Ori, aki szintén roma beütésű dobos srác. Na és elkezdtünk próbálni, csinálgattuk. És akkor jött meg az a hangkártya, ami már komolyabb volt és akkor vettük fel ezt a cd-t. Pont most kezdtem el kevergetni régi dalokat. És akkor megyegettünk, volt pár koncert, nem sok, mert szervező menedzserünk még mindig nem volt. Az is tartott egy rövid ideig, másfél évig nem is tudom. Pedig az nagyon jó zenekar volt, abban már szaxizgattam is kicsit, hogy szinesítsük. És akkor annak is vége lett, ott is ilyen emberi dolgok voltak sajnos, a Varga Imi azt mondta, hogy nem szeretne ebben a zenekarban játszani. Nem miattam, hanem a basszeros miatt, mert ilyen piszkálódós volt, tudod írjuk át ezt a dalt ilyenre, meg olyanra. Én meg ragaszkodtam, baszd meg 83 óta így szól ez a dal, nem írjuk át, felejtsd el. Akkor annak is annyi lett, én közben folyamatosan jártam hangosítani, nem hagytam abba soha.


Kolera: Az azóta eltelt időben azért még néha játszottatok, nem?

Paty: Figyelj annyi volt, hogy megint összejöttünk a Márton Sanyival ezzel az alig látó sráccal és megint csinálgattunk ilyen újhullámos stílusban készült dolgokat. Ez csak hobbi volt, hogy hogyan szól.
2015-ben megcsináltam még egyszer. 2016-ban az IPK ban ahol '83 ban felmentem a népművelőkhöz ott volt 2016-ban egy ilyen meghívásos történet, amiatt ami régen történt és akkor toltunk el playbackes történetben 4 dalt, 30-40 embernek. Játszottunk mi a Campus fesztiválon is. 2013-ban is volt koncert.
Azt hiszem a 2013-as Campus fesztiválon játszottunk délután 5 órakor. Voltak a színpad előtt 15 16-an, ezzel is tele lett a tököm, hogy helyi zenekar vagyunk, jó zenekar vagyunk, jó a műsor és akkor a helyi szervező berak minket a legszarabb napon délután 5 órakor, egy színpadra, ahol nincs a kutya se. Nem azt mondom, hogy a nagyszínpadra tegyen be este 9-re persze. De azért na. Már akkor jobban járunk, ha nem arra a színpadra tesz be, hanem erre az amatőr debreceni színpadra, ami egy kicsi színpad és akkor este 8 órától, mikor lettek volna 50-en, na meg a gázsi ugye mi 50 éves fejjel odamegyünk, mondom drága azért valamennyi gázsi, nyomunk egy óra hosszát, csak kéne. Erre azt mondja egy tálca sör. Mondom a fiúknak, figyeljetek már egy tálca sör, elmegyünk? Tudod mit menjünk el, itt vagyunk ráérünk csináljuk meg. Jó, megcsináltuk. Következő évben mondom Őri Ferinek aki a Tankcsapdának is menedzsere, mondom Campus? Hát gyertek persze, mondom gázsi? ÁÁÁ hát az nem, ja mondom, akkor nem megyünk.

Kolera: Tulajdonképpen kis túlzással Debrecen összes rockzenésze megfordult a Chaosban legalább egyszer.

Paty: Talán a fele, de lehet túlzás. Csak a  negyede, rengeteg zenész volt, több korosztály. Én ennek nagyon örültem, mert akiket hívtam, jöttek. És ez azt jelentette, van a dologban valami, és bennem is.

Kolera: Menjünk vissza akkor még a névhez. Pesten kaptad ezt a Patkány nevet?

Paty: Azt azért kaptam még az iskolában kölyök koromban, mert mikor bántani akartak az iskolában valami miatt, akkor nem tudom hogy jött, ez mindig visítottam, mint egy patkány, mikor szar helyzetben van tudod. Ilyen nagyon magas hangon visszafelé szívtam a levegőt a torkomba és visítottam. És akkor rám ragasztották hogy úgy visítasz, mint egy patkány. És akkor ez lett a becenevem. A Chaos név meg úgy jött, hogy olvastam annak idején a Sex Pistolstól Johnny Rottentől egy idézetet, hogy Káoszban utazunk nem pedig zenében. Ez a Chaos szó ez megragadt bennem, ez nagyon jó zenekarnévnek is, így lett Chaos a nevünk.


Kolera: Emlékszel a legelső dalszövegedre amiket írtál?

Paty: Az első szöveg pont ez volt ami ugyanígy kezdődik, a "Csak nyugodtan" című "Káoszban utazunk nem pedig zenében, a jövő nem érdekel csak a jelen, egyedül vagyok és változtatni nem tudok. Mert nem tudom hogy mit csináljak ordítsak vagy odébbálljak, lázadjak vagy törjek zúzzak borzoljam fel a hajamat csak nyugodtan csak nyugodtan, kell az élet". Aztán jött a "Társadalom" aztán van egy olyan, amit nem is játszottunk 83 óta a "Morfium" című dal, ennek is nagyon örültek képzelheted abban az időben  "...injekció injekció csak a morfium a jó".
A "Hé hé" az később jött. Volt nekünk olyan, amit utána nem játszottunk egy blues alapra épülő teljesen idióta szöveg "Egy macska van az ablakom alatt nyávog, nyávog egy kutya van az ablakom alatt ugat ugat"...és akkor hogy is volt tovább  nem is emlékszem te, azt nem is játszottuk többet ki lett selejtezve, meg volt egy olyan hogy "Papok hitetik veled az istent, az isten hiteti veled a jót", na ebből ennyi jutott eszembe. ennek is nagyon örültek. Mondjuk egyszer az Ifjúsági park koncert után, majdnem le is sitteltek minket, a népművelők intézték el, hogy ne vigyenek el. a szövegeink miatt. Konkrétan ezek a szövegek voltak, a "Társadalom", a "Morfium" és a "Papok hirdetik veled az istent". Volt még egy kazettánk amit a lóistállóban vettünk fel egy kazettás magnóval, de szerintem az nincs meg.

Kolera: Olvasom ezt a cikket a Mozgó Világ - ban, ahhoz képest, hogy azt mondtad, hogy a zenekar tagjai nem voltak punkok, itt eléggé vágják a témát.

Paty: Igen, rámpakoltak elég hamar, mikor lejöttem Debibe Pestről tele jelvénnyel, stb, a téren senki nem volt punk, nem is tudták igazán mi az, de két hét múlva lettünk sokan.

Kolera: Valami érdekes sztori még a zenekarral kapcsolatban?

Paty: Benne voltunk az első debreceni rocklexikonban is amit a Váradi Feri írt. Meg benne voltunk még a Metal Hammer újságban, valahol kint a sufniban még meg is van.



Ja azt nem is mondtam, most jut eszembe , tudod a Kerozin zenekar, ők is debreceniek, annak idején vagy 4 videoklipjükben benne voltam. A Kismalacban voltam benne, meg vokáloztam a lemezeken. Ott is ilyen bőrnadrág, bőrszerkós ilyen punkos csávónak vittek el, én meg elvállaltam jól van menjünk, azért is mert hát ugye haverság, meg dili. Hátha ez vezet valahová segit egy kicsit nekem. Annyit segített hogy az Axel egyszer felhívott, azt hiszem ők a BMG nél voltak, ott adták ki a Kismalacot, beszéltem az akkori BMG igazgatójával, hogy kéne  neki ez a pali, mármint én, csináljon egy punkzenekart és akkor a BMG csinál klipet. Azt mondja az Axel csináld meg, azt mondta a pali, menjek fel valamikor Pestre, üljünk le, beszéljünk. Mondom Axikám ez nagyon rendben van, de mikor menjek Pestre, hova menjek? Ezt azért le kéne fixálni, hogy jövő hét szerda du. 15 óra x utca x szám alá. Azt mondja beszél a figurával. Eltelt két hét, hív Axel, megint beszéltem a faszival azt mondja akarja ezt a dolgot. De mikor? Azt nem mondta. De most mi a faszt képzel, aztán nem lett az egészből semmi. 
Meg azért is nem nagyon forszírozom én ezt az újra zenélősdit, mert próbáltam én szöveget írni pár évvel ezelőtt, csak aztán rá kellett jönnöm, hogy nincs miről írni. 80-as években lehetett polgárt pukkasztani ezekkel a szövegekkel, meg ahogy az ember kinéz. Élveztük, hogy igen így nézek ki baszd meg, át volt szúrva a fülem zichereis tűvel meg jelvény, meg piros, kék, zöld haj, meg tempera, meg nem tudom. Most ha kiállsz az utca közepére és elordítod magad bármely politikusról, hogy baszd meg a kurva anyádat, vagy lebuzizod, senkit nem érdekel. Nincs értelme punkoskodni. Ez mint olyan, az igazi punk történet, aminek erről szólnia kéne, ez semmi. Ennek már nincs mondanivalója. Ha felöltöznék ugyanúgy, mint abban az időben, egyáltalán érdekelne-e valakit.

Kolera: Te négy évtizedben is játszottál, ezt így összehasonlítanád? Mondjuk ezt elkezdted most.

Paty: A 80-as évek elejét már a 90-essel se lehet összehasonlítani igazán. Én örülök neki, hogy belecsöppentem a 80-as évekbe, mondjuk szivesebben lennék most 20 éves. Tényleg akkor rengeteg minden történt, akkor jobban odafigyeltek az emberre, mindenki csinált valami érdekeset. A 90-es évek se volt már olyan, a 2000-es meg abszolút, ezek nem. Vannak nagyon jó zenekarok, én magyar zenét nem hallgatok, nagyon ritkán, akkor is inkább jazzt. Vén fejjel rá kellett jönnöm, hogy a jazz kurvajó. 

Kolera: Ha a mostani tudásoddal visszamennél '83-ba mit csinálnál?

Paty: Ugyanazt, talán annyit változatnék rajta a mai eszemmel, hogy piszkosul elkezdenék tanulni angolul, én kihagytam. Akkor mehettem volna pár sráccal disszidálni '87 körül, na azt sajnáltam, hogy nem tetten meg. Angolul és el innen. Én még most is lepattannék, ha lenne gy 100 százalékosan biztos hely, csomagolnék és mennék ki, mert ami itt folyik...


Kolera: Végül hogy tekintesz vissza így utólag az egész Chaos történetre. Azért hagytatok nyomot a magyar rock történetében.

Paty: Mindenképpen pozitívan, egy percet nem bántam meg egyikben sem 40 éven keresztül, nagyon örülök neki, hogy akik emlékeznek ránk és értik ezeket a szövegeket, ami igazán a legfontosabb, értik és fel is tudják fogni mai napig. Sőt annak is örülök hogy fiatalok is belehallgatnak a mostani 15, 20, 30 évesek, hogy mi történt abban a bizonyos nagy hőskorban. Annyit sajnálok mindegyik verzióban, hogy nem ment tovább, nem tudtam megtalálni azt a 3 embert magam mellé meg mondjuk egy menedzsert, aki foglalkozott volna ezzel.

Kolera: Köszi az interjút!

/campos/




CHAOS 1982-84: Kovács Zoltán (Paty) - ének, Cseresnyés Csaba (Cserkó) - gitár, Csende Zsolt (Csiperke) - gitár, Mocsár Csaba (Cobra) - dob                                             

CHAOS 85-86: Kovács Zoltán (Paty) - ének, Béni Gyula - gitár, Kígyós László - billentyű, dobgép

CHAOS 1988: Kovács Zoltán (Paty) - ének, Tálas Attila (Egon) - gitár, Felföldi Ferenc (Kokány) - basszus, Varga Zsolt - dob   

CHAOS 1990: Kovács Zoltán (Paty) - ének, Lukács László - gitár, Kovács Tamás - basszus, Kovács Gábor - billentyű 

CHAOS 1995-97: Kovács Zoltán (Paty) - ének, Dévai Zsolt - gitár, Pércsi Sándor - basszus, Mező Orbán - dob

CHAOS 2005-06: Kovács Zoltán (Paty) - ének, Varga Imre - gitár, Ruha József - basszus, Mező Orbán - dob





























                                                
                                                                          
                                                                       




                                                                          












































Nincsenek megjegyzések: