Ha a tatbányai 80-as punkszíntérről beszélünk az egyik fontos figura mindenképpen Kelemen Árpád, vagyis Sergio, aki Rotors nevű zenekarával több felállásban sok éven át kiartott a dallamos újhullámos hatású punkzene mellett. A következőkben az ő sztorijait olvashatjuk az aranykorszakból.
Kolera: Kezdjük ott az elején, milyen zenéket hallgattál, hogyan kerültél kapcsolatba a punkzenével?
Sergio: A zenét mindig is szerettem, a gitár az csak jött annak idején. Először magamtól, aztán már zeneiskolába jártam, ami csak jót tett az embernek. A punkzene az végülis a rockzenéből alakult ki, hogy meguntam a félórás gitárszólókat.
Kolera: Miket hallgattál először?
Sergio: Gyerekkoromban tánczene, amiket anyámék hallgattak, aztán egy idő után bejött a rockzene, főleg ez a magyar Piramis, P. Mobil, Beatrice, Omega, Karthagó, P.Box, Mini, Hobo, minden héten volt egy jó koncert a szabadtérin nyáron. Időnként még a művházakban is. Nagyon tartalmas volt, minden héten mentünk koncertre. Jó volt és ebből töltekeztem. Olyan 80 körül kezdtem el gitározni. Csak magamtól, és aklkor így közben jött az AC/DC, Iron Maiden ezek nyomot hagytak bennem. Közben a punk is persze. Sex Pistols, Az Üvegtörők is idesorolható szerintem.
Kolera: Láttad is moziban az Üvegtörőket?
Sergio: Persze, hogyne. Többször is elmentem megnézni. Úgyhogy nagyon nagy hatást tett rám. De én akkor nem nagyon tettem különbséget. Hallgattam a rockot is, akkor metál nem is nagyon volt és meguntam, hogy nem tudtam eljátszani semmit. Meguntam, hogy gyilkolják a gitárt. Megpróbáltam olyan dalokat játszani, amiket el tudok. Valahogy így kezdődött. Aztán bevettek egy rockzenekarba. Gyakorlatilag akkor kezdtem el így gitározni.
Kolera: Ez mikor volt és milyen zenekar?
Sergio: Ez a Démon együttes volt itt Tatabányán, ez egy barátokból alakult banda volt és bevettek, majd aztán ki is rúgtak. Már akkor is összeférhetetlen voltam, polgárpukkasztó, meg ilyen vicces. Azért elvoltam egy-két évet és mivel ott csalódtam, hogy kirúgtak ez egy törés volt nekem. Be is fejeztem a rockot. Utána elkezdtem felfedezni a Rolls Frakciót, az újhullámost és ez is jött, hogy ez milyen jó, nem zavart a szintetizátor se, a mondanivaló nagyon fontos volt. Egy teljesen új útra kerültem, és nem is érdekelt utána a rock. Volt egy jó barátom, a Nagykabát együttes frontembere a Baldauf Ali. Egy fellegvár volt nála Tatán, ő ismertetett meg igazából jobban ezekkel a zenékkel és így beleestem az egészbe. Persze nem bántam meg, életem egyik legszebb időszaka volt. Közben a postán együtt dolgoztam az Alival, nagyon jó gyerek egyébként, egy egyéniség. Már régóta nem láttam, valahol Németországban él talán Berlinben. Ő akkoriban nagyon benne volt a németes dolgokban, én csak felszínesen. Minden nap gitároztam, találkoztunk együtt bandáztunk, aztán elvittek katonának.
Kolera: Lenyomtad az egészet?
Sergio: Nem, mert utána levittek a gyengélkedőre. Tatán ott a laktanya.
Alinak katonák voltak a szülei és kioktatott, hogy mit kell csinálni, hogy ne vigyenek el. Megkaptam ugye a papírt a hadkiegészítési parancsnokságtól, hogy el akarnak vinni, nagyon megijedtem.
18 körül voltam. Azt mondta mondjam azt, hogy szükségem van a pénzre, mert szerény körülmények között élünk. Ez igaz is volt, mert akkor kezdtem el dolgozni.
Ha ez nem jó, akkor mondjam azt, hogy nem vagyok elég érett a katonaságra. Vagyis ez volt az első ok, ha nem jön be, akkor mondjam, hogy zűrös a család, ha az se jó akkor mondjam azt, hogy öngyilkos leszek. Akkor nem fognak elvinni.
Mentem is be a nőhöz, mondtam hogy nem vagyok érett, erre azt mondta, hogy majd ott megkomolyodik, egy dagadt nő volt. Mondtam elég zűrös a családom, faterom kergeti anyámat rendszeresen a ház körül, rendőrség naponta kijön. Azt mondja akkor jobb is, ha elkerülök ebből a környezetből.
És akkor mondom neki hát akkor én öngyilkos leszek.
Azt mondja mivel ilyen szemtelen voltam már a következővel megyek. Azt mondta nem is szándékoztak még elvinni csalk értesítettek. Akkoriban még sok gyerek született. Az a generáció ahol én voltam, mi tényleg sokan voltunk.
Na és aztán el is vittek a következő adaggal. Mindjárt kezdték is, hogy ez a katonaság vannak-e rokonaid nyugaton, ez még akkor főben járó bűn volt. Ez olyan 84 körül volt. Persze van rokonom, meg van problémám, félek. Kérdezi mitől félek? Mondom mindentől, rémlátomásaim vannak, éjjel felugrok, félek a fegyverektől. Aztán nem is osztottak be sohova, hanem a gyengélkedőre raktak. Már második nap pizsamában kezdtem a katonaságot. megkapták a ruhát a többiek én meg mentem a gyengélkedőre.
Ott üvöltöztek vakok, bénák utánam. Minden nap elmondták nekem, ha valami kiderül, hogy valami susmus van, abból hadbíróság. Nagyon féltem, mert azért elég kontroll alatt volt mindenki. Ha valakiről kiderült valami, a politikai rendőrség megkereste. Beszélgettek veled, vagy be kellett menned a rendőrségre. Én is többször voltam bent ezmiatt. Milyen társaságba járok. Mindenkiről tudtak, Gergi Attilától az Aliig. Ha valami volt valami nagyobb házibuli, azt ők már tudták.
Két hónap után leszereltem, pszichiátriára küldtek. Ott is amit lehetett nem ismertem fel, ilyen képeket. 3 hétig voltam bent ilyen belügyminisztériumi dolgozókkal, rendőrökkel, tűzoltókkal, azokkal az emberekkel akikkel amúgyis problémám volt, meg az egész rendszerrel. Velük voltam egy szobában, hogy ezt megvertük azt megvertük. Szóval behívtak 3 hét után és mondták, hogy sajnáljuk Kelemen elvtárs de le kell hogy szereljük magát. Mondtam én nem szeretnék leszerelni. Dehát miért? Mondom az nem is férfi, aki nem volt katona. Most mit mondok otthon. Mondja a nő, hogy de értse meg maga nem lehet katona.
Visszamentem, a postától mindjárt kirúgtak, mert ha katonaságra nem vagyok alkalmas, akkor a bankba pénzt szállítani se vagyok alkalmas. Összefüggött mindenki mindennel, utána kerültem a vasúthoz.
És így jött a zene, meg dolgozni kellett, mert ha nem dolgoztál egy hónapig és a rendőrök találkoztak veled, akkor mondták hogy még egy találkozás és elzárás Esztergom. Muszáj volt munkahelynek lennie. A vasúthoz felvettek jegyvizsgáló lettem. És közben meg zenélgettünk. Alival is próbálgattam, meg egy-két emberrel.
Kolera: Akkor még volt az Alinak a Nagykabát zenekar?
Sergio: Talán már feloszlott, mert együtt voltunk minden nap, nem nagyon járt el. Attila is külön utakon járt, meg mi az Alival a mi kis brancsunk, bandáztunk, ittunk.
Az Ali mindig részeg volt, ment egy magnóval, vett egy 11 700 ft-os Hitachi magnót, gyakorlatilag 4 havi keresetem volt az a magnó, amivel járkált. Az apja katonatiszt volt, párt minden, volt bőven pénzük.
A lehánytam magam című számot róla írtam, feküdt részegen a padon, a Hitachi magnó a padon, szanaszéjjel a kazetták. És akkor néztem, hogy a parizerről nem húzta le a bőrt, úgy hányta ki. Mindig részeg volt az Ali, végülis ez inspirált. De jó gyerek volt, nagyon okos gyerek volt. Abban az időben fogyasztottunk. Finom almabor narancslével
Kolera: Ragasztó?
Sergio: Nálam nem, szerintem Alinál se. Épültek a házak, Dózsakertben az új házaknál mindig volt ragasztó, sokan ragasztóztak, de azok az emberek börtönbe kerültek elkőbb utóbb, loptak is. Ott az ember nagyon hamar át tudott billenni, hogy börtönbe kerüljön.
Én ettől mindig féltem. Ezektől az emberektől mindig próbáltam egy kis távolságot tartani.
Amikor dolgoztam mindenhová kellett erkölcsi. Én azért vigyáztam.
Kolera: Kik voltak még ebben a társaságban?
Sergio: Nem volt nagy, akivel rendszeresen összejártunk talán 5-6 ember, csajok is, fontos volt, hogy lányok is legyenek. Baráti társaság volt.
Kolera: Koncertek voltak? Tudtatok járni valami koncertre?
Sergio: Persze, akkor jobbára ilyen újhullámos dolgokra mentem. Rolls Frakció nekem nagyon bejött.
Kolera: Ők játszottak ott Tatabányán?
Sergio: Valami művházban volt igen, játszottak. Annyira nem szerettem először, de azután bejött, talán az Ali hatására, ő nagyon szerette. Fogékony voltam, barátkoztunk és aztán megtetszett. Ő hozta a lemezeket. Az apja katonatiszt volt, volt pénze megvenni a lemezeket. Azért el kell mondanom ilyen 6-800 Ft volt egy lemez. 3000 ft-ot kerestem a vasútnál. A Clash Sandinista lemeze, ha jól emlékszem 2400 Ft volt.
Annyi volt a havi fizetésem, hogy vettem egy farmert pár kazettát, ilyen hazaiakat inkább. Vagy üres kazikat és az Alitól felvettem, mert ő hozta rendszeresen a Clash-t, ezeket ő megvette rendes hanghordozón és átmásolta nekem. A Trio az még nem volt igazi punk, de a ritmus miatt tetszett és abban az időben pont belefért a punk előszobájába nekem.
Volt Pesten egy punk bolt a Nagydiófában a Hunky Punky. Ott lehetett venni kazettákat és ő is onnan vett egy halom kazettát, amit kalózok így megcsináltak. Vettél pólót magadnak, egy-két jelvényt. Külsőleg én nem is voltam punk, azt hiszem. Inkább belsőleg. Én inkább Ramones szerűség voltam.
Igyekeztem, de vasútnál voltam, fogtak rendesen. Postán is, konszolidáltnak kellett viszonylag lenni na.
Nem tudom ez a zenekar hogy kezdődött a Rotors végülis. A nevet is az Ali találta ki. Bandáztunk, próbálkoztam én is ott a vasútnál kaptunk helyet. Kalauzpihenő mellett egy ilyen lapos épület volt.
Egy része öltöző volt, meg egy klub. Megkaptunk egy klubot, hogy ott gyakoroljunk és mondtam, hogy a vasutasnapon majd mi játszunk, nem kell zenekart hívni. Na és akkor szereztem embereket, Író Peti, ő is a barátom volt, a Német Laci. Ők voltak a Sedes zenekar. Közben ők is elfogytak, de volt valami amatőr fesztivál ott ők is felléptek egyébként. Szereztem egy srácot, ő nem tudom honnan jött, egy dobos gyerek. És akkor így gyakoroltunk.
Kolera: Akkor az elején még nem volt billentyűs.
Sergio: Nem, nem volt. Csak gitár, basszus, meg dob és gyakoroltunk. Egy ajtó választott el a vasutasoktól és mindig sikítottak, hogy ezt a szart nem alkarják hallgatni, mindig mentek az állomásfőnökhöz panaszkodni, hogy elegük van. És aztán ki is rúgtak onnan, a vasúttól nem, de ebből a klubból, mert nem akarják hallgatni, fizessem ki az áramot, amit erre a szarra elhasználtam. Elkezdetm a 3+2 t, de az Író mondta hogy szarjuk le, mert ő volt az énekes, és amit tudtunk így próbálkoztunk. Pistolst, de akkor is inkább sajátot alkartunk.
Kolera: Szövegeket te írtad?
Sergio: Én írtam, voltak jó gondolataim egyébként. Aztán nagyon jó szitu volt amikor kirúgtak ebből a klubból, mert épp beteget jelentettem. Mondtam nekik nem tudok dolgozni, tél volt. Mi meg akkor is próbáltunk a klubban. és egyszer lejött az állomásfőnök, meg egy hasonló ürge. Bejöttek emberek időnként oda. Tél volt, sáros nyálkás szar volt, szét voltak a borosüvegek gurulva. Amúgy tök jól be volt rendezve, tv, alkohol üdítő, becsületkassza. Semmit nem fizettünk, csak megittunk mindent, amit lehetett, meg vittük a kis bort. Üvegeket szétdobáltuk, takarítani nem nagyon takarítottunk és pont akkor jött a főnök, amikor mondtam neki. hogy nem tudok dolgozni, mert nagyon beteg vagyok. Épp az asztal tetjén ugrándoztam, mint egy hülye. Akkor a vasúttól is ki akartak rúgni, mondták, hogy nem vagyok rá méltó, hogy vasutas legyek. Aztán végülis maradtam, nem rúgtak ki, csak a helyet vették el.
Utána volt egy koncert. Sütttőn. Akkor még kalauz voltam javába. Az Ali kitalálta, hogy benevez minket a fesztiválra. És még nevet is írt, mert nevünk se volt. Valmi Fotogén, vagy mi volt a nevünk, de nagy szar volt, mondta hogy Rotors leszünk, ezt ő találta ki. Az a baj, hogy elég hamar volt a fesztivál, talán 3 hét, eléggé kevés idő volt. Számok nem nagyon voltak, közben már volt egy billentyűs is. Náluk gyakoroltunk. Dobgitárral, meg az a kis Trios billentyű nem tudom láttál e olyat.
Kolera: Igen persze.
Sergio: Rolls Frakciónak is volt. Egy fél méteres lehetett az egész. De lehet sokat mondok. Szóval közben hozzánk csapódott ez az ember, én Chopin-nek hívtam, mert semmit nem tudott billentyűzni és ritmusérzéke sem volt képzeld el. Csak volt egy ilyen billentyűje. Mindig jöttek hozzánk emberek elmentünk kocsmába is, volt egy ilyen társaság, viszonylag stabil volt. Minden nap elmentünk, vagy egy héten többször. Valószínű, hogy egy ilyen alkalomkor őt is bevettük. Lehet, hogy pont a Süttői punkfesztivál miatt, mert semmi nem volt készen. Én mutattam meg neki az Exploitednek az "Alternative" című dalát. AFCG hangok voltak, nem tudta eljátszani a srác. Az ujjai a billentyű felett voltak és amikor intettem akkor kezdte, de sose tudta eltalálni.
A punkfesztiválkor éjszakás voltam. Utolsó vonattal felmentem Pestre, jöttem vissza, ment a vonat Hegyeshalom felé és Tatabányán volt a váltás. És akkor én hoztam magammal a gitárt, a vasutas ruhában nyomom a jegyeket. Már hooztam a másik ruhát is a hátizsákban. A bőrdzsekimet, meg amiben jártam abban az időben. Kezelem a jegyeket majd Almásfüzítőn, mert ott szálltunk át a másik vomnatra, három kocsi full tele emberekkel, én már ott tök hülye voltam, feloldódtam, és amikor szálltam le néztek az emberek. nem ez volt vasutasruhában, mert közben már átöltöztem. És akkor tuti hogy néztek, hogy nem ez kezelte a jegyet, mert ismerős. Tele volt a vonat ilyen fura figurákkal, Pestről indult a vonat gondolhatod mennyi ember jött.
Olyan színes emberek voltak, amiket erre nem nagyon láttak.
Na odaérünk Süttőre ez egy régi mozi volt. Bent kint mindenütt emberek voltak, nem volt tele az egész, mindenhol kis csoportok voltak. Mi is külön voltunk és mások is így voltak.
Dózsakertben laktam Tatabányán gyerekként és volt egy ismerősöm, aki engem minden nap megvert. Egy elég erőszakos ember volt, kisebb voltam nála, a verés szinte minden nap megvolt. Nem találkoztunk sokáig, de a süttői punkfesztivál előtt találkoztam vele valahogy, akkoriban kopasz embert nem sokat láttál.
Na és mondom neki "Gyuri gyere el nagyon nagy zene lesz mi is fellépünk, de oda csak kopaszon jöhetsz, csak kopaszok lesznek."
Így gyakorolgatok az udvaron és nézem, hogy egy kopasz engem néz. Aztakurva mondom, pengettem pengettem, de közben járt az agyam. Mondom ebből verés lesz.
Odajött kopaszon a szerencsétlen, ő meg a barátja, nem tudom mennyi skinheadszerú volt ott, de elég viharos volt ez. Azt mondta, hogy háromszor elverték miattam azon a napon. Ő még ennyi verést nem kapott, azért mert kopasz volt. Odaért szarrá verték őt is meg a barátját is a rendőrök, az ottlévők meg még egyszer valaklik elverték. Jól megkapta, azóta sem vagyunk jóban. A sors fintora. Még volt rajta kívül pár kopasz, én akkor nem tudtam sokat erről a skinhead dologról, 87-ben erre még nem nagyon volt jellemző.
Kolera: Haveri kör volt ott nézőként?
Sergio: Hát olyan nagyon nem. Inkább csak a zenekar és egy-két ismerős. Tatai punkok meg a Gergi Attila és barátai, de kimondottan miattunk nem jött senki.
Kolera: Színpadra emlékszel és hogy milyen technika volt?
Sergio: Egy ütott kopott színpad volt, hogy milyen technika volt,arra nem emlékszem, biztos vagyok benne, hogy nem volt szar. Volt ott cucc nekem megfelelt.
Meg a többieknek elég komoly hangszereik voltak, Fender meg Ibanez én meg odaálltam a kis Jolana gitárommal, ami eleve nem úgy szólt.
Az én igazi Rotorsos pályafutásom éppen Süttő után kezdődött. Nem mondom, hogy kirúgtam volna bárkit, de elegem volt ebből a sikertelenségből, hogy gyakoroltunk, lehetőséget kaptunk és arra nem voltak képesek, hogy legalább ők is gyakoroljanak rendesen, hogy valamit felmutassunk. Úgyhogy megérdemelt volt, hogy azt mondták, hogy mi vagyunk a legszarabbak. Vagy egyik legszarabb nem tudom.
Arra nem emlékszem milyen szobrot adtunk magunknak. Ránk jellemző, biztos ilyen baromság volt az is.
A zenekar tagjai, a Németh Laci, az Író Peti énekelt. Én gitároztam, a dobosunk egy ismeretlen gyerek volt. Szereztünk egy tatai gyereket, újsághirdetés volt, vagy nem tudom. Odahozta a dobját, ahol gyakaroltunk az állomáson. És a Chopin volt a billentyűs.
Amire emlékszem elkezdtünk játszani, szörnyű volt. Nem hallottunk semmit, kontroll az semmi se volt. Játszottunk össze-vissza, szar volt. és akkor volt egy szám amikor cserélni kellett, ott az Író Peti az énekes basszusgitározott, és a Némethnek kellett neki odaadni. a gitárt. és akkor eljött az a szám nem tudom már melyik volt, de a lényeg hogy ott a szinpadon, mondja a Peti neki hogy Németh add oda. Azt mondja a Németh nem adom, szó szót követett, majdnem összeverekedtek ott a színpadon, hogy nem adta oda a basszusgitárt. Mondták, hogy köszönjük szépen ennyi elég volt, még volt műsor még nem akartunk lemmeni a színpadról én mondtam hogy nem megyünk le. Mondták, hogy de ebből ennyi elég volt, az első sorokban üvöltöztek, hogy takarodjunk le a színpadról, nagyon nem tetszett nekik, aztán ugy kellett elbúcsúzni, hogy a végén kihúzták a gitárt, kiakasztották a gitárt a nyakamból és mondták hogy köszi ennyi volt. Adjuk át a helyet azoknak, akik zenélni akarnak, de jogos volt én nagyon mérges voltam ráadásul én aznap éjszakás voltam fáradt is voltam és rájöttem hogy nagy kalap szar volt az egész.
Kolera: Arra emlékszel hogy mikor játszottatok?
Sergio: Délután játszottunk, Trottelre emlékszem, meg Halmazállatok, Genossen volt még.
Kolera: Ezekből láttál is valamit?
Sergio: Nem, mert fáradt voltam. Aztán én elmentem. Elegem is lett az egészből, kirúgtam a zenekart, magamat is. Aztán vonatra ültem, ez ilyen 6 óra felé lehetett. Aztán visszajöttem az egyik tatai gyerekkel.
Ez így le volt zárva vége lett az egésznek.
Kolera: Utána milyen formában folytatódott a zenélés?
Sergio: És akkor nem is tudom, ki keresett kit. Ott már a Hegedűs Gyuri volt a dobos, ő nagyon jól dobolt. A Varga András baszusozott, ő most is aktívan zenél nagyon jól gitározik. A Hartai Csabi volt barátom, őt hoztam hogy jöjjön gitározni, ő hozta a Hegedűst, meg a Bandit. Így gyakorolgattunk aztán kaptunk egy lehetőséget a Sdánokban 87 októberében . Elmentünk, a Dokument együttes volt és a Company, a Grogen együttes elődje. Iskolás zenekar volt, de jól játszottak egyébként. Akkor jöttem rá milyen ez az egész, ott álltam a kis Jolanámmal , akkor kölcsön kaptam Berena Attilának a gitárját. Nem tudom milyen volt, de iszonyatosan jól szólt. Na és akkor éreztem ahogy játszottuk a Legyeket, egy saját ilyen újhullámos számot. hogy néznek, ez még csak a próba volt. Ott éreztem hogy a Hegedűs kurvajól dobol, a Bandi jobban basszusozik, mint ahogy én szologitároztam, ott éreztem hogy azta. A Csabi meg nagyon jól hozta azt, amit kellett, És akkor ott nagyon nagy sikerünk volt. 45 percet játszottunk, a művház igazgatója mondta, hogy nem-e akarunk a házi zenekaruk lenni, adott próbahelyet, mert kirúgtak a vasúttol. A Hegedűsék kertjében próbáltunk. Épp múltkor mondta, hogy emlékszem-e 35-40 fokban nyomtuk fent a padlásszobában.
Megvolt pénteken a buli. Másnap mentünk Gyomára. Ez a Gyoma véletlen jött össze, ez egy zenekari kirándulás volt. Egyszer végigcsavarogtam a Balatont előtte való egy két évben. Ismerősök üzentek nekem hogy szívesen várnak minket Gyomán. Én vasútnál dolgoztam ingyen mentem, többbieknek meg dolguk volt nem tudtak jönni, De a lényeg hogy én elindultam Gyomára, ők meg jöttek utánam később vonattal. A Csabi elment és jött helyette a Robi, aki billentyűzött a punkhoz sok köze nem volt de neken tetszett, Sok német zenekart hallgattunk, nagyon tetszett és akkor bevettük én elneveztem sonkának, mert egy erősebb gyerek volt. Volt még egy koncertünk 88 tavasszal. Az nagyon szarul sikerült, ugyanott volt a Sdánokban egy fesztivál. Megosztó volt, én nagyon jól éreztem magam, Na és akkor jött egy ismerős hogy üzentek neki gyomáról hogy menjünk buliba. Én már nem emlékeztem a nevükre,hanem megbeszéktük hogy 2kor és 4kor kijönnek értünk az állomásra.
Én azt se tudtam hová kell menni Gyomán.
Reggel elindultam mert nem kellett nmár dolgoznom. Tök faszán berúgtam már a vonaton vittem egy ajándék bort, aztán azt is megittam 2kor nem volt ott senki, volt ott egy gyerk nálam volt a magnóm kis gbh et ott nyomattam beszélgettünk megittuk az ajándékbort. Mondom becsattogok a boltba mert nem lehet ugy semmi nélkül a hátizsák a magnó a kezemben nagyon messze volt a bolt. Elvoltam ott elrötyögtem. Hülyéskedtem az eladókkal.És akkor vettem észre hogy 4 óra lesz 5 perc mulva. Akkor pánikba estem hogy ott vagyok a kis csomagommal részegen és ha nem érek oda 4 órára akkor nem tudom kihez kell menni és akkor mehetek ahová akarok,
Na és akkorígy gondolkodtam eszembe jutott hogy ellopok egy biciklit lekerekezek vele az állomásra s otthagyom a biciklit. Zsák, gitár, magnó nálam felugrottam a biciklire nem a legszarabbra hanme egy kempingbiciklire, Egy kendős néni mindjárt üvöltözütt hogy hová viszed a biciklimet te szemétláda. Annyira pánikba estem, kalauz voltam erkölcsi kellett meg ilyesmi. és akkor elloptam egy biciklit. Utánamjöttek Trananttal, elkaptak körbeállt az a nem tudomhány ember én meg hadonásztam a gitárral mint a filmekben.Mondom én lecsapok akárkit aki közelebb jön. és akkor egy ember bement a presszóba hogy felhívja a rendőrséget töbiek meg körbeálltak. Kijön az ürge és mondja a többieknek hogy hagyjátok békén. Tól szép volt nekem hogy békén hagytak elmentem az állomásra, de éreztem hogy baj van, Egy mocsárszerű volt az állomás mellett. ott ücsörögtem a növények között amig a vonat nem jött. Nem mertem az állomáson lenni. Na és aztán jött a vonat, Pestről jött és m,ent Békéscsabára. Én a visszafelé vonatot vártam. Jött a vonat ott állok a peronon és szállnak le a haverjaim. Tök jól be voltak rúgva leszálltak a vonatról. Én üvöltöztem, hogy szálljanak vissza. Menjünk Békéscsabára inkébb. Ők szálltak le és ordibáltak hogy buli van ligeten, mármint Szárligeten. Mindig ezt szoktuk mondani.
Elvette a gitárt a Hegedűs a kezemből. 10-15 másodperc két rendőrautó ott volt és mindenkit beraktak a rendőrautóba. Namost ezek azt se tudták miről van szó, akkor szálltak le a vonatról. Beértünk, a Hegedűst mindjárt elverték a rendőrök, Merthogy egy gitáros faszi lopta el a biciklit. ő azt se tudta miért verik össze. A Fifát meg azért verték meg, mert gyógyszerek voltak nála mert epilepsziás volt, feltételezték hogy ő kábítószerezik, Utána még évekig mondták, hogy azt se tudtam miért vernek agyon. Én többet nem megyek veled sehova. Utána elmentünk Békéscsabára, Orosházára csajoztunk, minden, Ott is szórakoztunk, de rányomta a bélyegét ez a lopás. Nagy híre volt Gyomán, mondták hogy valami tatabányai állatok ott voltak az egész falunak az életét felbolygatták. Mondták sokáig hogy Sergio hallottuk mi történt Gyomán.
Aztán végülis ennyi volt a Rotors történet. Az egy nagy sláger volt egyébként.
Tök jó volt a zenekar, csak féltékeny lettem a basszusgitárosra, hogy ennyire jó volt.
Rájöttem hogy nem kéne erőltetnem, aztán kiszálltam onnan.
Kolera: A dalok. amik fennmaradtak ebben az időszakban szőlettek?
Sergio: A lehánytam magam az pont ekkor 88-ban született, a billentyűs volt már velünk. Az egy nagy sláger volt egyébként jól is esett jöttek idegen emberek és volt aki végigénekelte nekem a számot és mondta, hogy Sergio ez a "Lehánytam magam" annyira szép. A billentyű annyira mássá tette az egészet, nekem a melódiák mindig is fontosak voltak,
Ilyesmit akartam később is. Aztán megismerkedtem a feleségemmel és eltávolodtunk. Nem tudom mi volt, de felhagytam az egésszel.
Kolera: Hány dalotok volt ebben a korszakban?
Sergio: Nem volt sok, 12 körül. Egy rendes műsort le tudtunk adni
Kolera: Csak sajét?
Sergio: Nem egészen, mert a Petertől is játszottunk.
Kolera: Magyarul?
Sergio: Magyarul hát. a Petert imádtam, az nagyon tetszett. Az meghatározó volt nekem. Minél többet hallgattam, annál többet felfedeztem benne, nem tudtam megunni.
Kolera: A második korszakban játszottatok valamit az előző korszak dalaiból?
Sergio: Nem, mert ott szerintem csak Pistolsot játszottunk, egy sajátot se játszottunk. Itt is volt a "Sex and Violence" az Exploitedtől, Peter ami nem saját. Aztán a "Szovjetunió" mondhatjuk így, hogy átdolgozva volt. Ja meg volt egy Clash is, azt is játszottunk. Azt is úgy játszottuk, ahogy megmaradt bennem, köze nem volt az eredetihez.
Jó volt, meg működött is minden. Ha nem hagyjuk abba bármi lehetett volna, mert tényleg nagyon együtt voltunk. Jó volt az egész.
Kolera: Medddig tartott ez?
Sergio: '87-88. Picit több mint egy év. Még '88 nyarán játszottunk. Voltunk Esztergomban is.
Kolera: Na ez hogy volt?
Sergio: Valami koncertet szerveztek nekünk Pestre, semmit se tudtam róla, odamentünk a helyszínre és sehol senki. Rendezvény se. Nem tudom, hogy honnan jött, olvastuk valahol, hogy Esztergomban is van valami koncert. Voltak fix zenekarok, meg az ott alakuló zenekarok is felléphettek. Na és akkor vonatra ültünk és elmentünk Esztergomba. Ez '88 nyara volt, akkor még nem volt jellemző ez a kimondott kábítószerezés, de ott olyan furcsa szagok voltak, hogy ijedten néztünk, hogy itt mi van.
Meghallgattuk a zenekarokat inkább alternatív bandák voltak. Felléptünk utoljára, nem akarták engedni, de mondtuk, hogy figyelj most alakultunk, itt van hogy frissen alakult zenekarok is bemutatkozhatnak, akkor hadd játsszunk, Sokaknak tetszett egyébként. Magunk szintjén profik voltunk, magabiztosan játszottunk. Annyi, hogy a billentyűs nem jött, basszus meg szólógitár ment, meg dob, de semmi se hiányzott belőle.
Volt Tatabányán egy jellegzetes ember a Szelóczei, Szőke úgy hívták, egy ilyen macho gyerek, minden csajt megtolt, akit akart. Nagyon irigyek voltunk rá. Neki voltak ilyen énekesi próbálkozásai. Voltak szerzeményei és olyan érdekes volt, újhullámos együttes volt. Ott Esztergomban az ő dalait játszotta egy együttes. Megismertem, mondom én ismerem ezeket a számokat. Mondták, hogy Szelőczei gyere a színpadra, de nem ment annyira szerény volt. Ő iszonyatosan a kábítószer rabja volt. Utána beszélgetünk mert jóba voltunk egymással. Heroinnal nyomta magát. Mindig olyan helyekre ment dolgozni, kórházba, hogy lopjon magának ilyen cucccokat. és aztán bele is halt. Mondom neki annyi csajod volt, nem akarod abba hagyni? Azt mondta, hogy amit a heroin neki adott, azt semmi nem tudja überelni. Aztán meg is halt, valami telefonfülkében.
92-ben még próbálkoztam a zenével, egy együttessel akkor már iszonyatosan jól gitároztam, Jártam zenetanárhoz, zeneiskolába. Össze akartam hozni egy együttest új számokkal, vettem 3 ezerét egy használt Ibanez gitárt. 4600 forintot kerestem abban az időben, úgy kellett kölcsönt felvennem. Csak ott meg a társaimmal volt a baj, nem voltak rá felkészülve, nem is akarták. Kimentünk gyakorolni, de hiába szólt jól a gitár nem működött. A dob nem volt együtt, a basszus nem volt együtt, csak kocsmáztunk állandóan. Van egy munkatársam aki a mai napig emlegeti, hogy hogy szólt az a fehér Ibanez. A zenetanár csodát tett velem, mondta, hogy felejtsek el mindent, amit eddig csináltam. Csak gyakoroltam, gyakoroltam, 8 hónap után bármit el tudtam játszani.
A sors fintora, hogy amikor volt gitárom, erősítőm nem volt együttes, akire támaszkodhattam volna.
Kolera: Ez a zenekar mit játszott volna?
Sergio: Teljesen új számokat csináltam, nem akartam egyetlen egy Rotorsot se játszani.
Kolera: Stílusban ugyanaz volt, vagy ez már valami metálosabb?
Sergio: Stílusban hasonló, Rotorsos csak kicsit kifinomultabb, volt egy két csaj, mondták hogy kurvajó zene. Én is tudtam hogy jó, csak nem tudtam kihozni ebből az együttesből. Nem voltunk elég érettek. Nem voltunk összhangban. Sajnos ebből nem lett semmi.
Kolera: Említetted, hogy majdnem beszálltál a Katéter zenekarba,
Sergio: Be is léptem oda, ez már 2005-ben volt. Bevettek a Katéterbe. Ott már nem gitároztam olyan jól, de rosszul se. Jobban gitároztam, mint az ottani gitáros a Bogyó, mindenkinek megtetszett, ahogy pengettem, A Katéter nem az én zeném volt.
Borzalmasan primitívnek, meg dallamtalannak gondoltam. Nem éreztem a szöveget sem rokonszenvesnek, Aztán ott voltam 3 hónapot. Jártak mindenhová Egerbe, Paksra, Hatvanba. Nem értettem mi az amit esznek a zenén, mert nem volt benne semmi, ami engem megfogott volna. De működött. Meg valamit jól csináltak, mert sokan ráéreztek, hogy ez így jó. Én mindig csempésztem valami dallamot bele.
A Bogyó zenekara volt ő szervezte, ezért minden jogot fenntartott. Ő mondta meg, hogy mit kell játszani. Ezeket a határokat meg gátakat nem szerettem. Miért mondja meg, hogy egy pedált megvegyek, vagy ne vegyek meg a gitáromhoz? Merthogy a zenei stílusba nem fér bele, azt mondta.
Alapvetően én is szerettem a punkot, de ha megnézed a Rotors-ot, amit a Bogyó is mondott és magharagudtam rá, de igaza volt, ez nem elég punk, hogy punk legyen, viszont más zenéknél keményebb. Mindig azt mondta, hogy ennek nem lesz közönsége. Én meg mondtam, hogy nekem meg azért se tetszik a Katéter. Olyan amilyen, de volt közönsége. A Rotors a dallamok miatt egy kicsit kicsúszott a punkból. Viszont aki a dallamos zenéket szerette, az nem ezt kereste.
A dallamok szerintem kellenek. Ha jó a szöveg és annyira megfog akkor nincs szükség rá. De én már csak ilyen polgárpukkasztó dolgokat próbálok csinálgatni.
A szeretet megvan. Minden nap előveszem a gitárt. Minden nap nyúzom, Elég sok jó cuccom van, karácsonykor a melóhelyemen fellépek, ez megmaradt. Próbáltam ilyen Cseh Tamásos zenét csinálni egy akusztikus gitárral. A youtube-on van egy csatornám Kellemetlen Árpád néven.
Kolera: Ez nagyon jó név.
Sergio: Tök aranyos név, 96-ban indult Tatabányán a Radír rádió kisérleti adás. Először 8 órás adás volt, aztán mindig növelték a műsoridőt.
Lépcsőházat takarítottam a tizesekben Tatabányán, szemétledobókat kellett ürítenem, mindig a Radir rádiót hallgattam. Ittam 2-3 sört azon a napon is. Volt egy műsor, ahol a hallgatóknak kellett pajzán történetet mesélni. Annyira jó kedvem lett az egésztől, 8-tól 9-ig tartott a műsor. Folyamatosan mondták be, mert senki se telefonált, hogy valaki valamit mondjon, mert csak ők beszélgetnek. Háromnegyed 9 volt, valaki mentse meg a hallgatók becsületét,
Megittam a három sört, odacsattogtam egy telefonfülkéhez, és felhívtam őket.
Mondom elmesélek egy pajzán történetet. Kicsit be voltam állva a három sör azért megnyomott, hamar megárt nekem most is. Mondtam nekik mindig szóljanak, ha valami nem fér bele a rádiónak a struktúrájába. Mondták, hogy oké.
Mondom nekik megismerkedtem egy nagyon szép nővel, előtte mondtam hogy Kellemetlen Árpád vagyok, ezen is röhögtek, hogy lehet ilyen hülye neve valakinek.
Szóval mondom megismerkedtem egy nagyon szép nővel, belefér? Bele.
Felmentem hozzájuk. Belefér? Bele. Ettünk, ittunk jól éreztük magunkat. Belefér? Bele, de most már siessünk mindjárt vége a rádióműsornak. Mondom aztán megszoptattam és jól megbasztam és letettem a telefont. Élő adásban. Dermedt csend. És akkor mondta a fickó hogy Kellemetlen bunkó Árpádot hallották. Mentem másnap az egész műhely röhögött, hallottátok ezt a Kellemetlent? Mekkora volt. Főleg mikor elmondtam, hogy én vagyok a Kellemetlen. Én voltam a sztár aznap, hegesztenem se kellett a hegesztő tanfolyamon.
Kolera: Hogy emlékszel vissza erre az időszakra?
Sergio: Jól éreztem magam, büszke vagyok, hogy részese voltam. Bár az Alira mondtam elég sok csúnyát, de azért hálás vagyok neki. rengeteg zenével ő ismertetett meg, Nyugat Berlinből hozta a lemezeket. Német mániás volt, meg a kreativitása az jó volt. Egy jó darabig nagyon jóban voltunk és utána mikor találkoztunk olyan örömmel mentem oda hozzá a postán. Fél perc alatt elintézett, azt mondja növesszem meg a hajam, mert csak a bunkók, a gengszterek, meg nem tudom kik járnak így, Olyan rosszul esett. Tényleg jó barátok voltunk és olyan lekezelő volt velem, hogy utána úgy voltam, hogy nem érdekel az Ali. Én nagyon szerény körülmények között éltem, nagyon csonka családban, neki meg rendben volt a szüleivel a kapcsolata. Jól kersestek katonatiszt volt mind a kettő, soha nem volt semmilyen problémája, anyagi. Ami nem baj, csak nem kellett volna a többieket szarba se nézni. Valahol vezéregyéniség volt elismerem, mert tényleg így van- De valahogy az embert annyira eltaposta néha. Ha barátok vagyunk miért kell a másikat lealázni?
A munkahelyemen is megharagítok embereket, mert ugyanaz maradtam mint régen. Akkoriban más volt, tudtál beszélgetni az emberekkel. Mai napig is jól érzem magam ahhoz képest, hogy ilyen vén szar vagyok.
Köszi az interjút!
(c) Ács-Tari Béla
(Köszönet Czinege János (Cinke) segítségét!)
Rotors 1986-87: Író Péter - ének, Kelemen Árpád (Sergio) - gitár, Németh László - basszus, Mozsár Tibor (Chopin) - billentyű, ? - dob
Rotors 1987-88 Kelemen Árpád (Sergio) - gitár, ének, Varga András (Bunkó) - basszus, Hegedűs György (Hege) - dob, Hartai Csaba - gitár, majd Csaba helyett Fodor Róbert (Sonka) - billentyű
,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése