SIDOL - Sör, pogó meg a haverok



A fehérvári Sidol zenekar két éve játssza dallamos hagyományos punkzenéjét egyre nagyobb sikerrel. Közelgő turnéjuk kapcsán beszélgettem Tunyóval a csapat énekesével a zenekar múltjáról, jelenéről és persze jövőjéről is.


Kolera: A Sidol új zenekarként bukkant fel pár évvel ezelőtt, de hallhatóan és láthatóan egyáltalán nem újoncokból áll, honnan verbuválódott a társaság és hol zenéltetek korábban?

Tunyó: Üdvözlöm a kedves olvasókat! A Sidol először egy bohém ötletként bukkant fel basszerosunk Kovács Balázs (anno a Pigs for Sale nevű csodazenekarban nyomta) fejében.
Mi ketten akkor egy pszichedelikus metálzenekarban nyomtuk, de kicsit egyszerűbb és lágyabb dallamokra vágytunk, a punk meg ugye olyan, amit nem kell túlbonyolítani. Lassan nekiállítunk összerázni a projekt-et, és minő meglepetés Benke Gábor (ex Tedd Azt) barátom is épp egy heavy metal zenekarban "sínylődött" és egy punk zenekaron törte a fejét, így hát összeültünk ötletelni. Rossz és még rosszabb zenekarnév ötletek után jutott eszünkbe a "Sidol". Sokan már nem tudják, ez egy régi kilincs és réztárgy fényesítő szer volt, de mint név elég elborult választásnak tűnt. Aztán nekiálltunk számokat írogatni, főleg Benke ötleteiből, aki 12 számot dobott össze elnagyoltan. Előkapartuk a régi a – sokszor még középiskolában írt – számötleteinket, szövegeinket. Első összerakott dalunk az "éó" volt, ezt követte az "induló", majd megannyi nóta. Pár próbálkozás után komolyabb zenészek is csatlakoztak hozzánk: Soma – aki többek közt a Septic Pain dobosa volt, és Tomi, akit a Stonefire?, a 86 és a Fueled zenekarokból ismertünk meg. Az első próbákon kiderült, hogy egymásra vagyunk hangolódva, mind zeneileg, mind ökörködésben, a zeneírás, és a próbák is gördülékenyen mentek. Én (Tunyó az énekes) is megfordultam már jópár zenekarban (Betonkorlát, Hótziher, Nullpont Energia, Secans). Mindnyájan körülbelül 20 éve zenélünk, szerintem a zenekarban így már túlléptük a gyermekbetegségeket. Tudjuk, hogy mit akarunk csinálni, és örömből zenélünk, így nincs erőlködés szaga az egésznek.



Kolera: Két éve, amikor még kb. az első koncertjeiteket adtátok már egyből teljes saját dalokból álló programmal rukkoltatok elő, a beállást leszámítva egyetlen feldolgozást sem játszottatok. Ezt nagyon kevés új zenekar meri meglépni. Mennyi idő alatt hoztatok össze egy teljes koncertnyi saját dalt? És miért ezt a nehezebb utat választottátok? Milyenek voltak a legelső koncertek?

Tunyó: Nálunk a zeneszerzés, számírás teljesen könnyen megy, talán azért, mert mindenki hozzáteszi a magáét. Mindnyájan írtunk már szöveget, dallamot, ha valakinek van egy kis ötletrészlete, szöveg gondolata, akár pár sort is képesek vagyunk átküldeni egymásnak, hogy: „ezt nézd meg, jó ez, vagy jó szar? Írj már hozzá valami refrént!” – és legközelebbi próbán már össze is rakjuk. Eleinte Benke ötleteiből építkeztünk, de mint kiderült mindenkiben egy költő veszett el, így könnyen körbejárjuk a „sör, pogó, haverok” témakört. Az első koncertünk a Pucokban volt, ami egy fehérvári underground klub volt, (jelenleg Nyolcas Mühely néven működik másik helyszínen). Két hónap alatt raktunk össze egy koncertanyagot. Szerintem nekünk a feldolgozásosdi lenne a nehezebb út, bár sok tagunk játszott tribute zenekarokban. A legelső koncerteken pozitív visszajelzéseket kaptunk, ez is erőt adott ahhoz, hogy folytassuk



Kolera: Megjelent tavaly egy hat számos demótok, itt is egyéni megoldást választottatok, mások ehhez csinálnak egy borítót, adnak egy címet és kész a bemutatkozó lemez. Ebből az jön le, hogy talán nem vagytok vele teljesen elégedettek, pedig jók a dalok és azt sem mondhatnám, hogy szarul szól. Hogyan született meg ez az anyag?

Tunyó: Ez az első demónk, inkább csak kíváncsiságból rakódott össze, hogy mit is tudunk házi körülmények között felvenni. A dobokat Tóth László István segítségével vettük fel, a többi dolgot pedig az én számítógépemen, illetve egy laptopon. A keverést is magunk csináltuk, és a végeredmény bár nem szól rosszul (a kazettás-magnós garázsfelvételek idején mit nem adtunk volna egy ilyen demóért!), nem stúdióminőség. Most van egy kis anyagunk, amit meg tudunk mutatni, ha valahova elmegyünk koncertezni beharangozónak. Nemrég jó pár koncertfelvételt is feltoltunk a Youtube-ra, most már ez alap egy zenekarnál szerintem. Nemrég vettük fel Wackor Mikinél az „Együtt maradunk” című számunkat, igazi profi minőségben, szeretnénk majd egy klippet forgatni rá, de mindig kicsit el vagyunk havazva magunkhoz képest. Egy nagy album felvétele is idő és pénz kérdése, de lassan szeretnénk ezt is meglépni.


Kolera: Már van vagy 20 saját dalotok, mikor lesz lemez? Vannak kedvenc számaitok a sok közül? A visszajelzések alapján melyik dalok a favoritok a hallgatóság vagy a koncertre járók körében?

Tunyó: Nemrég írtam össze, eddig 25 számunk van, amiből kb. 15-öt szoktunk koncerten játszani, mert általában egy óra műsoridőnk van. Nincs kedvenc számunk, illetve amikor összerakunk egy új számot, akkor sokáig azon élvezkedünk, hogy „hú, ez de kurva jó lett!”, de igazából minden számot szeretünk játszani. Volt pár szám (Hideg nyom, Viszlát, Ostoba) amikkel nem voltunk elégedettek, ezeket szépen lassan elhagytuk és (nagyon helyesen) eltűntek a süllyesztőben. Koncerteken abszolút közönségfavorit az Induló és az Együtt maradunk, de a Jobboldal-baloldalt is szokták üvölteni a mikrofonba.



Kolera: Az hangod nagyon hasonlít a PICSA énekes Megyeri Feri hangjára, vagy éppen az övé hasonlít a tiédre, ahogy vesszük. Csak nekem tűnt fel, vagy hallottad már ezt másoktól is?

Tunyó. Sokszor megkaptuk már, hogy ez a zene tiszta Auróra, vagy Hétköznapi Csalódások. Természetesen azokból a punk zenékből építkezünk, amiket a kilencvenes évek óta hallgatunk. Lehet, hogy közben ragadt rám egy kis Megyeri hangfekvés.

Kolera: Ősszel turnéra indultok a Viadukt zenekarral. Hogyan szerveződött a turné, miért ők a turnépartnerek, miért választottátok ezeket a koncerthelyszíneket? Egyenrangú felek vagytok, vagy lesz egy fő zenekar?

Tunyó. A Viadukt a főzenekar, mi csak másodhegedűsök vagyunk. Félretéve a tréfát, egyszer együtt játszottunk az Assimilation zenekarral Várpalotán, ami nagy átfedésben van a Viadukttal zenekartagok tekintetében, és ők kértek fel minket, így mi örömmel csatlakoztunk. Kisgolyóék és az egész Várpalotai zenésztársadalom jó arcokból áll. A fehérvári „Hangosztás” koncertsorozat keretein belül már 2002 körül együtt játszottunk (akkor még, mint Nullpont Energia tagok Benkével) a Végállomással – innen ismerünk több várpalotai zenészt.
A koncerthelyszíneket főleg a Viadukt szervezte le, olyan helyekre megyünk főleg, ahol már jártunk és szeretettel fogadtak minket. Fontos, hogy a koncerthelyszínek mennyire „szolgálják ki” a zenészek igényeit hangosításban, néha jólesik egy zsíroskenyér, egy kis potya ingyensör, vagy egy laza dumálás hajnalban a helyi dolgokról. A dunaújvárosi Kaptár, Csepelen a Route 66 Karáti Klub, a 8-as Mühely, vagy a Mecsérbánya kocsma (elnézést, ha valakit kihagytam volna), mind olyan helyek, ahova szívesen visszatérünk egy jó buli kedvéért. Már ismerünk jó pár helyi arcot, és reméljük, hogy egyre többen lesznek kíváncsiak a koncertjeinkre. Vendégzenekarokként helyi és haver bandákat hívtunk: a Térkövön Sült lángost, az Utópiát, a Punkie-t, és a Gumicsizma Punk zenekart, de olyanokkal is játszunk, akikkel még nem találkoztunk (T!lt).



Kolera: Már rutinos koncertzenekar vagytok, játszottatok többször az Aurórával, önállóan fesztiválokon, pesti és vidéki klubokban. Milyen pozitív és negatív tapasztalataitok vannak? Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok? 

Tunyó: Eddig mindenhol jól éreztük magunkat, van ahol kicsit túl jól is. Mindegyik helynek megvan a maga hangulata, amiért már előre várjuk a koncertet, de ezen felül jó a közönségből idegenekkel ismerkedni, más zenészekkel együtt szeszelni az öltözőben, vagy hajnalban hazafelé a kocsiban satu részegen hülye szóvicceken röhögni. Sok zenekart és zenészt ismertünk meg, akikkel folyamatosan tartjuk a kapcsolatot.



Kolera: Milyenek a bulik hazai pályán? Láttam már van saját közönségetek, sőt voltak akik Pestre is elkísértek benneteket.

Tunyó: Van pár Sidol Fan Club tag, akik ismerik a szövegeket, még a pólókból is vesznek, valamint felbukkannak szinte az összes koncerten. Ők csinálják a pogót és a hangulatot, értük érdemes csinálni ezt az egészet. Vannak olyan koncertek, ahol 20-30 ember ül, és csak páran ugrálnak, de voltak olyan bulik, ahol legalább 100-an voltak, és rendes pajtatánc alakult ki. Szeretnénk, ha egyre többen ismernénk meg a zenénket, azonban ehhez egy rendes nagylemez, klippek kellenek majd. Addig koncerteken gyűjtjük a közönségünket és a barátainkat.



Kolera: Kialakult egy saját zenei és dallamvilágotok, kik a felelősök a szövegekért és a zenéért, közösen alkotjátok, vagy vannak, akik tevékenyebbek?

Tunyó. A Sidol alapvetően dallamos punk rock zenét játszik. A szövegeink néha csak egy kis ötletfoszlányból alakulnak, vagy valami hülyeségből ami az eszünkbe jut éjszaka („éjszaka egyedül hazafelé, nincsen nálam lé, megállít egy gyanús alak, vajon mit akarhat?”). Sok politika ellenes indíttatású szövegünk van, azt hiszem ezt az országot a politikusok elföldelték. Lehet jobboldal, lehet baloldal...
Nincs nálunk kifejezett szövegfelelős, eddig mindenki hozott szövegeket, dallamokat egyaránt próbára, ahol közösen rázzuk össze a számokat. Hallgatunk egymás véleményére, mindenki beleszólhat mindenbe.



Kolera: A turnén kívül mi az amit még szeretnétek megvalósítani a közelebbi és távolabbi jövőben?

Tunyó: Mindenféleképpen szeretnénk „futtatni” a zenekart, hogy országosan is ismertek legyünk. Szeretnénk nagyobb koncerteken elismert zenekarokkal fellépni, bejutni több fesztiválra, és minél több emberhez eljuttatni a zenénket. Gyúrunk egy nagylemezre, klippekre, és a lényeg, hogy legyen „sör, pogó meg haverok”!

Köszönjük az interjút!




Nincsenek megjegyzések: