Lucile Chaufour a nyolcvanas évek közepén az engedély nélküli filmkészítést tiltó hazai szabályozással dacolva magyar punkok egy csoportjáról, illetve a punkok kommunista elnyomás alatti életéről forgatott Super8 kamerájával. Több mint húsz évvel később több alkalommal is visszatért Budapestre, hogy ugyanazokat a személyeket olyan dolgokról kérdezze, hogy milyen volt punknak lenni a nyolcvanas évek Magyarországán, mit jelentett a punk akkor és miben változott azóta, illetve hogyan értékelik a rendszerváltást. Ez az, amiért annyit küzdöttek?
Tegnap este volt (2013.06.07.) az EAST PUNK MEMORIES című filmed premierje Budapesten a Toldi moziban. Összefoglalnád, hogy miről is szól a film?
A film a punkról, az életről és természetesen a politikáról szól; a magyar punknak erős politikai töltete volt, hiszen a punkok a saját eszközeikkel harcoltak a rendszer ellen. Ha a politikát teljes mértékben kihagytam volna a filmből és csak a zenére koncentráltam volna, az nem lett volna
tisztességes a film szereplőivel szemben.
2005 és 2011 között több interjút is készítettél ugyanazokkal az emberekkel, akikről a 80-as években is forgattál. Elmondanád, hogyan szerkesztetted a filmet.
Igyekeztem nem egyoldalúan, hanem objektíven bemutatni az egymástól eltérő véleményeket és emlékeket, így próbáltam a lehető legnagyobb mértékben tiszteletben tartani a szereplők elképzeléseit. A film adott témákkal kapcsolatban különböző álláspontokat mutat be. Ami érdekes, hogy a 80-as években egy baráti társaságot alkotó csoportban ma minden vélemény megjelenik: a baloldalitól a jobboldaliig, illetve vannak, akik nem akarnak állást foglalni egyik oldal mellett sem, vagy nem akarnak a politikával foglalkozni. A film gyakorlatilag egy csoportkép szereplőit mutatja be egyenként, ahol a szereplők kijelentéseit a következő megerősíti, továbbgondolja vagy megcáfolja. Én így próbáltam meg hitelesen bemutatni a szereplőket, ahelyett, hogy sommás ítéletekbe bocsátkoztam voltam.
A film mindenféle szerkesztői cenzúrától mentesen tolmácsolja a szereplők véleményét. Ez szándékos?
Igen, nekem tetszik, hogy a szereplők nagyon közvetlenül beszélnek a filmben. Azt gondolom, ez is a punk egyik öröksége: őszintén vállalni a véleményedet, amiben hiszel, amire emlékszel a korábbi időkből, és én ezt tiszteletben tartom. Az interjúk egy része 2005-ben készült, és elképzelhető, hogy vannak olyan interjúalanyok, akinek azóta már változott a véleményük, de ez az élet része. A film igazából egy pillanatfelvétel idősebb punkokról életük egy adott pillanatában, nagyjából 25 évvel az első, Super8-as kamerával történt forgatás után.
Tudjuk, hogy a film hosszú ideig készült. Milyen akadályokkal kellett megküzdened, hogy befejezhesd?
A filmet nagyon sokáig tartott befejezni, mivel nem igazán volt rá pénzünk. A pénzhiány azt is jelentette, hogy sokkal több időt és személyes energiát kellett fektetni dologba. A vetítésekhez egészen 2013 márciusáig egy munkapéldányt használtunk, mivel nem volt pénzem a végső hangkeverésre és fényelésre. Sikerült is jó sok adósságot felhalmoznom, de örülök, hogy aztán végül befejezhettük a filmet, és hogy végre Budapesten is bemutathatjuk.
Köszönjük az interjút. Záró gondolatok?
A tesztvetítés a Toldi moziban nagyon jól sikerült. Nagyon örülök, hogy a premierre itt kerül sor a koncertekkel együtt, és szeretném mindenkinek megköszönni, aki támogatta a projektet Magyarországon.
A film szereplői: Kelemen Balázs, Tóth Miklós, Mozsik Imre, Márton Attila, Papp Zoltán György, Ványi Tamás, Rupaszov Tamás, Horváth Attila, Erdős József, Vojtkó Dezső, Asztalos Ildikó, Törjék Tünde.
Zene: QSS, ETA, CPG, Kretens, Aurora, Modells, Bandanas.
(forrás: RNR666)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése