A nyíregyházi punkszintér egyik legfontosabb láncszeme, ahogy az Állambiztonsági jelentésekből is kitűnik Mák Zoltán azaz Kismák volt, aki közel tucatnyi zenekart hívott életre, amelyek az ávósok és besúgóik miatt csak pár hónapig létezhettek.
Sikerrel ápolták az Agydaganat hagyatékát, amelyet Zoli disszidálása után is vittek tovább. A korszakról ő osztja meg velünk az emlékeit. (a fényképen jobbra a háttérben Mák Zoltán, elől Nemes Gábor dobol)
Kolera: Az első kérdés a korai időkről szólna, hogyan és mikor ismerted meg a punkzenét, hogyan kezdtél zenélni?
Zoli: Mint ahogy tudod, az unokabátyám a Mák Tóni az Agydaganatban játszott, de végülis a punkzene nekem arról szólt, hogy nem voltam megelégedve az ottani helyzettel és kilátásokkal. Ebből indult ki az egész, a punkzene számomra azt jelenti, hogy előadni az érzéseimet, ami felgyűlt bennem, hogy hogy viselkedett velünk az állam, meg amiket láttam, hogy bántak az emberekkel. A nagy megkülönböztetések, ha nem voltál párttag. Szóval ebből indult nekem az egész végülis. A Tónin keresztül felvettem a basszusgitárt, elkezdtem gyakorolgatni és akkor Tóniék kerestek egy basszusgitárost és Nagykállóban próbáltak azt hiszem még akkor. És együtt jártunk próbáltam velük együtt zenélni, én emlékszem, hogy velük nem léptem fel egyszer sem, mert ők elköltöztek Pestre. Nagykállóból minket kirúgtak a próbahelyről és miután ők elköltöztek Pestre én egy saját zenekart alapítottam a Cicavíziót. Pár taggal akikkel együtt jártam iskolába, meg akiket megismertem Nyíregyházán. Jávor Tamás, Sipos András, Homonyik Zsolt. Felléptünk a Városmajorban egyszer, a Rolls előtt. Egyszer az Ifiparkban. Szóval így kezdődött el az egész.
Ez csak a kifejezése annak amiket én éreztem az ottani helyzetről.
Kolera: A Cicavízió mikor volt kb, a Tóni itthon volt még akkor?
Zoli: A Tóni még itthon volt, akkor voltak Pesten, és Miskolcon játszottak egyszer, arra emlékszem. Abban az időszakban volt ez amikor ők elmentek Nyíregyházáról.
Kolera: Voltál Agydaganat koncerteken?
Zoli: Igen, Miskolcon voltam egy koncerten, amikor ők játszottak. Voltam a Városmajorban, meg utána mikor a Tóni elment, a Géza keresett tagokat még ő otthon volt és próbált összeszervezni egykét koncertet és a Tanárképzőn volt egy lehetőség, hogy játszunk Nyíregyházán. Akkor rengeteget próbáltunk és ha fellépésünk lett volna, az természetesen az állambácsi fülébe jutott, úgyhogy nem jött össze. Minden szerelést összepakoltunk és a rendőrség belépett, hogy abból nem lesz semmi. Kb. két három hónappal utána volt egy lehetőség lementünk Szegedre.
Kolera: Nem Hódmezővásárhely?
Zoli: De igen, ott felléptem a Gézával. Meg a Bálinték voltak ott, Farkas Bálint. Meg egy páran ott voltak, ott adtunk egy koncertet.
Kolera: Arra emlékszel ki volt ott a dobos?
Zoli: Azt hiszem a Jávor Tamás volt a dobos. Vagy a Tarsoly András, a kettő közül az egyik. Nem vagyok benne biztos melyik.
Az egyik legnagyobb koncertünk a Cicavízióval a Rolls előtt volt, ott sikerült egyjót összehozni, hogy nem zavargattak el a színpadról. A Homonyik Zsolt volt ott az énekes, a Sipos András volt a gitáros és a Tarsoly Bandi volt a dobos.
Kolera: Honnan találtad ki a nevet? A Futrinka utca bábfilmsorozatról?
Zoli: A Tv-ből ja. Tudod akkor bárhova mentél fellépni, előtte mindig kérték a szövegeket. És egy idő után ismerték az együtteseket. Először minket Patkányoknak hívtak, az volt az első nevünk. Természetesen mikor be kellett adni a szövegeket a Városmajornál, vagy akárhol olyan embert küldtünk be (pl a Mini ment be) aki nem volt a zenekarba, hogy ne tudják meg előre, hogy kik vagyunk. És az együttesek neveit ismerték, ha tudták, hogy kik azok akkor mondták, hogy nem kérjük köszönjük szépen. Ezért mindig más neveket találtunk ki, a Cicavízió volt az egyik.
Kolera: Szövegként mit adtatok le? Valamit kitaláltatok?
Zoli: Verseket könyvekből, mindenféle baromságokat. Érdekes, hogy valahogy ők nem vették észre. Ez a butaságukat egy kicsit tükrözi. Ez így lett összehozva, hogy ne bukjunk le mielőtt a koncert kezdődik.
Aztán utána nem sokkal később már úgy volt, hogy mikor felléptél a színpadra és rájöttek, hogy kicsodák, akkor kikapcsolgattak mindent, meg elzavartak. A lényeg az hogy összejött pár ember akik hallgatni akarták, meg tudták, csak sajnos egy idő után annyi ember fülébe jutott, hogy nehéz volt akármit mondani, hogy ne jusson el mindenkihez, mert besúgók voltak mindenütt.
Kolera: A DATA és a Szekta is a te zenekarod volt? Erről tudnál mondani valamit?
Zoli: Igen, az a Koós István, a Mini, ők próbálkoztak, ők el is mentek Debrecenbe játszani egy koncertet, a Jávor Tamás játszott velük. Meg az Agydaganattal a Géza fellépett Debrecenben én akkor már nem mentem velük, mert nekem valahogy a Gézának a stílusa nem jött be. Kicsit az ego előjött és senki nem tetszett neki. Azt mondták, hogy jó volt a koncert. Utána 84-85 körül teljesen csendesek lettünk, mert a barátommal elhatároztuk, hogy mi ki fogunk menni és nem akartunk szem előtt lenni akkor már. Olvastam is a dossziékban, hogy eltűntek és nem nagyon találkoznak mostanában.
Kolera: A társad is punk volt, akivel tervezted a lelépést?
Zoli: A Szász Imre inkább rockzene, de szerette a punkot is. Ő is nyíregyházi volt, autószerelő, együtt jöttünk ki, ő is itt van kint az USA ban. De ő nem volt a punknak a része, de a lázadásokban benne volt.
Kolera: Mekkora volt ez a baráti társaság akik punkok voltak?
Zoli: Gondolom olyan 20-25 ember akikkel összejöttünk és elég sokat beszélgettünk. Többség a heavy metalt, hardrockot szerette, nem a punkzene volt a stílusuk. 20 körül lehet, akik keményebben szeretteék a Dead Kennedyst, Sex Pistolst, Clash-et, Ramonest.
Kolera: És ezek jó része játszott valamilyen zenekarban, ugye?
Zoli: Így igaz. Sunya, az volt a Koós István, a Mini úgy hallottam nagyon depressziós lett, próbáltam vele találkozni, mikor Magyarországon voltam utoljára, 6-7 éve, ő nem akar már senkivel találkozni, nem tudom mi történt vele. Kikészítették akkor szerintem elég keményen. Minket is meghúzkodtak, mert volt egy parti Józsavárosban és utána fél város tele volt firkálva horogkeresztekkel. nem tudom kik csinálták, viszont arra gyanakodtak, hogy akik ott voltak velünk egy partyn azok voltak. Húzgáltak minket a rendőrségre. Kijöttek a rendőrautóval a munkahelyemre, a vasútnál dolgoztam. Beszállítottak és kérdezgettek, meg a Minit is bevitték. Akkor jött be nekem a végleges döntés, hogy na innen menni kell. Elég volt ebből. Ha már így kéz alá vesznek, akkor nem fognak megállni.
'84-ben vagy '85-ben Pest mellett Szentendrén volt egy találkozó, valami filmrendező akart egy dokumentációt csinálni. Volt egy találkozó a Gyurkóval, azt hiszem a Gyurkó tanított ott. A Bálinték voltak fent, vagy 3 zenekar volt fent náluk. Én is tagja voltam és ő akart egy dokumentumfilmet csinálni. Összekeverni a népzenét a magyar punkzenével. De mielőtt ez megvalósult volna, az illető meghalt. Összejöttünk Szentendrén, buliztunk egyet, aztán ennyi lett a vége.
Kolera: Nem a Bódy Gábor nevű filmrendező volt?
Zoli: Igen, igen.
Kolera: Melyik zenekarral mentél?
Zoli: A Jávor Tamás volt fent, a Homonyik, szóval szerintem a Patkányok. Tarsoly András. Ők voltak fent velünk. Miskolcról a Farkas Bálinték. Ő azt a tánczenekart csinálta, vagyis ilyen előadásokat akart csinálni. Volt vele pár csaj. Ott volt velünk Hódmezővásárhelyen, mikor játszottunk a Gézával. Ők próbáltak valamit, de nem tudtam később mi lett vele.
Kolera: Olvastad a jelentéseket, amik rólad és a nyíregyházi punkokról születtek?
Zoli: Egyet olvastam, nem hiszem, hogy mindet megtaláltam.
Kolera: Emlékszel erre a Czirják nevű főrendőrre?
Zoli: Vele volt egy-két összefutásom, ja. Ismertem. Az apám tanár volt Nyíregyházán és sajnos ő ismert majdnem mindenkit. Le akartam én lépni két évvel hamarabb, csak apám megtudta és beszólt a rendőröknek. Meg hogy vigyázzanak, nehogy kapjak már egy útlevelet. Két évvel később, amikor jöttem már fogalma se volt róla. Szóval nagyon titokban kellett tartani mindent. Nem azért, mert ő besúgó volt. Apám mindig a Szabad Európát hallgatta. Onnan tudtam nagyon sok mindent. Ő volt párttag, mert másképp nem lehetett volna tanár. Az a rendszer úgy működött sajnos. Az útlevelet megkaptam, a KISZ-nek alá kellett írnia az engedélyt. csak úgy írta alá, hogyha én belépek a KISZ-be. Úgyhogy szépen beléptem egy hétvégére.
Kolera: Tónival gondolom nem is tudtatok levelet váltani.
Zoli: Nem, én a Tónival nem beszéltem, amíg ki nem mentem Ausztriába. Akkor vettem fel vele a kapcsolatot, amikor a lágerben voltan.
Kolera: Ez mikor volt?
Zoli: '86 november 14.
Kolera: Tehát te a zenekarosdit azt '85 körül abbahagytad.
Zoli: Nem. '85-től '86-ig nagyon csendesek voltunk. Zenét azt hallgattunk, pár barátommal összejártunk, de pl az Omnia felől elmentünk, nem jártunk a belvárosba. Akartam kijönni keményen és nem akartam, hogy akármi kockáztassa azt. Nem járkáltunk a belvárosban, mert tudtam, ha odamegyek megint szem előtt leszek. Az a rendszer kemény volt, ezek az emberek, a Czirják meg a többiek.
Kolera: Hogyan zajlott egy ilyen kihallgatás?
Zoli: Általában úgy volt hogy két ember volt, egy bejött kérdezősködött, aztán hozta a dossziékat, leült az asztal mögé. Aztán kiment, bejött egy másik kérdezősködött, szerintem próbálták összerakni, hogy ugyanazt mondom-e. Ott volt a Rendőrkapitányságon Nyíregyházán nem vittek el semmi speciális helyre, de fenyegetőztek természetesen, hogy ebből ilyen baj lesz, meg olyan baj lesz, mert mi úgyis tudjuk, úgyis kiderítjük mi történt. Blöfföltek nagyon sokat. Bizonyítani nem tudták. Mondjuk azt nem tudtam, ki volt az aki nekik beszélt. Próbáltak megtörni, hogy mondjál már valakit. És akkor kérdezősködtek másokról, hogy mit tudok én erről, mit tudok én arról? Ki ez? Ki az?
Kolera: Ebbe a zenekarokat is belevették? Róluk is kérdeztek?
Zoli: Volt egy eset szerintem 83-ban vagy 84-ben nem is tudtam, hogy tudtak róla, de volt egy pap aki kilépett az egyházból és ilyen lelkibeszédek voltak, meg spirituális összejövetelek. És természetesen az állam őt is nagyon ellenezte. És volt hogy Józsavárosba jött volna egy beszédre és mi ott össze is akartunk jönni, nem jött össze, mert valaki besúgott és nem sikerült. De mikor a kapitányságon voltam természetesen erről elkezdtek kérdezgetni, hogy ki volt ott. A Mini jött oda, meg egy páran elmentünk, hogy meghallgassuk miről szól az a dolog. Természetesen a rendőrség arról is tudott.
A zenekarokról a tagokat kérdezték, hogy kik játszanak itt, kik játszanak ott? Mikor lépnek fel? Kik írják a szövegeket? Ilyen kérdések voltak. Csak annyit mondtam, hogy a József Attila ír egy csomót.
Arról tudtak.
Kolera: De ez igaz is volt.
Zoli: Így van, "Világosítsd föl", meg ezek mind tőle jöttek, "Európa". Csak mi egy kicsit másképp értelmeztük ezeket a szövegeket, mint ők. Mai napig is másképp értelmezzük.
Kolera: Amikor a Tóni disszidált akkor is behívtak?
Zoli: Pont utána nem hívtak be, viszont amikor a többi dolog előjött, amit mi csináltunk, akkor kérdezgettek, hogy mit tudok én a Tóniról, meg a Gézáról. Próbálkoztak, de szerintem tudták, hogy nem sok mindent fogok mondani nekik, mert én nem bíztam bennük, meg senkiben. volt egy-két ember akiben megbíztam, de nem sok emberben sajnos.
Kolera: Lányok mennyien voltak a csapatban?
Zoli: A Kovács Ági, a Mini, Gyüre Ági, Akik velünk mászkáltak 8-10 lány biztos volt.
Kolera: Te nem voltál benne a Szajna parti séták zenekarban?
Zoli: Nem, a Jávor Tamás ment velük Debrecenbe egy koncertre, ha jól emlékszem. Én nem voltam benn.
Kolera: A Sunya milyen hangszeren játszott?
Zoli: Casion. Kis casio billentyűn próbált játszani. Elég primitíven, de jó volt az. Punkzene végülis.
Kolera: TBC zenekart ismerted?
Zoli: Hallottam róla, de nem nagyon ismertem miket csinált. Hallottam a nevét.
Sokmindent elfelejtettem sajnos. De most, hogy beszélünk előjönnek az emlékek.
Volt hogy Nyíregyházán mentünk próbára, volt egy lengyel basszusgitárom, egyenes volt nem volt teste végülis. Be volt tekerve egy fehér lepedőbe és úgy hordoztam. A dzsippel a rendőrök megállítottak hogy mi van abban a lepedőben, csak annyit mondtam, hogy egy Maxim. Utána meg futás volt. Ilyen rengeteg megtörtént, mert én se voltam teljesen normális. 17-18 éves, nincs félelem olyankor. Mikor Brezsnyev meghalt bejártuk a várost, aztán szaggattuk le a fekete zászlókat és énekeltük, hogy "Meghalt a cselszövő". Az jó buli volt, egy lengyel túristabusz volt a városban, azokkal ittunk. Ők is nagyon élvezték.
Kolera: Hol volt a próbahelyetek?
Zoli: Rengeteget próbáltunk a Jávor Tamáséknál. A Tarsoly Andrásék meg kint laktak a repülőtér mögött, tehát egy elég eldugott helyen. És náluk volt egy kis nyárikonyha, csak egy szoba volt végülis, az volt berendezve ott próbáltunk sokat, utána meg a Jávor Tamásnál. Nagykállóban próbáltunk többet. amíg ki nem dobtak onnan, meg Gézával a Tanárképzőben próbáltunk. Kicsit érdekes, hogy tudtunk oda lemenni, de ott voltunk. Amíg fel nem akartunk lépni senki nem szólt, hogy miért vagyunk ott. Ja egy kis ideig a Honvéd utcai Művelődési házban is próbáltunk párszor, egyszer fel is léptünk, de utána nem is sikerült többet.
Szóval ennyi volt, nem azt mondom, hogy ők győztek, de egy ideig ők győztek.
Kolera: A zenekarokkal főleg Agydaganat feldolgozásokat játszottatok, voltak saját dalaitok is?
Zoli: Rengeteg Agydaganatot játszottunk, volt pár saját is. Egyszer Miskolcon léptünk fel a Farkasék meghívtak, miután a Géza és a Tóni mindketten elmentek. Szerveztek egy bulit Miskolcon oda csak én, meg a Katona Laci meg a Jávor Tamás mentünk. Elmentünk és úgy hívtak, hogy Agydaganat Emlékzenekar és játszottunk egy csomó Agydaganat számot.
Kolera: Saját dalok közül emlékszel valamelyikre?
Zoli: "A játék neve katonásdi. Felnőni nem felrobbanni akarok én.". Ezt az Agydaganat is játszotta.
A Tóni egyszer-kétszer lejött a próbánkra oda a repülőtérhez. Mikor írtruk ezeket segített a zenében.
Kolera: Hány éves voltál '82 körül?
Zoli: 16 éves
Kolera: Mondta a Tóni, hogy nem akart belekeverni az Agydaganatba, inkább kerestek mást, hogy neked ne legyen problémád az iskolában.
Zoli: Bennem is megvolt ez az ellenzéki érzés, nem csak a Tóni miatt mentem oda, magamtól is így voltam vele. Én is elkezdtem olvasni egy kis Bakunyint, meg kis anarchizmust, ilyeneket. Tóninak nem kellet nagyon nyomnia engem, hogy eebbe az irányba jussak. Meg láttam, hogy az ő édesapjával hogy bántak.
Az apám is mindig csak csöndben volt, nem tudott beszélni, vagy megélni tudtál valahogy, vagy beszéltél. A kettő egyszerre nem ment. Milyen nyomás az úgy tanítani az embereket, hogy te nem értesz egyet vele. Ebből jött ki ez a gyűlölet bennem az ottaniak ellen. Meg mikor a vasútnál dolgoztam, láttam miket szállítanak ki a nagy elvtársakhoz a vonatokon. Kiarbolták az országot végülis.
Kolera: Suliban voltak még rajtad kívül, akik punkok voltak?
Zoli: 107-esbe jártam. Autóelektronikai szerelő vagyok, azzal végeztem, a Tarsoly András, aki a dobos volt ő is odajárt. Homonyik Zsolt is odajárt, egy osztályba jártunk. A Koós István a Mininek a barátja, ő inkább rockzenét hallgatott, ő is az osztálytársam volt. A Jávor András azt hiszem, ő is oda járt. Ő fiatalabb volt nálam. Ferenczi Attila ő volt az egyik legjobb barátom Nyíregyházán, ő alkoholizmusban halt meg. Nagyon sok mindent megbeszéltünk, benne megbíztam tökéletesen. Pócsik Edit, Pócsik Mari, Pócsik Áron voltak testvérek, ők is velünk jártak, a Barkóczi Józsinak az unokatestvére. Voltak azért egy páran. Nagyon sok emberrel beszélgettem, csak soknak a neve eltűnt az agyamból. Volt még egy srác, aki lejött Nyíregyházára, egy nagyobb srác, egy basszusgitáros, akivel egy ideig elég sokat beszélgettem. Volt egy lány, aki kopasz volt, ő is keményen benne volt a punkban. Azt hiszem ő miskolci, a Gyüre Áginak a barátnője volt. Így arcok elémjönnek, de nem emlékszem a nevekre.
Kolera: Alkoholizálás, ragasztózás ezek megvoltak?
Zoli: Alkohol az engem is elkapott keményen, abba is kellett hagynom egy ideje, 30 éve én már nem italozom, de az érzések megvannak. Könnyebb volt fellépni, meg könnyebb volt az egész, ha iszok egy kicsit. Aztán túlzásba ment sokszor.
Kolera: A basszusgitárodat honnan szerezted és hogyan tanultál meg játszani rajta?
Zoli: A Tónitól tanultam elég sokat, aztán magamtól gyakoroltam. Én zenei tagozatra jártam, furulyáztam az általános iskolában, citera zenekarban voltam, a zene mindig bennem volt és a Tóni elkezdett tanítani a basszusra. A gitárokat így kézről kaptam, volt aki csinált gitárokat, akkor a Papp Pistától kaptam egyet, vagy vettem egyet. Papp Tóni, Papp Pista ők is járkáltak velünk, meg a Pistivel zenéltem. Ő is volt tagja a zenekaromnak egy ideig.
Kolera: Ott akkor ő gitáros volt? Te voltál a basszeros ő meg a gitáros.
Zoli: Így igaz
Kolera: És a Szekta?
Zoli: Az nem az én bandám volt, de ez mind valahol összekapcsolódik. zenekartagok az egyikből a másikba mentek. Ugynúgy mint a Jávor Tomi átment a Szajna Parti Sétákhoz, akkor a Homonyik énekelt valakivel. Tehát ezek így oszlódtak, aztán megint összejöttünk.
Kolera: Azóta zenéltél valamit? Volt a kezedben basszusgitár amióta kimentél?
Zoli: Persze. Rhode Islanden játszottunk a Tónival. Elmentünk gyakorolni amikor kijöttem, az első négy hónapban. Vettem egy szerkót, egy Peaveyt és próbáltunk valakivel, de akkor még rockzenét játszottunk. Nem léptünk fel csak gyakoroltunk. Utána mikor onnan eljöttem játszottam még vagy két emberrel Coloradoban bluest, meg ilyeneket, de semmi komoly nem jött össze.
Itt a vasúton is rengetegen zenélnek, próbálnak engem behívni, most megismerkedtem pár emberrel, akik punkot játszottak 80-as évek punkzenéit, próbálnak rábeszélni játszak már egy kis basszust.
Kolera: A Tóni csinálja ezt a Punk Kulturális Fesztivált minden évben, nem próbált rábeszélni, hogy egyszer ugorj be?
Zoli: Dehogyisnem. Kérdezte nem-e megyek tavaly. Tudom én mindig mikor megy, lehet majd egyszer.
Én voltam már mindenhol, Denver, Colorado, Kalifornia, visszaköltöztem a keleti partra egy kicsit közelebb vagyok a Tónihoz, Georgiában lakom nem lesz olyan messze.
Köszi az interjút!
(c) Ács-Tari Béla
B-Közép (Az Agydaganat egyik álneve, változó felállásban játszottak, Mák Antal disszidálása után néhány fellépésük volt.) Andró -Vaskó Sándor (Géza) - ének, Mák Zoltán - basszus, Sipos András -gitár, Jávor Tamás - dob, játszottak még Temesvári István, Tarsoly András - dob, Katona László - gitár, Jurkovics János - gitár
Cicavízió: Homonyik Zsolt - ének, Mák Zoltán - basszus, Sipos András - gitár, Jávor Tamás - dob tagok voltak még Barkóczi József - gitár, Nemes Gábor - gitár
DATA: Homonyik Zsolt - ének, Papp István - gitár, Mák Zoltán - basszus, Tarsoly András - dob
Patkányok, Reakció, Rizikó, Agydaganat Emlékzenekar, Andró-Vaskó Emlékzenekar: Mák Zoltán - basszus, Homonyik Zsolt - ének, és a fenti felállások különböző variációi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése