Tulajdonképpen maguk a Sziget-szervezők is elismerték, hogy az idei sztárfelhozatal alaposan elmarad még az ő várakozásaiktól is. Ennek – no meg a magyar látogatók számára drága jegyeknek – köszönhetően a rendezvényre kevesebben voltak kíváncsiak, mint a korábbi években, Gerendai Károly 100-200 milliós vesztségről beszél. Bár ez a rinyálás Gerendai részéről évről évre kötelezően lezajlott (még akkor is, amikor kitették egy-egy fesztivál napon a "megtelt" táblát), most lehet benne valami, mert tele van minden hírportál, újság a Szigetes bukással...
Na hálistennek' végre! Na nem azért, mert a program bukását kívántam volna, vagy azt, hogy eltűnjön Budapest és ezzel egész Európa életéből a fesztivál.
Na végre! Mondom én az egyszerű zenerajongó(!!), aki pont a fesztivál vállalhatatlan zenei programjai, és nem a magyar átlagember pénztárcájához mért jegy (ital, és minden más) árak miatt minimum öt (de van még ennél több is) éve nem voltam a Szigeten.
Nem mentem, mert az "európainak" minősülő rendezvény elvesztette azt a jellegét, azt a "mondanivalóját", ami miatt létrejött. Hol van már a a kilencvenes évek jelmondata, ami így hangzott: "Kell egy hét együttlét!"?! (Diák, "Popsi" sziget, emlékeztek ilyesmire?) Hol vannak az olyan magyar zenekarok, akiket esetleg egy ilyen rendezvény által is megismerhet egy európai fesztiválozó? A Sziget hete az ország egyik legfontosabb hete volt. Az először húsz éve megrendezett fesztiválon két évtized alatt külföldiek százezrei szereztek tapasztalatokat első kézből arról, hogy milyen ez az ország, és milyenek vagyunk mi. A rendezvény népszerűsége a “jókor jó helyen” helyzetnek volt köszönhető: a rendszerváltás után a fiatalok nagyon vágytak a közösségre és arra, hogy tartozzanak valahová. Az első évben 43 000 ember vett részt az eseményen, külföldiek nélkül, a költségvetés pedig 26 millió forint volt. Az elkövetkező években a számok folyamatosan növekedtek: 1996-ban, az utolsó Diákszigeten már 260 ezren buliztak, akiknek a 30%-a külföldi volt. A külföldiek, akik ma a Sziget keménymagját adják, már a második évben képbe kerültek, hiszen a szervezők Woodstock 25. évfordulója kapcsán Eurowoodstock alcímmel rendezték meg a 1994-es bulit, amelyen fellépett a Jethro Tull, a Ten Years After és Frank Zappa zenekara, a Grandmothers of Invention is. Ez a rendezvény már 18 helyszínen, 350 programmal fogadta a fiatalokat, akik százezerrel többen voltak, mint egy évvel korábban. A fesztivál ára ezúttal már 120 millió forint volt. A Pepsi Szigetről 1996-tól már a Music Television is tudósított, és a szervezésben is profi szakemberek vettek részt. A szponzori pénznek hála a cég megmaradhatott az előző évi veszteség után, és végre igazi világsztárokat is meg tudott hívni, akik még több hazai és külföldi látogatót csaltak Budapestre. A fellépők között a Pepsi Sziget évei alatt ott volt David Bowie (1997), a Faith No More (1997), a Motörhead (1997), a Chumbawamba (1998), Patti Smith (1998), a Faithless (1999), az Oasis (2000), Lou Reed (2000) és a Morcheeba (2001). Ekkor a sör ára nagyjából fele annyi volt, mint idén. 2000-től vált a rendezvény igazán "összműfajúvá", korábban a rock stílus volt a meghatározóbb. Ez a stílusváltás természetesen több embert, és változatosabb közönséget eredményezett. Ezzel a hatalmas sikerrel együtt persze útnak indultak az árak is felfelé, és már nem a legolcsóbb nyaralásról beszéltünk. A fesztivál területére elkezdtek kitelepülni a különböző szórakozóhelyek, cégek és persze mindenki pénzt akart keresni és hírnevet akart szerezni.
Nagyjából a rendezvény innen a haldoklás hosszú rögös útjára lépett a véleményem szerint. Voltak még erős pillanatok (mint például a Cure (2002), Iggy Pop (2002), Korn (2005), Ministry (2006), The Exploited (2006), - számomra kb itt véget is ért a "szigetelés"... Aztán láttam a reklámokon a későbbi fellépőket, de ezek a bulik már nem hoztak lázba. Nine Inch Nails (2007), Tool (2007), Sex Pistols (2008), Iron Maiden (2008), The Offspring (2009), Fear factory (2010), Deftones (2011), Rise Against (2011)...stb), úgy voltam vele, hogy ha esélyem lesz rá, majd megnézem inkább saját, önálló bulikon ezeket a fellépőket. Ahogy hallottam és ahogy a számok is mutatták, hiába a nagy nevek, ők sem hozták a régi hangulatot. Ráadásul a fesztivál árai már régen nem a magyar ember pénztárcájához voltak mérve, a programok minősége pedig lassan a béka seggét is alig súrolják alulról. Nyilván a strandlabda, lufi, szélforgó és color party, a Party Aréna (ki volt az az állat, aki ezeket kitalálta???) sem tudta feljavítani ezt az alulmúlhatatlan zenei programot, ami az idei fesztiválon volt.
(Jó! A Bad Religion meg a Ska-P miatt nem fogok napi 14000 - ret kifizetni bazmeg'!)
Eltűnt a szubkultúra, eltűntek a húzónevek, eltűntek a jó (metal, hardcore, punk, rock, és ezek keresztezéséből táplálkozó) zenekarok!
Hol van már az, amikor 1993-ban Gerendai Károly, Müller Péter Sziámi és Szekfű Balázs fejéből pattant ki az ötlet, hogy egy olyan ifjúsági találkozót szervezzenek, ahol olcsón (!!!) lehet jót bulizni??! A cél pedig nem a pénzkeresés, hanem a bulizás volt akkoriban. Nem a pénz, hanem a bulizás!!
Azért nem csak Budapest Európa térképére való berajzolása a legfontosabb, hanem az, hogy a Sziget az elmúlt 20 évben a zene és a különböző szubkultúrák segítségével talán összehozta a fiatalokat. Beszélhetünk persze komoly pénzekről, milliárdokról, számokról, decibelekről, drága sörről, holland-invázióról és egyre romló színvonalról, a lényeg ugyanaz kellene, hogy legyen, mint két évtizeddel ezelőtt: “Még mindig kellene egy hét együttlét”.
(chelios)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése