RETRO '80 - RAZZIA - Könnygáz, vakító kék fény



Akik jobban belemerültek a 80-as évek magyar punkzenéibe, azoknak talán ismerős lehet a Razzia zenekar neve, de a nagy átlag számára teljesen ismeretlenek. A dalaikból soha nem készültek feldolgozások és nem szerepeltek semmilyen könyvben, vagy interjúban, még egy mondat erejéig sem. Éppen itt az ideje, hogy ez megváltozzon és a '80-as magyar punkhullám egyik úttörő zenekaráról is megtudjunk pár érdekességet. 

A csapat tagjai voltak:

Sipos Zoltán (Siszi) - ének
Urbán Imre - gitár
Sándor Tamás - basszus
Pardi Tamás - billentyű (1985-ben kábítószer túladagolásban elhunyt.. Nyugodjék békében!)
Petióky István (Kuki) - dobok

A régi szép időkről az egykori énekes Sipos Zoltán (Siszi) mesélt, aki később az Agydaganatban is játszott és játszik ma is, emellett pedig a Jerks és Persecutor zenekarokban is pengeti a basszusgitárt.




Kolera: A 80-as évek elején ez a Razzia név eléggé figyelemfelkeltő volt és ideális egy punkzenekar számára. Annyira jó, hogy utána több csapat is működött ezen a néven. Ha az ember nevet ad a zenekarának nem árt utánanézni, hogy van-e, vagy volt-e ugyanilyen nevű banda. Hogy vélekedsz erről?

Siszi: Igen ezt én is láttam, furcsa.

Kolera: Valószínűleg még mindig a 80-as évekbeli Razziát ismerik többen, pedig a másik két ilyen nevű csapatnak jelent meg lemeze is.

Siszi: Igen, mert akkor az a hőskor volt, ez meg már nem is nagyon tudom, hogy micsoda. Ezt tényleg nem tudom már definiálni, hogy most mi van. Mindenki küzd, csak éppen nincs aki meghallgassa őket. Mi marha régen voltunk. Úristen.

Kolera: '99-ben volt azt hiszem az első Erdős Péter fesztivál, a Schlekman Dani csinálta, felélesztett régi 80-as zenekarokat, volt Kisangyal, Qss, Elit Osztag, stb és volt Razzia is. Én azt gondoltam, meg gondolom mindenki, hogy ez a régi klasszikus Razzia. Na mondom, hú de jó, őket is feltámasztották, játszanak, aztán amikor megszólaltak az első hangok, akkor meglepődtem, de nagyon, ugyanis egy egész más zenekar egészen más zenével lépett fel. Persze nem voltak rosszak, sőt sikert is arattak,csak éppen én nem azt vártam.

Siszi: Hát minket szétvitt az élet, mindenki ezerfelé, ez egy nehéz időszak volt azért, de mókás volt a Razzia.

Kolera: A többiekkel semmi kapcsolatod nincs?

Siszi: A basszusgitáros az nem tudom hol van,a gitáros gyerekkel azzal most találkoztam 30 év után, köszönhetően a facebooknak amúgy, a dobos gyereket is tudom hogy hol van. Aztán ennyi, a Tóniékkal mi küzdöttünk még, aztán játszottam még a Dianával is.

Kolera: Tényleg?

Siszi: Együtt játszottunk, de csak rövid ideig.

Kolera: Az ő zenekarával voltál?

Siszi: Együtt csináltunk egyet, hozott pár számot, már nem emlékszem hogy mik voltak azok. "Nem öllek meg csak azért, mert annyit kapok érted mint egy emberért." Valamelyiknek ez volt a refrénje.

Kolera: Abban a Kriszta nem volt benne?

Siszi: Nem.

Kolera: Akkor már nem voltak együtt? Vagy még?

Siszi: Ez még előtte volt.

Kolera: A Razzia az még a legelső hullámban volt benne.

Siszi: Igen nagyon az elején.

Kolera: 79-80?

Siszi: 80 talán.

Kolera: És ez ment egy évig?

Siszi: Több is, két év talán, nem tudom. Relatíve szerencsénk volt, mert a Feró az sokat segített úgy fellépésekben. Mondjuk ott is  teljesen meglepő volt, mert egyszer csak poénból mondtuk neki, hogy miért nem megyünk hozzátok játszani. Jó, azt mondja most szombaton a Közgázon. Azt a pánikot apám ami ott volt. Nem szoktunk megijedni, de akkor úgy álltunk ott, mint a hatéves kisgyerekek a sarokban. Egyetlenegy számot nyomtunk el akkor a Közgázon a Feróek előtt. És utána két héttel ahol próbáltunk kint Újpalotán egy művelődési házban volt egy rockzenekar, tényleg egy echte rockzenekar("Egy üveg bor, egy szál cigaretta kéne" valami ilyesmi dallal) és mondták hogy csináljunk egy közös koncertet. Jó, benne volt mindenki, a művházvezető is, csináljunk. És szó szerint 2 db plakátunk volt, elkezdtünk plakátozni, az egyik srác a Blahán járt kirakott egyet a Blahára, mi meg egyet kiraktunk a 62-es villamosnak a felső részére aztán elmentünk inni inkább, az jó móka volt. És aztán megyünk oda, mondom úgyse lesz lófasz se. Mentünk oda valami idétlen neve volt a művháznak, már nem emlékszem, épp nem messze épült az M3-as akkor kezdték és ott mellette volt ez, és akkor nézzük mi a lófasz van ott. Annyi embert én életemben egy helyen nem láttam ilyen kis helyen. Nem fértek be, a rácsot leszaggatták az ablakról, azon jöttek be, mire lenyomtuk a koncertet telt ház lett, de full, de a fele kint volt. Kijöttünk, jött a rockzenekar, volt bent két ember aki meghallgatta őket, és ez volt nekünk az első és utolsó koncertünk ott, mert mondta a művház vezető, hogy a belépőjegyek (50 Ft-os) nem fedezték a kárt, ami történt. De hozzáteszem utána mentünk is egyből a rendőrségre, mert volt ott valami kiskölyök, aki felvette a koncertet és megmondom őszintén, hogy teljesen jó, nem tudom hogy a francba vette fel azzal a rohadt magnóval, de érthető volt rajta minden szöveg. És abban a pillanatban már kaptuk is az idézést be a XIV. kerületbe hogyhát "Munka hőse érdemrendet patkányoktól kaptad" ez most hogy van? De aztán semmi mást nem tudtam csinálni csak a hülyét tetetni, nem is értem mi ez, meg hogy van. Mindegy, ejnye-bejnyével azt még megúsztuk."Zoltán, hát nem lehet ilyet csinálni" Mondjuk elég rendes volt aki csinálta, mert baszogathatott volna, de aztán meglepő volt.
Aztán utána voltak ilyen mesébe illő dolgok, hogy 2000 ember a Közgázon, ez a mai világban azért...

Kolera: Elképzelhetetlen.

Siszi: Feró találta ki mert nekünk nem volt az eszünkben, hogy ha már Razzia, kezdjünk úgy minden koncertet, hogy Jó estét, személyi igazolványokat, anyja neve, hol lakik, munkahelye, sötétségben sötétség, megjelent a rendőrség, sötétségben sziréna, kezdődik a razzia, és ezt eljátszottuk és a rendőr elindult felénk.Mi lejátszottuk az egész koncertet halál normálisan, 8-10 számot lenyomtunk és még mindig nem ért oda és hátul vittek ki, ilyen hátsó előadótermeken keresztül, hogy tűnjünk el. Szóval érdekes volt, pedig mi is aztán minden idétlen marhaságot megcsináltunk.

Kolera: Talán ekkor még a rendőrök nem voltak annyira ráállva erre, még kellett pár év nekik.

Siszi: Igen abban az időben még újdonság volt. Meg itt Pesten jóval toleránsabbak voltak, mint vidéken. Nem véletlen, hogy általában vidéki zenekarokat rángattak meg. Pesten toleránsabbak voltak mindig, mert itt volt a pártvezetés, gondolták hagyjuk egy kicsit őket lazulni és akkor könnyebben kezelhetőek, Meg itt nem véletlenül hagyták valamilyen szinten csinálni, képbe akartak kerülni, pontosan tudták ki kicsoda

Kolera: Meg aztán kiderült, hogy voltak beépített emberek is.

Siszi: Persze, persze. Amikor volt egykét ilyen koncert akkor mindenki ott volt egy helyen, úgy meg lehetett figyelni mindenkit, hogy öröm volt nézni. Persze ebbe nem is gondoltunk bele abban az időben, meg nem is érdekelt. eszembe nem jutott, hogy ezért csesztetnek, jó a szövegekért azt úgy értettük, hogy fáj nekik.De úgy alapban nem is értettem, de úgy látszik számított nekik nagyon ez.

Kolera: Amikor elkezdtétek nem nagyon volt itt Magyarországon punk zenekar, esetleg a Ricse, ami azért nem egészen punk volt. Hogyan jött képbe a punkzene?

Siszi: Hát én megmondom őszintén, én a Beatricén nőttem fel, persze hallgattam mindenfajta zenét, de amint én meghallottam először, onnantól folyamatosan jártam koncertre vidékre, mindenhová. Eltűntem otthonról aztán majd jöttem.Volt balhé belőle elég, de olyan 14-15 éves gyerekként elmentem azt másnap jöttem haza, az egy más kor volt, akkor még nem lehetett ilyeneket csinálni.
Előtte, ez az anekdotámnak a lényege és ezt mindenkinek elmondom és ez tényleg így volt: nyolcadikba jártam általános iskolába, amikor érdekes módon eléggé elítélhető, vagy nem elítélhető módon könyvtárba mentem. Az iskolai könyvtárba. Nem tudom már mi az istenért mentem, de gondolom ilyen kalandregényekért.Valamilyen irodalmi lap volt ott, ilyen kis méretű A3-as maximum akkora volt, és abba írtak arról, hogy Angliában van egy zenekar, egy Sex Pistols nevezetű és hogy annak az énekese mit csinál. Én erről semmit nem tudtam, hogy hogy szólhat az a zene vagy milyen, fogalmam nem volt róla. Csak az, hogy mi. Onnantól fogva nekem kinyílt a csipám, nem tudom miért.és már úgy kezdett érdekelni.És akkor egyszer volt hogy az egyik barátomnak a tesója az valami sportoló volt és Jugoszláviába mentek ki valami sportversenyre és amikor jöttek vissza ott valami piacon vett lemezeket, nem tudta mit ,csak vett két lemezt és hazahozta. Az egyik egy Stranglers lemez volt, a másikat a mai napig nem tudom mi volt. Ők meghallgatták és azt mondták
nekik ez nem kell és nekem mondta hogy hallgassam meg, nem érdekel? Mi az hogy érdekelt, onnantól kezdve az alap meg is volt. És akkor rá egy pár hónapra már sikerült egy két ilyen Pistols felvételt meghallgatni, aztán onnan roló. Onnantól más nem érdekelt, jó persze a Beatrice, más senki nem volt aki hasonló zenét játszott volna. Mi már a Rice előtt játszottunk mikor az Eddások jöttek fel játszani, abban a kezeslábasban. De az Edda meg echte rock volt, semmi extra.Volt még a Rolls Frakció de az inkább kicsit újhullámszerű volt. Abban az időben így hívta mindenki.

Kolera: És akkor hogy lett ebből zenélés?

Siszi: Nem tudom, egyszer a haverokkal így összejöttünk, hogy próbáljuk meg. A zene tetszik, akkoriban még nem tudtunk erről semmit, annyit tudtunk, hogy tüske haj, taraj még nem volt. Nekifogtunk, a dobos srác elment tanulni dobot, pár órát le is nyomott, a basszusgitáros srácnak a bátyja meg bőgőzött és tőle tanult valamit. Először úgy ültünk össze, hogy volt egy basszusgitár egy dob meg én énekelgettem.Hát az úgy magában nem az igazi. Mondta a basszusos gyereknek a Sándor Tamásnak a bátyja, hogy meg lehet azt csinálni, hogy 2 basszusgitár, olyan még úgyse volt. Egy oktávval feljebb fogni, meg ilyeneket mondott, de aztán úgy voltunk vele hogy nem. Szereztünk egy srácot, hogy van-e kedve. A gitárosunk az Kóbor János volt zöldben. Tehát ugyanolyan hosszú göndör haj, az Omegát imádta és akkor mutattunk neki zenéket, meg ezt azt, a faterjával vetetett egy gitárt és akkor elkezdett gitározni. Életében nem volt gitár a kezében, megfogta, ráhegesztettük a kvintre a két ujját és akkor nyomja mint az őrült.Néha sikerült néha nem. És akkor innen indult. Nyomtuk, erőltettük aztán valami kijött belőle.

Kolera: Az elején voltatok négyen és akkor jött a billentyűs.

Siszi: A Pardi Tamás igen. Amikor mentünk koncertre ő mindig jött, mindig ott volt, összehaverkodtunk, a végén együtt próbáltunk a nagyanyjánál egy ilyen hátsó szobában.. Szegény Tomi, hát őt elvitte a gépszíj. De billentyűvel talán egy-két koncerten szólalhatott meg valami.

Kolera: Ő konkrétan a zene miatt került börtönbe vagy valami teljesen más miatt?

Siszi: Én megmondom őszintén hogy a börtön részéről nem is nagyon hallottam, mert akkor mi már szétmentünk. Ő mocskosul belement a kábítószerbe. Ez az egy, ami őt elvitte.

Kolera: Mert úgy hallottam, hogy a CPG-sekkel együtt ült, már pedig ők politikai dolog miatt voltak bent.

Siszi: Tamásról elhittem, mert ha ő csinált valamit akkor azt mindig teljes szívvel lélekkel.

Kolera: Hogy kezdtétek el a számokat, kitaláltátok a szövegeket és prüntyögtetek valamit hozzá?

Siszi: A basszusos gyereknek a tesója mutatott neki egy-két dolgot, egy-két dallamot és azt le kellett egyszerűsiteni hogy a gitáros le tudja játszani. Persze később már neki is jobban ment. Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás. Aztán elkezdtünk valami ökörséget írni, azok mesze voltak a szövegektől, de nem is az volt a lényeg. Valamit mondjunk, mert mondani kell. Nem volt abban semmi költészet meg ilyen.

Kolera: Nálatok volt ilyen bandázás, nagyobb haveri kör, mint az óbudaiak pl., összejártatok valahová?

Siszi: Mi itt Zuglóban laktunk, meg az Újpalotai srácokkal voltunk jóban. De az Újpalotaiak abban az időben mások voltak, nem is nagyon akartak keveredni, kicsit úgy el voltak szállva. De miért ne, engem nem zavart.

Kolera: Kiket ismertetek az akkori zenekarok közül?

Siszi: Játszottunk együtt egy-kettővel, csak az a baj hogy nekem kiestek azok az évek elég rendesen. Nem tudom, volt olyan is, hogy a Közgázban nem a nagyteremben, hanem fent egy kisebben játszottunk.Így névről meg nem mondom, de párral játszottunk. Még a szerelem első vérig válogatásán is voltunk.

Kolera: Mármint ilyen lemez?

Siszi: Nem, hanem hogy kik legyenek a filmben, milyen zenekarok. Ott össze volt hívva egy csomó zenekar. Nagyon sokan voltunk. Ott volt szinte mindegyik punkzenekar.



Kolera: Nem az Agydaganattal voltatok?

Siszi: Nem, a Razziával, de az se biztos hogy a Szerelem első vérig volt ez.

Kolera: Csak mert 85-ös film volt a Szerelem első vérig, ha jól tudom.

Siszi: Nem, a Szerelem első vérig szereplőválogatáson voltam. És leül egy gádzsi velünk, ott ültünk körben nem tudom hányan és akkor az a tipikus izé, hogy mennyire tudsz beszélni, vagy hogy reagálsz bizonyos dolgokra, mindenki mondjon valamit, ami először az eszébe jut. Mindenki mondhatott valami nagyon okosat, hát én is mondtam. Hát a legokosabbat, hogy mi jut az eszedbe, mire gondolsz konkrétan? Pinára gondolok. Ennyi. Hát hogy lehet ilyet mondani? De még ott a szuper fasza punkok is. Hát gyerekek, ez az igazság. De hát utána persze mindjárt felejtős is voltam.

Kolera: Voltak benne punkok is úgy emlékszem, de főleg ilyen újhullámos fazonok.

Siszi: A gádzsi, aki énekelt benne, a Gombóc, na szegényt azt megsírattuk nagyon. De azt már az Agydaganattal.amikor Pofátlanok néven nyomtuk itt a Városmajorban. Ott volt egy művelődési ház, ott játszottunk és az Újhullámos állat utállak című szám neki rosszul esett és a wc-ben ott sírt.Ott le is kapcsolták az áramot.. ott játszottunk aztán egyszer csak paff. Aztán a közönség addig mondta, amíg visszakapcsolták.

Kolera: És hogyan lett vége a Razziának?

Siszi: A basszusgitáros gyerek beleunt, elege lett belőle. Hát ő egyre inkább ment a rock felé, meg a metál meg mit tudom én micsoda.

Kolera: És utána, hogy jött az Agydaganat képbe?

Siszi: Az csodálatos volt. Dolgoztam mint az utca hírmondója, plakátragasztóként. Aztán egyszer csak jött két másik plakátragasztó is, és beszélgettünk, láttam az egyiknél a gitárt. Mondom, mit csináltok. Zenélünk. Mi is, valamit összehozunk, megnézzük? Akkor én már basszusgitároztam, azt mondja, az pont jó és dobos van? Mondom a Kuki. Jó és már mentünk is próbálni. Játszottunk jópár helyen. Mondjuk ott a tanár úr, én mindig így hívtam az Andró-Vaskót, nekem az is marad örökké. Hát ő volt az, aki oda tudta baszni a közönséget de úgy hogy...Miskolcon kétliteres üveg vagy másfél literes nem tudom az az eredeti nagy kólásüveg, azzal dobáltak minket meg a színpadon, de úgy hogy az Andró-Vaskónak a hegye beleállt a szájába és kifordult a bőre a hússal együtt. A Rolls, vagy a Bikini játszott velünk, már nem tudom a billentyűkről a fekete-fehér billentyűk röpködtek a levegőben. De amint lejöttünk, jöttek hogy sziasztok van hol aludnotok? Úgy felidegesítette őket, hogy szenzációs buli lett belőle. hihetetlen. Azt sose felejtem el én később mentem mint ők, mert valami dolgom volt, a barátnőmmel mentem. Szállok le az izéről, Miskolcon a vonatról, kilépek az állomásról, rendőrség. Mit keres itt?Miért jött ide? Tessék? Egy szerencsém volt, hogy valami rokonunk az Miskolcon volt katonatiszt. Mondom a nevét. Meg mondom őrnagy, vagy mi volt akkor a rangja. Mondom hozzá jöttünk. Persze vagy elhitte, vagy nem, de nem tudott mit kezdeni. Már ott szűrték a vasútállomáson az embereket.Gondolom, tudták hogy lesz koncert, aztán majd ők intézik.

Kolera: Mennyi koncertlehetőség volt akkoriban? Gondolom havonta jó volt, ha volt egy.

Siszi: Á még annyi se. Mondom nekünk az jó volt, hogy a Ferónak sok helyre jók voltunk előzenekarnak. Meg így erre-arra egy-egy. De nem is tudom felfogni a mai világban, hogy akkor hogy volt, mert se telefon, semmi. Abban az időben még telefon se volt, az embereknek otthon se volt telefonjuk, de utcairól is kit hívtam volna? És mégis mindenről tudtunk.Az utolsó házibulitól kezdve a koncertekig mindig mindenről tudtunk.Nem tudom, hogy volt.

Kolera: Szájhagyomány útján jobban terjedt minden, mint most az interneten.

Siszi: Akkor közösségek voltak.

Kolera: Az Agydaganat az tartott kb. egy évig?

Siszi: Kb. mert utána a Tóniéknak télak.

Kolera: Akkor volt még ez a Dianás sztori.

Siszi: Igen, akkor még próbálkoztunk erre arra. Nagyon szerettem azt a srácot. Jófej volt, buliztunk sokat.

Kolera: Ő óbudai volt, nem?

Siszi: Dehogyis.Ő a bazilika mellett egy műemlékházban lakott az édesanyjáékkal. Rendes gyerek volt. Mindenki azt hitte, hogy ilyen nagy állat, de nagyon jólelkű volt, mondjuk, ha felidegesítették az más dolog, de az sem volt könnyű. Nem volt egy hirtelen haragú inkább röhögött mindenen.Aztán ennek relatíve gyorsan vége lett.De megmondom őszintén nem is baj, nem nagyon volt abban több. Amikor már nem volt kivel játszani, akkor abbahagytam.

Kolera: Utána nem is követted, hogy ki mit csinál?

Siszi: Hát hallani halottam néha ezt-azt de, igazándiból nem foglalkoztam vele. Nekem 30 évig gitár se volt a kezemben.

Kolera: És akkor hogy kezdődött ez az új történet?

Siszi: Tök véletlenül, az interneten találtam valahol ennek a III/IIIas aktának azt a kivonatát aztán annak az alján írogattak és ott üzentem én is, aztán írt vissza a Tóni. És így felvettük a kapcsolatot. De a Tónival ugyanolyan barátságban vagyok, mint akkor. Mintha nem változott volna semmi. Először csak annyit mondott, hogy összehoznánk meg izé. Mondom jaj Tónikám, 30 éve nem volt gitár a kezemben, meg gitárom sincsen baszd meg. S akkor ezután ez elmúlt. Utána mondja, hogy ők próbáltak meg minden, nem akarom? Tónikám, ha így mondod akkor miért ne? 5 perc múlva mentem, vettem egy gitárt. Azt akkor utána már nyomtuk. A járókeretig fogjuk nyomni.



Kolera: Új Agydaganat számok? Egyet játszottatok Sándorfalván.

Siszi: Igen készülni fog még valami, csak így nagyon nehéz. Baszott messze vagyunk egymástól.


Kolera: A Balfaszok (mai nevén Jerks) zenekarba hogy keveredtél?

Siszi: A Kizsoval beszélgettünk jövő évi koncertről, hogy mi lesz, és mondja hogy nincs kedvem gitározni?Mert akarnak összehozni valamit.Hát mondom hajrá. Nekem tetszik, mert én még életemben nem játszottam ilyen fajta zenét, de annyiból jó, hogy nem az az elvetemült hörgő morgó, hanem vannak benne dallamok, mert valami kell, én amondó vagyok. De jó most már 2 számnál vagyunk, lassan megy, mert nagyon ritkán tudunk próbálni, most szombaton megint megyünk egy pár órára. Meglátom, hogy mi lesz belőle.Van már egy csomó szám amit a Jürgen megtervezett, de némelyik olyan komplikált, azt még külön művészet lesz megtanulni.A Jürgen az igazi zenész, neki ORI vizsgája van meg minden, hát ő kottát ír baszd meg, meg ilyenek.

Kolera: Még a 80-as évekre visszatérve, nem jutott eszetekbe egy pillanatra se, hogy ebből a rendszerellenes dologból valami kurva nagy gond lehet?

Siszi: Hát amikor az első rendőrségi berángatásunk megtörtént és ez elég korán megvolt, akkor elgondolkodtunk rajta, de nem érdekelt. Abban az időben nem érdekelt. 
Lázadtunk. Mondom csináltam olyat, most visszagondolva az isteni szerencse állt mellettem, hogy nem lőttek agyon. Úgy léptem fel az is a Közgázon volt, ki volt festve a szemem körben nagy fekete folt, a bőrdzsekire felraktam egy karszalagot, és érdekes módon milyen színű volt a karszalag, piros. Milyen karika volt rajta? Fehér. És mi volt benne? R betű. Nem horogkereszt hanem R betű. S az hagyján, így felléptem és utána így hazamentem a metrón. És nem is igazán fordult ez meg a fejemben, hogy ez ekkora izé. Később átgondolva kaphattam volna érte biztos a pofámba ,magyarázhattam volna hogy miért r betű van abban, úgysem magyarázom ki. Egy értelme volt ennek is, basztatni a népet, nem volt ebben ideológia.Csak annyi hogy lázadni.

Kolera: Olvastad Pozsonyi Ádám könyvét a 80-as évek punkjáról?

Siszi: Csak a neten 1-2 ilyen szemelvényt olvastam.

Kolera: És mi a véleményed?

Siszi: Hát nem tudom. Nem tudom, hogy ő honnan szedte a nagy részét. Pár dolog úgy klappolt, de egy pár dolog már nem emlékszem egészen, de olyan furcsa volt. Meg mintha az időrenddel is egy kicsit gondban lett volna.

Kolera: Az Agydaganatnak voltak ezek az aktái, érezhető volt, hogy figyelnek?

Siszi: Nem, de most utólag volt egy csóka, aki nagyon gyanús volt, mindig odajött közénk állandóan, hogy ő majd lefordítja a Cocney Rejects egyik számát, de úgy fordította le mint te egy szótárból teljesen értelmetlenül, szó szerint teljesen értelmetlen, mert ezek szlengben beszéltek. Szerintem az volt ez a Pók, mert nagyon erőltette.

Kolera: Ő nyíregyházi volt?

Siszi: Nem tudom, de biztos, mert a Tóniékat ismerte.

Kolera: A közönség kikből állt akkoriban, mert gondolom nem volt annyi punk, hogy mondtad, hogy 2000 ember előtt játszottatok.

Siszi: Abban az időben a punk és azok akik kicsit ilyen csövesebbek voltak, azoknak is egy része aki már úgy arrafelé kacsingatott, meg tetszett neki a zene.Tehát nem volt ennyire élesen elhatárolódva, hogy csak ez, mást már nem is hallgathatok. Volt benne ez is az is.

Kolera: Milyen volt ez az Újhullámos fesztivál, amelyen részt vettetek és felvétel is van róla?

Siszi: Nekem ez teljesen kiesett. Pécsről beugrik valami, de ott is az, hogy utána valami sráchoz mentünk és ittunk. Meg amikor jöttünk kifelé a koncertről mentő jött az egyik sráchoz, mert kiugrott a válla ott a nagy pogózásban. Ami nagyon él bennem a Fiatal Művészek Klubjában volt egy koncert a Pofátlanokkal, ami kurvajó volt. Meg Nyíregyházán toltunk egyet, aztán másnap már a rádió is beszélt róla, akkor játszottuk, az egy új szám volt, a Tanítónéni. Legalább akkor az betalált.

Kolera: A 90-es években elkezdtek megjelenni  az Azok a boldog Punk napok válogatások, azt hiszem a 2-esen meg a 4-esen volt Razzia. Hallottál ezekről?

Siszi: Egyszer nekem is volt egy olyan felvételem kazettán valakitől kaptam, ami egészen jó volt. Csak hát az is eltűnt.

Kolera: Mennyi ideig tartott egy koncert? Mert így kazettán negyed óra az egész. Több számotok volt?

Siszi: Hát nem tudom már, fél óra max.

Kolera: És milyen volt amikor először újra színpadon álltál?

Siszi: Jó volt, csak hát a közönség már nem az. Néha jó, mert összeverbuválódnak, de néha meg olyan kis...az se baj mert én azt is díjazom, aki ott csak áll, de érdekli nem kell nekem, hogy ott megőrüljön. Nem biztos, hogy az a jó közönség, aki csak ott ugrál és azt se tudja mire. Csak tényleg ott legyenek és amit el akarunk mondani, azt legyen kinek.

Köszönjük az interjút!

(campos)






























Nincsenek megjegyzések: