PUNK '80 - Dózsakerti punkhistóriák - EX-NIHILO NIHIL, AMORF - Kiss Attila (Csövi)


Tatabánya Dózsakerti lakótelepén az első felnövekvő generációt a 80-as évek elején rögtön elkapja a zenakaralapítási láz, sorra indulnak el a rock, punk és újhullámos együttesek. Egy sokfős baráti társaságból 1982-ben két zenekar is alakul, az egyik az Ex-Nihilo Nihil, a másik pedig az Anarchia. Több tagcsere után 84-től az Ex-Nihilo Nihil hasonló stílusban Amorf néven játszik tovább, az Anarchia pedig Rollers néven metalos rockzenére vált. Kiss Attila az Ex-Nihilo Nihil és az Amorf gitáros énekese próbál visszaemlékezni a 30 évvel ezelőtti eseményekre.



Kolera: Először is mesélj arról, hogyan kezdtél el zenélni, hogyan jött össze a zenekar, miért lett az Anarchiából Amorf? Egyáltalán honnan ez a név? Hogyan helyes, mert az újságcikkben Amorf Punk-nek nevezik a bandát. Honnan szereztél hangszert?

Attila: Valamiért egyszer csak úgy éreztem, tök jó lenne gitározni .Nagy bratyesszel dolgoztam délutánonként suli után, (lambériáztunk) a tőle kapott pénzből vettem meg az első dobgitárom.
Haverokkal akikkel bandáztunk, Fufu, Oleg, Zsolti az öcsém, Jodó és még sokan, elkezdtünk ismert számokat nyomni gitározni, dobozokat püfölni. Ilyen népszerű tanuló zene a "Füst a víz felett", a "Felkelő nap háza", a "Börtön ablakába"..... És egyre több ilyet próbáltunk együtt és ez kurvára bejött, élveztük. Aztán kitaláltuk csináljunk zenekart. Na akkor jött létre az Anarchia, de az az Oleg, Jártó Joci, és nem emlékszem ki, ők egy másik, úgymond testvér zenekar volt. És volt az Ex Niholo Nihil a mi zenekarunk. Majd ebből lett az Amorf! Valójában, hogy Amorf punk azt már mások akasztották ránk, az eredetit a tesómmal találtuk ki, Amorf. A Zsolesz akkor vegyipari szakközépbe járt és ott tanult ilyen hülyeségeket, és mivel nem tudtuk meghatározni a stílust, amit játszunk, ezért lett Amorf a nevünk. Nem tartottuk magunkat punknak, bár imádtuk az akkori nagy klasszikus punk zenéket, a Sex Pistols és tsa. Mi csak együtt játszottunk, és ez lett belőle. Nem emlékszem sok mindenre, 30-35 évvel ezelött volt. Meg sokat voltam elferdülve, sok volt a pia, almabor, diana és társai.
Később a gitárjaimat magam készítettem, rossz gitárokat szétszedtem, és új testet raktam a nyakra, szereltem rá pickupot és kész volt az elektromos gitár. Meglepően jól és szépen szólt. Egyszer Patyi Sanyi barátom kezébe került egyik készített hangszerem, meglepődött milyen jól szól és jó rajta játszani.

Kolera: A Fufu szerint imádtak benneteket a csajok, ez miben nyilvánult meg, mire emlékszel ebből?

Attila: Lehet imádtak a csajok, de én pl. általában be voltam piálva, meg amit csak találtunk toltunk, néha ragasztó, vagy volt hogy a Jodóval arabokat nyomtunk le és elszedtük a cuccot tőlük, nem is tudim mit, de jól beálltunk tőle. Mindig reménytelenül szerelmes voltam valakibe, és a többi így nem érdekelt.

Kolera: Sok saját dalotok volt, számcímekre vagy dalrészletekre emlékszel?

(A beszélgetésbe pár mondat rejéig bekapcsolódott Kis Zsolt, a zenekar basszusgitárosa és a szövegek szerzője)

Zsolt: Nekem csak annyi maradt meg az egészből, hogy rohadtjó idők voltak azok. Nem voltunk zenészek, de imádtunk zenélni. Én kevés koncertre emlékszem, de sokat próbáltunk. Akkor lett volna jó az egész mikor a zenetanár a Jazz búféből elkezdett tanítani bennünket. Akkor az egyik számunkat tök jól megcsináltuk. Aztán mentünk négyen négy felé és vége lett. Amúgy ittunk a koncertek előtt szerintem, mert a Puskinban pont a bátyám esett be a dobfelszerelés közé, úgy be volt rúgva. Nem is a miénk volt a cucc. A mikrofonja meg elnémult ez miatt és ki kellett volna fizetni.
A tatai koncert az jó volt, az egy tehetségkutató volt, ott azt mondták, hogy nem jutunk tovább, de döbbenet volt, jók a szövegek, jó volt a színpadkép, de fasisztoid a zene és ennek nincs esélye. Ott úgy kezdtünk, hogy az Attila csuklyával a fején énekelte: "Ide lőjetek, rám lőjetek, nálatok van a gépfegyver, ide lőjetek, rám lőjetek, játszatok csak az élettel", amitől mindenki összeszarta magát.
Amúgy a Jodónak adtam egy spirálfüzetet, abban volt minden szövegünk, meg a verseim is. De ez már akkor volt, mikor megházasodtam.
Régen eltettem minden szöveget, amit írtunk, pl. cigisdobozra a Jazz büfében félkómásan. Azokat is beleírtam a spirálfüzetbe. Már sajnálom, hogy odaadtam a Jodónak.
Attila: Pedig az átlaghoz képest több nótánk volt és az a szörnyű, hogy én sem emlékszem, pedig én énekeltem. A " Családi ház" egy kurvanagy nótánk azt szerintem az Agregátorék, vagy a Jodóék a mai napig nyomják. Kicsit bugyutának tűnik így visszaemlékezve. Meg a gépfegyveres nóta, ami miatt fasisztának lettünk nevezve, pedig nem voltunk azok. Nem is értem miért bélyegeztek meg. ez gyakorlatilag polgárpukkasztás volt csak és szembesítés. Én egy hóhércsuklyában léptem színpadra, úgy adtam elő a nótát, ami zeneileg hajazott a Motörhead "Overkill" nótájára. Nem ugyanaz, de hasonló volt és igazából az is ihletett meg.

Amorf zenekar a tarjáni koncert előtt b-j: Szennay Zoltán, Bódis József (Öcsi), Kiss Zsolt, Furó Csaba (Fufu), az éneks Kiss Attila (Csövi) épp úton van borért.



Kolera: Volt szó valami Dianás nótáról.

Attila: Igen az a "Családi ház"-ban van, rólam szól, sokat ittam belőle.

Kolera: Az "Ördögi kör" és a "Józsi meghozták a behívódat" című dalokra emlékszel?

Attila: Igen. Az ilyen népdal foldolgozásokat akartam erőltetni, mert abban láttam fantáziát. De a többiek lehurrogtak. Egy-kettő született is, mint az "Átbaszták a szart a kerítésen". Aztán megcsinálta a Kárpátia.

Kolera: Az "Átbaszták a szart a kerítésen" az Kadlott Karcsi, ha jól emlékszem, vagy valami ilyesmi.

Attila: Csak arra emlékszem, hogy megcsináltuk és jó volt. Szövegek már nem. Egyszerű népies dalok, nem előadóhoz kötött. Katona nóták és régi lakodalmas. Mondom, mint a Kárpátia.

Kolera: Csak vagy 20 évvel megelőztétek.

Attila: Igen és nagyon jól szólt, tele kvinttel, jó keményen hangzott. tehát nem lakodalmas rock volt. Emiatt is mondták, hogy punkok vagyunk.

Rollers (ex-Anarchia) az Amorf testvérzenekara

Kolera: Ki az az Oleg, akit említettél?

Attila: Az Oleg az Anarchia énekese volt, ő volt a testvér zenekar, a Fufu velük játszott a kezdetekkor, de aztán átjött hozzánk. Az Anarchia maradt barát, együtt probáltunk, együtt koncerteztünk, csak a Fufu nálunk gitározott. Na ez lett az Amorf, ami elötte volt az Ex Niholo Nihil, ott a Jodó dobolt. Őt a Szennay Zoltán váltotta a dobolásban, Jodó kimaradt, mert többet ivott nálam is. Majd később megalakította a Frappáns Marhaságok zenekart.

Kolera: Az Ex Nihilo Nihilben kik játszottak még?

Attila: Az Ex Niholo Nihil sok tagú volt. Jodó dobolt, én és az öcsém gitároztunk, Bódis Öcsi basszusgitározott. Erre emlékszem. A "Családi ház" akkor iródott, csak nem volt még jó. Az Amorffal csináltuk meg jól.

Kolera: Sok tagú az mit jelent? Volt még benne szinti is?

Attila: Igen, volt, hogy az is helyet kapott, de nem emlékszem a tagokra mert gyorsan cserélődtek. Szintin vagy is egy Hammond stilusú billentyűn egy Szoszó nevű srác is játszott velünk egy ideig, de nem sokáig és mondom a tagok sokat cserélődtek.

Kolera: Ez a banda is punkzenét játszott, vagy inkább újhullámosnak lehetne nevezni?

Attila: Az Amorf már egy képzettebb tanultabb zenekar volt. Akkoriban jazz büfébe jártunk ferdülni minden pénteken. Ez egy igen hirhedt hely volt a József Attila művházban, itt délutántól reggelig ment a jazz, a performance, sokan verset szavaltak. Az lépett fel, aki akart és színpadra került. Volt, hogy egy nagy örömzene volt az egész. Itt ittuk magunkat le a sárga földig, mozdulatlanra. Járt ide egy zenetanár, jazz zenész valamilyen Laci, nem emlékszem a vezeték nevére, félméteres szakálla volt. Ő tanitott zongorázni és összhangzattant az egész zenekarnak, és jó munkát végzett, nagyon összeállt a csapat. Akkor kellett volna tovább nyomni, mára ott lehetnénk a VHK, vagy a Kárpátia mellett a slágerlistán.
Az Ex Niholo Nihil is hasonló zenét játszott, de nem nevezném punknak, bár sok számot a Sex Pistols, a Motörhead, a Black Sabbath ihletett, de nem volt tudatosan punk a zenekar, inkább csak mások mondták.
Jó! Volt hogy kakastréjom volt, meg szegecselt bőrcucc, biztosító tűk a fülben, de ez polgár pukkasztás, lázadás.

Kolera: Azért az elég punk, főleg abban az időben ezt felvállalni.

Attila: Azért csináltuk. De nem punkot akartunk, csak valami mást, mint ami a rádióból folyt. Valami elemit. Ez sikerült.



Kolera: Ki volt az a fószer, aki benyomott titeket a Képes Újságba és kétszer a megyei napilapba? Honnan ismertétek?

Attila: Nem tudom ki volt, szerintem a Raab Zoli ismerőse lehetett. A Zoli akkoriban amatőr fotós volt, imádta a rock zenét és minden koncerten ott volt, a mieinken is és csinálta a fotókat. Ő szólhatott a szerkesztőségbe, mikor felnyomtak és elleptek a rendőrök. Akkor nagyon beszartunk, mert ott volt kirakva a drága cucc, elfutni nem tudtunk (szar helyre pakoltuk a cuccot, nem volt menekülési út). Szerintem sokat köszönhetünk a szerkesztőségnek, hogy egyszer csak ők is megjelentek, nem sokkal a rendőrök után, és azért nem volt nagy zakó, mert ők nagy elvtársak voltak, és a rendőrök leálltak. Ja és képzeld pont józan voltam!

Amorf 1984 b-j: Kiss Zsolt, Kiss Attila (Csövi), Furó Csaba (Fufu), Szennay Zoltán 



Kolera: Nem szereztetek tőle képeket? Csak az az egy fotó van, ami a cikkben szerepel?

Attila: Voltak képeink sok, egy darabig tesómmal egy nagy tablót is csináltunk a zenekarról, de az évek során elkallódott, eltünt. Pedig rá voltak ragasztgatva a nagy események képei. A tesóm a szöveggyüjteményét Jodónak ajándékozta. Hogy játszák nyugodtan a zenéinket a Frappáns Marhaságokkal. Így semmi nem maradt utánunk.

Kolera: Akkor a Nihil és az Anarchia kb. 83-ban ment és utána 84-től 87-ig volt Amorf?

Attila: A Nihil lett Amorf, az Anarhia maradt tovább Anarchia, csak a Csabi nélkül játszottak tovább. És továbbra is egy helyen próbáltunk ugyanazon a cuccon. Ha a garázsos cikk 84-es, akkor kb 82-ben indult az egész.

Kolera: Mindenki dózsakerti volt? Egy suliba jártatok? Honnan ismertétek a Sex Pistolsot?

Attila: Igen, Dózsakertiek voltunk, egy suliba jártunk. Nem tudom honnan tudtuk mi az a Sex Pistols. Nekem véletlen, piacon 300 Ft-ért akadt a kezembe egy Sex Pistols lemez, a God Save the Queen lemez, és valamiért brutál beleszerettünk. Aztán az Anarchia lemezt szerezte meg valaki kazettán és azt nyomattuk állandóan MK 27-esen, zengett a lakótelep tőle. De honnan volt nem tudom. Nem emlékszem, de nagy kincs volt. Gyakorlatilag kívülről fújtuk a nótákat, annyit halgattuk. Ez nyomot hagyott a zenénkben is.


Kolera: Más helyi bandákat ismertetek?

Attila: Nem emlékszem. A tataiakat ismertük, Ali volt az énekesük, kurva nagy haja volt, mint a Kóbornak, és nem volt szabad elénk engedni őket koncerten, mert nem voltak hajlandók lejönni a színpadról, de ezt szó szerint értsd. Volt fesztivál, ahol több óra eltelte után rendőrt hívtak a rendezők, hogy leszedjék őket a színpadról, mert nem voltak hajlandók abbahagyni. Nevükre nem emlékszem. Akkor több tatabányai zenekarral tartottunk kapcsolatot, probáltunk együtt, a Peronra emlékszem, a többire nem név szerint. Albiéknál próbáltunk, de nem emlékszem a zenekaruk nevére, pedig nagyon jók voltak, újhullámos igényes zenével. Cigány gyerekek, így vérükben volt a zene.

Kolera: Rendőrök tényleg annyira brutálisak voltak, ahogy Fufu emlékszik?

Attila: Hát kérdés mi a brutális. Inkább elszaladtunk, ha tudtunk, mert álltalában először ütöttek, aztán kérdeztek. Volt, hogy hajtóvadászatot csináltak, több felöl jöttek, hogy bekeritsenek, de álltalában mi voltunk otthon, meg tudtunk lépni. Ha nem, akkor megvertek. Gumibottal. Nem volt nevünk, álltalában beceneveket használtunk, épp ezért, ha valaki hall valamit, vagy beköp, a rendőrök ne tudják beazonosítani, mert akkor lakásra mentek, elvittek és bent a rendörségen vertek meg. Az rosszabb volt, és aláirattak veled egy papírt, hogy nem bántalmaztak. Ha nem irtad alá, akkor azért is vertek. Úgyhogy aláírtad.

Kolera: Azért alakítottatok két zenekart, mert egyhez túl sokan voltatok?

Attila: Igen. Testvérek voltunk, banda tagok, mi voltunk Dózsakert. Ha vidéken koncert volt, vigyáztunk egymásra. Megvédtük egymást. Jó érzés volt. Fogalom volt Dózsakert, olyan mint a Turul mozi. De ezt csak az értheti, aki tatabányai volt.

Kolera: Ez egy újépítésű lakótelep volt a városon belül?

Attila: Igen, Dózsakert egy fiatal városrész volt, szerintem mienk volt az első dózsakerti generáció, ami említésre érdemes.



Kolera: A Fufu említett egy Beatrice koncertet, amin előzenekar voltatok. Ez elvileg nem lehetséges, mert addigra a Ricse feloszlott. Vagy a másik zenekarával történt ez?

Attila: A Fufu rosszul emlékszik, vagy nem tudom mire emlékszik. De 86-ban mentem katonának, akkor lett vége az egésznek, és Fufuék még nyomták utána az Oleggel. Aztán leléptek. Mire leszereltem már disszidáltak. Volt akkor is Beatrice, de nem az eredeti, hanem a Bikinis. Nincs kizárva, hogy Fufuék játszottak elöttük. Én meg a tesóm nem, mert a Zsolesz katonai fősuliba ment.

Kolera: Akkor az Oleg énekelt helyetted az Amorfban és a tesód maradt még?

Attila: Nem, a tesóm is letette a lantot a fősuli miatt. A Jártó Joci, a Fufu, az Oleg, a Babos Csabi, még nyomhatta együtt, de nem Amorf néven, hanem Anarchia, az Amorf velem és a tesómmal véget ért. Nem azért, mert a mi nevünk volt. Igazábol az nem jelentett semmit. Hamem azért, mert az Olegék is szerették az Anarchiát és csak a Fufu miatt nem váltottak nevet, ráadásul a Fufu az Anarchiában kezdett és ott is fejezte be, mikor disszidáltak.

Kolera: Szennay Zoltán a Nihil dobosa volt, vagy már az Amorfhoz csatlakozott?

Attila: A Szennay Zoltán, a tesómmal járt Lábatlanom a Vegyipari szakközépbe, ő alsógallai, idegenlégiós volt. Mivel a Jodó csapni való dobos volt és megbízhatatlan, azért kerestünk másik dobost.

Kolera:Van még itt egy rejtély és ez a Rollers zenekar, ahol véletlenül vagy sem, de ugyanazok a tagok, mint akik az Anarchiában voltak. Nem lehetséges, hogy a Fufu kilépése után megváltoztatták a nevüket?

Attila: Ők voltak az Anarchia is, úgy volt.

Kolera: Ismertétek a kortárs magyar punkzenekarokat?

Attila: Nagyjábol ismertük a többi zenekart is, mert több tehetségkutató fesztiválon felléptünk és a többiek is, de nem emlékszem rájuk.

Kolera: Ismertek voltatok a városban?

Attila: Nagy ismeretségünk volt. Elég hirhedtek voltunk. Plusz dózsakerti banda.



Kolera: Hallgatsz még ma is punkzenéket?

Attila: Igen ma is hallgatok. Grandpierre Attila zenekara a Vágtázó Csodaszarvas a mindennapi kedvenc, de a régi VHK is sokszor dübörög. A Sex Pistols még mindig lenyűgöz. Sokszor nosztalgiázom egy-egy koncertjük megnézésével. A mai zenekarok, nem vonzanak, nincs, vagy nem találom benne azt az elemi pluszt, ami hatással lenne rám.

Kolera: El tudnád még gitározni a régi dalokat? Nem vetődött fel esetleg, hogy valamikor összeállnátok egy koncertre? Miért oszlott fel a zenekar?

Attila: Sajnos gitározni már nem tudnék, a bal kezemen egy körfűrész okozta baleset miatt az ujjaim nem úgy mozognak, ahogy kéne, a mutató ujjam le van bénulva, nem hajlik. Már nem állnánk össze és vége azoknak az időknek, szép volt de elmúlt. Az Amorf feloszlása után Tatabányán dolgoztam hang és fénytechnikusként, így közel maradtam a rock zenéhez, sok ma ismert "sztárral" melóztam együtt, sokkal barátság is kialakult. Amúgy nem emlékszem miért oszlottunk fel.

Köszi az interjút!

(c) Ács-Tari Béla

(Köszönet Czinege János (Cinke) segítségét!)



Ex Nihilo Nihil (1982-84): Kiss Attila (Csövi) - gitár, Kiss Zsolt - gitár, Bódis József (Öcsi) - basszus, Csendes József (Jodó) - dob később Szennay Zoltán - dob, Szoszó - billentyű

Amorf (1984-86): Kiss Attila (Csövi) - ének, gitár, Furó Csaba (Fufu) - gitár, Kiss Zsolt - basszus, Szennay Zoltán - dob

















Nincsenek megjegyzések: