Kolera: Megpróbáltam belőletek felkészülni, de mind a webetek, mind a facebook oldalatok még nagyon kevés infót tartalmaz rólatok. Ennyire friss lenne a zenekar? Bemutatnád az olvasóknak pár mondatban a bandát?
Jürgen: Először is köszönjük szépen
a lehetőséget!
A Vogon Ultramarines katolikus, anarchista, punk, tánczenekar
májusban lesz egy éves, tehát elég fiatal és tényleg csak a zenekar
saját honlapja és a Facebook profil az, ahol kommunikálni próbálunk.
Tavaly májusban alakultunk, valahogy úgy, hogy páran el akartunk
kezdeni újra zenélni ott, ahol abbahagytuk és pontosan úgy, ahogy
abbahagytuk sok - sok éve. A jelmondat az volt, hogy mindenkit utálunk.
Ez nagyon erős HC/Punk zenét, szókimondó és rendszer ellenes szövegeket
jelent az Exploited és Casualties vonalon tovább haladva. Azt tudni
kell, hogy a dobosunk kivételével mindenki 30-on felül van (Én,
Jürgen – gitár - már majdnem 40), tehát mi még ezeken, illetve
a CPG, 88-as csoport, Aurora zenéjén nőttünk fel (hogy pár magyar,
ismertebb zenekart is mondjak). Az ilyen újhullámos, punknak mondott
valamivel nem is tudunk azonosulni. Mi nem tudunk olyan történetet
mondani, hogy mindig is együtt zenéltünk, vagy, hogy gyermekkori
barátok voltunk – mi hirdetés útján találtunk egymásra, mint
három őrült, akik elkezdtek próbálni. Tovább kerestük az énekest,
akit valamikor augusztusban találtunk meg G.H személyében. Ő viszont
rutinos rókának számított az iparban, hiszen pár évet lehúzott
a Rózsaszín Pitbullban is. Addigra már volt 8-10 nóta teljesen összerakva,
majd októberben megvolt az első koncertünk a Barackcával, és a második
az Aurórával. És akkor jöttek a tagcserék.
Kolera: Ezek szerint nem ez az eredeti felállás?
Jürgen: Az eredeti négyesből csak G.H.,
és én maradtunk meg. A többiek nem bírták a sztárrá válás hatalmas
nyomását. Ekkor G.H. korábbi zenekaraiból csatlakozott két tag
(Pigi a dobos, illetve Szipi a basszus gitáros poszton) a kilépettek
helyére, hozva magukkal rengeteg nótát, mivel ezzel a momentummal
három zenekar olvadt egybe (Qdarc és PHC negatív), hogy ezen a néven
folytassa. Ehhez csatlakozott pár koncert után E.T. (gitár), aki
szintén öreg motoros a szakmában, hiszen majdnem egy évtizedet húzott
le szintén a Rózsaszín Pitbullban.
Jürgen: Amióta összeállt a teljes koncert anyag, azóta majdnem minden
lehetőséget megragadunk, hogy felléphessünk. Ez havi szinten két - három
koncertet jelent, de az anyagi lehetőségeink végesek. Igyekszünk
minél több emberhez eljuttatni mindazt, amit mi punk zenének gondolunk.
Szeretnénk ezt az aktivitást a későbbiekben is megtartani, de ez
nyilván nem csak rajtunk múlik. Erősen nyitni akarunk vidék irányába
is. Úgy néz ki, hogy június végéig nem is lesz nagyon gond ezzel;
éppen egy turnét szervezünk a nagyobb városokba pár másik hasonló
zenekarral.
Kolera: A zenei anyagból szinte semmit nem találtam, csak
egy albumnyi dalt a legnagyobb videómegosztón. Ez az első demótok,
vagy album? Van még több is?
Jürgen: Amit találtál, az csak az anyag egy töredéke. Ezek azok a nóták,
amik legalább hallgathatóra sikerültek. Már harmadszor fogunk nekiállni
annak, hogy felvegyünk egy lemezt, hiszen 21 nóta várja azt, hogy
rögzítsük és jó pár másik ötlet vár arra, hogy egyáltalán
kidolgozzuk. Az anyagi lehetőségeink korlátozottak, így önerőből
oldjuk meg a felvételeket – ennek megfelelően rendszeresen el is
rontjuk. Talán a következő próbálkozás már sikerülni is fog...
Amit feltettünk arra a bizonyos megosztóra, “Utálom a Világot”
címen, mint demó van nyilvántartva, és előfutárnak szántuk az
azonos című bemutatkozó lemezhez. Talán a turné előtt sikerül
mindent a helyére tenni és kiadhatjuk az összes dalunkat.
Kolera: Miről
szólnak a dalok általában? A szokásos punk kliséket hangoztatjátok, vagy más dolgokról is beszéltek a dalokban?
Jürgen: Minden dalunk mond valamit. Hol úgy, hogy görbe tükröt állítunk,
hol pedig úgy, hogy egyenesen és keményen elmondjuk a véleményünket,
de szeretjük a szarkazmust is. Nem tudom, hogy mennyire számít punk
klisének az, amikor a hatalom ellen lázadunk és felhívjuk a figyelmet
a hazug politikusokra, a TV és a rádió manipulatív, agymosó tevékenységére,
arra a gyomorforgató szellemi és lelki nyomorra, ami a celeb gyárakból
árad, arra, hogy ne a seggeden ülve otthonról legyél forradalmár,
hanem menj ki az utcára, vagy amikor csak szimplán elmondjuk, hogy
punknak lenni jó, és fesd pirosra a tarajadat. Van olyan dalunk, ami
még tizen-pár éve íródott, és ma is teljesen aktuális. A világ
sem sokat változott, hacsak annyiban nem, hogy a hatalom még pofátlanabb,
a különbségek még élesebbek. A szereplők mások. Fogd meg a CPG
"Erdős Péter" dalát, tegyél bele egy aktuális elnyomót (pl: Viktor)
és kapsz egy aktuális dalt, amit pontosan ugyanazzal a gyűlölettel
tudsz énekelni. Egy dolog biztos: Mi nem fogunk soha romantikus dalt
írni, vagy arról énekelni, hogy szép virágok nyílnak a réten.
Azt sem fogod hallani tőlünk a koncerten, hogy vigyázzatok magatokra
és a másik táncolóra, vagy, hogy dobjátok a csikket a kukába.
Tőlünk azt fogod hallani, hogy rúgd fel azt a kukát, dobj molotov
koktélt a bütykös taxira, miközben azt kiabálod neki, hogy “Marcipán,
szirénát!”. Ha már nem lesz mondanivalónk, abbahagyjuk. Ez mondjuk
nem igaz, majd tartunk pár évente rohadt drágán egy visszatérő
búcsúbulit, hogy legyen pénz piára meg cigire.Kolera: Az előbb említetted, hogy elég termékeny a csapat. A dalszerzés hogyan oszlik meg a zenekaron belül? Mindenki hozza a saját ötletét?
Jürgen: Nyilván vannak emberek, akik aktívabbak a zeneszerzésben, vagy a szöveg írásban. Úgy gondolom, hogy ez a felállás most nagyon rendben van, mert – még ha más is a kulturális hátterünk, de még ideológiailag sem mindig értünk egyet – nagyszerűen kiegészítjük egymást. A szöveg mindig egy ember szüleménye, amit G.H. testreszab, de a zene közös munka, mint minden normális zenekarban. Valaki hoz egy alap témát, megmutatja, összecsiszoljuk. Itt egy basszus téma, ott egy kiállás, amott egy pergetés, vagy fordított ütem, ez legyen kicsit HC-sabb, ebbe tegyünk bunkót (hangsúlyt), ott milyen jól hangzana egy kis ska betét. Ez folyamatos munka, hiszen van olyan dal, amire a mai napig azt mondjuk, hogy csak félig van kész, pedig játszuk koncerteken.
Kolera: Így, hogy beindultak a koncertek, miként látod a mostani punk underground-ot? Lelkesek manapság a punkok?
Jürgen: Ez vicces, mert alapértelmezetten vidéki banda vagyunk, de eddig csak Budapesten volt fellépésünk. Majd most megváltozik ez a turnéval.
Hogy milyen a punk underground?
Definiáljuk, mit értünk punk alatt. Vannak az újhullámos, punknak mondott zenekarok, meg a rajongóik, akik a koncert után Gangnam Style-t járnak a kocsma előtt. Ha lehet, őket hagyjuk ki. Aztán vannak azok a zenekarok, akik valamikor punk zenét játszottak, de a népszerűség keresése elvitte őket valahova máshova, mondjuk a lakodalmas punk irányába és már régi barátokat sem nagyon ismernek meg... Én ezeket sem sorolom ide, ebbe a közösségbe. Zenész szemmel azt látom, hogy van pár nagyobb húzó punk banda, akiknek van közönségük, utánuk egy hatalmas szakadék, majd utána az olyan kisebb-nagyobb feltörekvő bandák, mint mi. Nagyon nehéz eljutni egyáltalán a közönséghez. Én nem hiszek abban, hogy a punkok tűntek el, mert igenis látom őket a bulikon. Nem halott a punk! Igenis össze lehet rángatni őket egy-egy nagyobb összejövetelre. De ez egy összetett probléma. A fellépő helyek/szervezők nem igazán támogatják (nem csak a punk) kis zenekarokat, sokszor fellépési díjat kérnek tőlük, és mire a közönség megismerné őket szájhagyomány útján, már nem tudják finanszírozni sem magukat. A punkok pedig nem tudnak elmenni minden bulira. Drága az élet, drága a pia.
Kolera: Eléggé behatároltad a mostani punk érát. Ugyanazokkal a bandákkal léptek fel a bulikon, vagy azért bárki szóba jöhet?
Jürgen: Bárkivel nagyon szívesen fellépünk, akik hozzánk hasonlóan punk,
de legalább punk közeli zenét játszik. Volt pár negatív tapasztalat,
tehát akárhova nem megyünk akárkivel, mert annak semmi értelme,
hogy előttünk valami tömegoszlató tini banda adjon elő hamisan,
szar Guns N' Roses számokat, hogy nekünk már csak az üres terem jusson.
De olyan is volt, hogy a Punk estének meghirdetett fellépésen konkrétan
az Edda nevű maradványzenekar "Kölyköd voltam" című számát ordította
bele egy hölgy a mikrofonba, mint punk muzsika...
Kolera: Tervek a jövőre nézve? Mondjuk egy új lemez?
Jürgen: Igen, mindenképpen szeretnénk végre rendesen felvenni az “Utálom a Világot” című albumunkat. Ha minden jól megy, és tényleg sikerül akkor májustól turnén vagyunk két hónapig, amit a Nem Pop Közösséggel, illetve négy másik zenekarral szervezük közösen. Az alapkoncepció az, hogy öt fix zenekar, illetve minden városban egy, vagy két helyi zenekar segítségével végigvonulunk az országon, megpróbálva minél több emberhez eljuttatni a zenénket és mondandónkat. Meglátjuk, hogy sül el. Mi nem adjuk fel.
Kolera: Ha valami úton-módon hozzájutnál egy nagy halom pénzhez, támogatnád punk szférát?
Jürgen: Folyamatosan szervezkedünk. Folyamatosan próbálkozunk rendezvényeket szervezni. Folyamatosan bővítjük a zenekar lehetőségeit technikai háttérben is. Nem feltétlenül öncélú dolog ez. Valamikor régen voltak nagyon jó underground szervezők, kiadók, illetve voltak helyek, ahol a kis zenekarokat is engedték fellépni, sőt, nagyon sokan nőttek ki ezekről a helyekről. Mostanra ezek a szereplők nagyrészt eltűntek. Most zárták be a Szabad az Á-t is. Nem lenne butaság ezt a közösséget felkarolni hasonló lehetőségek biztosításában. Készül a stúdió, épülnek a kapcsolatok, megismertünk nagyon jó embereket, akik szintén hasonlóan gondolkodnak. Lehet, hogy ez a vízió nemsokára valóra is válhat. Ha kapnánk egy halom pénzt, szerintem erre költenénk.
Kolera: Mely zenekarokat szereted a legjobban? Kik voltak rád hatással? Figyelgeted mostanság a punk zenekarokat? Vannak új kedvenceid, vagy volt olyan, akikről azt gondoltad, hogy érdemes lesz rájuk odafigyelni?
Jürgen: Hú, de sok kérdés egyben! Nagyon sokféle zenét hallgatunk és ennek megfelelően nagyon sokan hatottak a zenénkre is. Én olyan zenekarokon nőttem fel, akiket nem illett hallgatni. Amikor a szomszéd néni berakott valami lakodalmas zenét, én beraktam a féltve őrzött CPG kazettámat és feltekertem a hangerőt. A harmadik számnál kint voltak a rendőrök. Rongyosra hallgattam a régi Bikini albumokat, rajongtam a betiltott Beatrice számaiért. Ragasztottam Pokolgép plakátokat, söröztem a korai Moby Dick tagjaival, mint rajongó egy kis klub koncert után, ott voltam az összes magyarországi Metallica koncerten, és teljes tüdőből ordítottam bele a mikrofonba Lukács Lacival, hogy „I don't wanna live forever” egy kaposvári rock kocsmában, amikor még punk zenekar volt a Tankcsapda. Mostanában a legtöbbet Exploited és Casualties szól nálam, de néha beteszek egy-egy SOAD, vagy Volbeat albumot is. Rohadt sok nagyon ügyes punk zenekart ismerek, akikre oda kell figyelni, mert jó zenét csinálnak, de, ha nem baj, nem emelnék ki senkit.
Kolera: Végül pedig mit üzensz az olvasóknak?
Jürgen: Járjatok sokat koncertekre, ismerjétek meg a feltörekvő zenekarokat, igyatok sok sört, dugjatok sokat, bulizzatok, járjatok bakancsban! Kapcsoljátok ki a tévét, ne higgyetek el semmit a politikusoknak! Vágjátok pofán azt, aki hazudik Nektek, átver, vagy megaláz Titeket!
Mi pedig köszönjük az interjút, és sok sikert kívánunk nektek a továbbiakban!
(chelios)
Vogon Ultramarines dalok
http://vogonultramarines.com
VU facebook
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése