PUNK '80 - Nyíregyházi történetek - MÁK ANTAL (AGYDAGANAT)

A 80-as évek vidéki punkzenekarai közül, az Agydaganat az egyik legismertebb, valószínűleg annak köszönhetően, hogy néhány jobb minőségű felvételük közkézen forgott a 80-as és 90-es években. Koncertjeik túl mentek minden határon, aktáikat maga a belügyminiszter olvasgatta, spiclik sokasága figyelte őket. A tagság állandóan cserélődött a rendszeres zaklatások miatt. A zenekar két oszlopa Mák Antal és Andró-Vaskó Sándor az ország elhagyására kényszerült. Az Agydaganat alapítójával Mák Tónival próbáltuk összerakni a legendás csapat történetét.

Kolera: A zenekar korai munkásságáról nagyon kevés az információ. Tudnál mesélni erről az időszakról?

Tóni: A legeslegelső dobos Szemes Tamás volt, a legelső basszusgitáros pedig Popovics Péter (Pepe), ez ilyen '79 végefelé történt, várj '78 elején. Volt egy pincénk, ahol laktunk a Széchenyi utcán és ott próbáltunk. Csak napközben lehetett, mert nem díjazták, akkor is csak halkan. Ott raktuk össze először ezt a zenekart.  Az elején csak Tamás meg én vergődtünk ott a gitárral, meg a dobbal.

Kolera: Akkor Andró-Vaskó még képben sem volt?

Tóni: Dehogy, akkor még nem volt sehol. Illetve már haverom volt, de inkább csak italozás, meg ez-az, házibulik, mi akkoriban ragasztóztunk. Andró Vaskó is ragasztózott. Először ez csak duóban volt, utána jött a Popovics Pepe, akkor én énekeltem.

Kolera: Mi volt a legelső számotok?

Tóni: Akkor még nem volt punk, saját számokat próbáltam irkálni. Még nem volt elektromos gitárom, csak akusztikus. Először ilyen akusztikus számokat csinálgattam. Az első szám olyasmi volt, hogy "Gondolj valami szépre, egy szép szőke nőre", akkor még nem voltunk punkok na.

Itt még csak ketten voltunk. Volt egy szar összetört Amati dobfelszerelés, amin volt egy felső tam, meg egy alsó tam, meg egy lábdob. Pergő se volt, cintányérok se voltak,  se lábgép.  Alakítgattuk, rendbe szedtük, vettünk bőrt, ezek hetekig tartottak, de aztán végre meg tudott szólalni a dob. A hét csúcspontja az volt, hogy el tudtam menni venni három Fender pengetőt is. Nehéz volt beszerezni, ez az egyik dolog, másik meg a pénz, az ember nem sokat keresett akkor, éhbérért dolgoztattak.

Volt egy régi Pacsirta rádiónk és én kaptam egy gitárt anyukámtól. Besegített, de úgy hogy én nyáron dolgoztam és meg tudtam venni egy Musima gitárt, egy elektromos gitárt, na ez szenzációs dolognak számított. És be lett dugva egy ilyen Pacsirta rádióba, volt rajta egy kis hangszóró és azon elkezdtünk nyomni ilyeneket, hogy Black Sabbath, Jimi Hendrix, Deep Purple, meg mindenféle zenéket, amiket szerettem akkor. Ez igazából még '79 előtt volt, ezt így elkezdtük csinálgatni, aztán megjelent a punkzene. Tamás lehozott egyszer egy kazettát és azt mondta, hogy ez valami 6 pisztoly zenekar és persze angolul senki nem beszélt. Ezt az együttest meghallgattuk és azt mondtuk, hogy ez tiszta zörej, ebben mi a jó.

Mert én olyanokat hallgattam, mint Pink Floyd, meg Deep Purple, Hendrix, Janis Joplin, Led Zeppelin. Én erre voltam ráfeküdve, Jethro Tull, meg ezek és a punk az egy kicsit olyan furcsának tűnt. Abban az időben jelent meg a Géza is, valamikor 80 körül. Ott próbálgattunk, megjelent a Pepe is, hogy basszusgitáros kell. És akkor így szép lassan összeállt a zenekar. Elkezdődött a punkosodás, haj levágatása és a punk jobban szemügyre lett véve. Saját számok írása, úgy zene, mint tartalom. Színpadképessé tettük a zenekart és fel is léptünk utána. Közben még a punkzenét kielemeztük, meg ráfeküdtünk az anarchizmusra. Elkezdtük keresni Bakunyint, mi az, hogy anarchizmus, irány a könyvtár, akkor nem volt internet. Megnéztük a könyvtárat, na akkor a könyvtárnak járt ilyen, hogy New Musical Express, angol zenei lap. Azokat bújtuk és próbáltuk lefordítani magyar nyelvre, hogy megértsük a tartalmukat.

Kolera: Komolyan? Nyugati zenei lapok is voltak a könyvtárban?

Tóni: Igen, meg volt ilyen, hogy Délvidéki Új Symposium, vagy mi volt a neve, jugoszláv lap, ezeket elkezdtük kutatni, meg rendszeresen olvasni. Ezekből jöttek le a képek, hogy Johnny Rotten mit csinált 76-ban meg 77-ben, meg "God Save The Queen" és akkor elkezdtük fordítgatni, akkor előkerült a Sex Pistols "Nevermind The Bollocks" lemeze.

Észrevettük, hogy ez igazából nem zörej, hanem elég komoly jó kis cucc. 79 végén 80 körül ráfeküdtünk a punkra. De eközben jöttek a saját számok is, próbálgattunk játszani Sex Pistolsot, az összes dalt próbáltuk fülre megtanulni, mert kotta sehol nem volt, ezekkel foglalkoztunk, ezeket csináltuk.

Aztán mivel a Tamás nem volt dobos, egy ritmust ismert azt is mindig fordítgatta jobbra-balra, elkezdtünk másik dobost nézni. Addigra megjött az Andró is, a Sex Pistols dolog, meg az Andró majdnem egybe esik. Na eközben nekiálltunk, előkerült aztán az Exploited a 80-as évek elején, volt a Clash, a Dead Kennedys, elkezdtük felgöngyölíteni miről is szól ez az egész. Akkor előkerültek a József Attilák és a saját szövegek írása, most írjuk ezt, írjuk azt, nagyjából el is felejtettük, hogy itt nem lehet csak úgy irkálni.

Kolera: Közösen raktátok össze a szövegeket?

Tóni: Nagy részét azt igen, közösen. Kiválogattuk mi jó bele és mi nem. Nekünk nem volt menedzserünk, aki megold mindent, pénzünk se volt. Megvettük az első mikrofont használtan nagy ujjongás volt, meg Musima gitár, meg Jolana gitár. Minden ilyen NDK meg csehszlovák gyártmány, Vermona erősítő...Annyi volt jó, hogy az a pár hónap, amit Nagykállóban próbáltunk ott Laney énekcucc és basszuscucc volt. És Laney gitárcucc és gyönyörűszép vadiúj dob, Premiere set. Ott kurvajó volt, mert békén hagytak minket, tehát leszarták, hogy mi mit csinálunk próbán...Addig amíg meg nem jött a hír, hogy nem kisnyuszit dédelgettek, hanem farkast etettek. Utána ki is lettünk ebrudalva, de nem azért mert ittunk, mert mi a próbát komolyan vettük, de nagyon. Toltuk a számokat, születtek az új dalok, gondolatok.

Az első igazi nagyobb fellépésünk az a Városmajorban volt Nyíregyházán. Ahol a Gere János volt az igazgató, aki olyan részeg volt, azt se udta jön vagy megy, neki vettünk egy üveg piát, aztán minden faszán ment. Ez az a híres koncert, ahol vörös ing leszaggatás volt. Ez 81 körül történt. Vagyis előtte játszottunk a Zrínyi Ilona Gimnázium aulájában. Ott is teltházas volt teljesen. De a városmajori buli után lettünk teljesen betiltva.

Utána kezdődtek a vadászatok a komcsik részéről, hogy házkutatás meg hasonlók.  Még volt Nagykállóban is egy koncert, mert ott próbáltunk és csináltunk is egy koncertet és utána lettünk kirúgva. Még akartunk játszani a Tanárképző Főiskolán, de azt nem engedték meg. Azután mentünk el Budapestre. Elköltöztünk Nyíregyházáról. Mikor betiltottak, az Andró elment vonatos büfésnek pár hónapra a nyáron, hogy majd mennyi pénzt fog keresni. Aztán visszajött, mert nem jött össze, meg csinálni kéne a zenekart is. Budapest nekem nem volt idegen, mert én budapesti születésű vagyok, meg rengeteg rokonom van ott. Plakátragasztók lettünk, a Magyar Hirdető vett fel embereket. A plakátragasztói munkán keresztül találkoztunk a Siszivel (Sipos Zoltán Razzia énekes, Agydaganat baszeros) és akkor jött ez az Újhullámos fesztivál, lett miskolci koncert, pécsi koncert, pesti koncert. Akkor azért a koncertek jöttek, a dobost Nyíregyházáról hoztuk, meg akkor jött Füredre ez a Tacsa (Tamás Csaba, a nyíregyházi Hells punkzenekar basszusgitárosa) gyerek. A Papp Pisti már nem jött, megfélemlítette a politikai rendőrség, hogy nem fog leérettségizni, hogyha nem hagyja abba. Bevitték elbeszélgetésre és konkrétan elmondták neki. Minden Agydaganat zenészt, aki hozzánk jött megzsarolták és meg félemlítették. Ebben a Czirják János az egyik főkolompos volt. De képzeld ezredesek meg alezredesek is benne voltak ebben. Ez azért nem gyerekjáték. A Vinnai Zoli is meg volt félemlítve, de ő még azt mondta bevállalja. 

Kolera: Miért nem ment a Siszi veletek a Balatonra?

Tóni: Akkor ő még nagyon az elején volt és a Tacsa próbált velünk Nagykállóban egy pár hónapig, de a miskolci koncerten már a Siszi volt a basszusgitáros. A Vinna Zolit is én tanítottam meg dobolni. Lejött dobolni valamikor 80-ban, akkor mondta hogy ő dobol, én meg mondtam hogy te nem dobolsz, te csak dobolni akarsz. Én mondtam neki, hogy itt van ez a Pistols lemez meg ez, meg ez a dal, kiválogattam neki meg a Deep Purple-től, meg Black Sabbathot mondtam neki ezeket a dobokat így ahogy van tanuld meg. Meg tudod tanulni szerinted? Azt mondta, hogy igen. Egy pár hónap után meg is tanulta. Nekik a háznál volt saját garázsuk, oda kirakta a dobcuccát, felrakta ezeket a számokat megtanult dobolni. Fiatal gyerekről beszélünk, nyitott, akar, lelkes. Meg is tanult dobolni és utána visszajött hozzánk egy próbára. Beült megint a dobok mögé és akkor már teljesen jó volt a dolog. Onnantól kezdve a Zolika dobolt nálunk. Őt vittük minden koncertre, mert ő volt az egyetlen dobos, aki jó volt. Akartuk mi, hogy a Kuki doboljon a Razziából, csak annyira nem tudott, meg nem is akart, illetve akart, csak ilyen fekszínes csávó volt. Ugyanolyan mint a Szemes Tamás. Tamás nekem jó haverom volt, de mint zenész és alkotói társ... Az a lényeg hogy összeállt a banda. Az első basszerosunk a Pepe elmenekült tőlünk, utána nem is akart találkozni velünk, utána jütt a Papp Pisti szintén ugyanígy járt, utána jött a Tacsa és a végén a Sipos. Ő meg is maradt. A Vinnai Zoli meg gyakorolt otthon és amikor kellett jönni koncertre akkor jött. Így aztán mindig ő dobolt a koncerteken. 

Kolera: Megjelent egy cikk az ottani napilapban, ahol apróhirdetésben keresel zenészt.

Tóni: Emlékszem, hogy én adtam fel a hirdetést, de hogy mikor miért arra nem. Én ismertem zenészeket Nyíregyházán, sőt volt nálunk egy másik dobos is, egy ilyen kicsi alacsony srác. Ő is dobolt velünk pár próbát, ő egy lagzidobos volt, ott volt velünk, mikor a Vinnait megfélemlítették, de nem hiszem, hogy játszott velünk valaha is koncerten.

Kolera: Az elején a Pepe játszott veletek koncerten, vagy ő is csak próbált veletek?

Tóni: Persze, ő játszott velünk koncerten, csak miután be lettünk tiltva és a politikai rendőrség megmagyarázta neki, hogy mihez tartás végett mi a helyzet, utána elkerült minket, kilépett, azt mondta ő nem csinálja tovább. Zenél valami ZZ Topos bandában valahol, neki voltak más bandái is, ő zenélt utána.

Kolera: Van két ismertebb koncertfelvételetek (Pécs, Veszprém) tulajdonképen ezáltal lett ismert zenekar az Agydaganat, de van egy viszonylag ismeretlen felvétel, amely elvileg Nyíregyházán készült.

Tóni: Szerintem az Nagykállón készült a művelődési házban, oda úgy kerültünk, mint József Attila feldolgozásokat játszó zenekar, mindent mondtunk avantgardot, csak punkot nem, így oda bekerültünk próbálni talán két hónapig is, de akkor már be voltunk tiltva.

Suttyomban próbálgattunk itt, nem is tudom mi volt akkor a nevünk, volt mindenféle nevünk akoriban, valahogy ki kellett játszani az éberségét a figyelőgárdának. De aztán ot is lebuktunk, az se sokáig tarthatott, nem voltunk kívánatosak oda se. Ez már a végefelé volt ez a nagykállói dolog és az a kép, ami van ott egy színpadon rólunk.

Az államvédelmi hatóságok állandóan be akartak rakni a börtönbe, a basszusgitárost meg a dobost megfenyegették folyamatosan az iskolában, mert ők még 16-17 évesek voltak, hogy nem engedik őket levizsgázni és utána engem be is raktak börtönbe. Az volt az egész lényege akkoriban, mivel politikailag nyilvánosan nem lehetett senkit elitélni. Ezért bűnözőknek próbáltak beállítani,.hogy ránkragasszanak olyan dolgokat, hogy köztörvényes úton el tudjanak ítélni, vagy hogy minél jobban el legyünk rejtve. Akkor csinálták a házkutatásokat, vallatásokat. Behívás, házi őrizet. Ők ezen a szinten operáltak. Gondolom vártak arra a pillanatra, mikor eljön az az idő, amikor van elég vádirat és az alapján elítélni az embereket, mint ahogy csinálták a CPG-vel, vagy egyéb zenekarokkal. Ez sok zenekarral megtörtént, akik punkot játszottak, ugyanis szerintem megijedtek ettől az anarchia dologtól, mert a szövegek elég nyiltan hirdették hogy az orosz megszállás, meg a kommunizmus az igazából nem egy járható út, nyiltan kifejezték, hogy ezt nem akarjuk. A szabad és független beszéd a vörösöknek nem volt egy jó dolog. Mindez '79-80-tól '83-ig. 

Amig én itthon voltam ezek történtek, aztán nagyobb koncertjeinket pl. Miskolcon, Veszprémben, Pécsett ezeket mind a Rolls Frakció segítségével tudtuk megoldani. Tehát amikor valaki bántja a Rolls Frakciót, nem kéne őket bántani, mégha esetleg besúgó is volt a Rolls Frakcióban. Akkor is ez úgy nézett ki, hogy ők nyitottak egy olyan dolgot, ami addig Magyarországon nem volt. És ők nagyon lelkesen mondták, különösen Trunkos meg a D. Nagy Lajos, hogy persze gyertek játszani, itt a színpad lehetőség gyertek. A Trunkos kijárt például hozzánk hónapokig próbálni basszusgitározni, nézte a zenéket, hogy mit csinálunk. A zenekarnak a zenésze igazából én voltam, én komponáltam szinte minden zenét én raktam össze, meg éneket tanítottam be ezzel a Sanyival, aztán úgy lett összerakva nagy nehezen, ha megfigyeled. 

Azt külön ki is emelném, hogy azután miután én elmentem az országból, azután érdemleges szám gyakorlatilag nem is született, csak ilyen hülye faszságok, mint "Rock'n'roll", ilyen semmirekellőségek történtek csak, nem tudom hogy az Andró mit magyaráz a könyveiben, meg hogy engem lehúz állandóan, az egy olyan dolog, hogy ezt valószínűleg tőle kéne megkérdezni. De azt tudom, hogy mint eredmény - és én eredménycentrikus vagyok - az új Agydaganat semmilyen érdemleges számot nem írt, miután én elmentem a zenekarból.

Én azt nem tudom, hogy az Andrónál volt-e valaha házkutatás, ő azt mondja, hogy volt. Azt tudom viszont, hogy az én szüleim házába négyszer is volt házkutatás. Elvittek jegyzetfüzeteket és egyéb irományokat, félkész verseket és zenéket. És azt is tudom, hogy engem be is vittek, le is tartóztattak, vallattak, el is itéltek, én ültem börtönben Nyíregyházán, meg Miskolcon, ezeket tudom biztosan.

Maga a zenélés úgy zajlott, hogy titkos próbákat kellett a végefelé tartani, bújkálni meg stb fellépések is úgy voltak már, hogy gyorsan odaszaladunk felmegyünk a színpadra és eljátszzuk a cuccunkat. Aztán sokszor kihúzták, mint a Városmajori klubban a Blaha Lujza téren, ott pl. kihuzgálták az erősítőket és nem engedték, hogy játszunk pedig teltház volt. 

Akkor az Andróval Budapesten éltünk és a zenekar dob és basszus szekciója lett a megmaradt Razziából, a Siszi kezdett el gitározni nálunk és a volt dobosa a Razziának a Kuki, az volt a dobosunk egy ideig, csak annyira nagyon rossz dobos volt, hogy próbáltuk a Vinnai Zolit hozni magunkkal a koncertekre. Ő jött fel az Űjhullámos fesztiválra és amikor a Siszi nem tudott velünk jönni ez a Tacsa gyerek  basszusozott nekünk. Amikor jön egy új zenész azt meg kell tanítani a nótákra, meg satöbbi, egy dolog volt az előnye ennek, mindig fiatalok jöttek. Mondjuk én is fiatal voltam 19-20 éves. Mindenkiben volt ez a nagy hajrá, meg lelkesedés és ezt elég jól meg lehetett lovagolni. 

Emlékszem amikor megvettük az első mikrofonunkat a Bajcsy Zsilinszki úton a zenekereskedésben. Egy használt Shure mikrofont vettünk. Micsoda öröm volt, arra gyűjtöttünk 2 hónapig, hogy az énekesnek legyen már végre egy kurva mikrofonja.

Nem voltunk mi búval baszottak, voltak jó napjaink is. Egy húron pendültünk. Volt olyan, hogy lementünk Nyíregyházára, van ott egy olyan, hogy Sóstó Gyógyfürdő, ott van egy szabadtéri tó, éjjel lementünk úszni, ott lebegtünk a vízen a tó közepén és ott tartottunk énekpróbát. Mindenki egyszerre vonyított.  Mozgalmas évek voltak, Siszit is a családja agyon akarta verni mindig, hogy most már elég ebből a hülyeségből.

Kolera: A Rollsot hogyan ismertétek meg?

Tóni: Onnan lett az ismerettség, hogy már volt Agydaganat, koncerteztünk és én meg az Andró szerveztünk egy fesztivált Nyíregyházán a szabadtéri színpadon. És a szabadtéri színpadon mi már be voltunk tiltva, nem játszhattunk. Ez ilyen 81-ben lehetett talán, de lehet 80-ban nem tudom. És oda hívtuk a Rolls Frakciót játszani, ott ismertük meg őket. Magáról a zenekarról hallottunk, meg akkor volt, hogy ilyen újhullám, meg olyan újhullám A Rolls Frakció egy újhullámos zenekar volt, nem punk. Le is jöttek és akkor ott beszélgettünk velük. Megismerkedtünk a D. Naggyal meg a Trunkossal, meg ezzel azzal, innen van az ismerettség.

Kolera: Sárbogárdi koncertre emlékszel? 1980, az nagyon korai.

Tóni: Szerintem mi Sárbogárdon nem játszottunk soha.

Kolera: Pedig valaki említette, sőt talán még a Pesti Műsorban is benne volt.

Tóni: Feró, Bizottság, meg ilyenek voltak ott, Bizottság koncertekre mi jártunk, valószínűleg voltunk is ott, de mi nem léptünk fel.

Kolera: És oda hogy jutottatok el? Levonatoztatok Nyíregyházáról?

Tóni: Igen, meg volt a másik nagy koncert, amin nem tudtunk fellépni, az is ilyen Feró féle dolog volt, mert Feróék is segítették a punkzenekarokat, azt se kell azért elfelejteni.

Kolera: Tehát valamilyen szinten ismert titeket, tudta kik vagytok.

Tóni: Persze, utána le is jött hozzánk Nyíregyházára meghívott vendégnek, ahol lezavartuk a színpadról.

Kolera: Ez hogy volt konkrétan?

Tóni: Úgy, hogy ő volt a vendég és úgy volt beállítva a dolog, hogy Ferót lezavarjuk a színpadról és mi az Agydaganat, mint a jövő nemzedék képviselői berobbanunk és nyomjuk a koncertet. 

Kolera: Ez a kockás nadrág, amit viseltetek ez honnan jött? Honnan lehetett ilyet venni?

Tóni: Sehol nem lehetett kapni, ezt szabónál csináltattuk. Kiválasztottuk az anyagot, volt zöld kockás, meg volt piros kockás. Zöld kockás volt nekem, Gézának volt piros, Papp Pistinek is azt hiszem zöld volt. Legyártattuk farmer szabásúra szűk szárral, nem trapézra. 

Kolera: És akkor a többiek is Nyíregyházán elkezdték ezt hordani. A jelentésekben ezt nevezik Agydaganat egyenruhának.

Tóni: Igen, igazából ez nem egyenruha volt, tele volt a faszunk a hippi farmerekkel. Nem akartunk abban járni, változtasunk a dolgokon. Nekem volt egy férfi szabó haverom ő varrta a nadrágokat úgy, ahogy mi kértük.

Kolera: Az unakaöcséd Mák Zoltán még pár évig életben tartotta az Agydaganat örökségét Nyíregyházán, ő medig játszott nálatok?

Tóni: Zoli nem volt a zenekar tagja, talán egy-két próbán játszott velünk de nem lépett fel soha. Miután én távoztam az országból ő lett a zenekar basszerosa Nyíregyházán... Meg hát 4 évvel fiatalabb, mint én, és én 20 évesen eljöttem otthonról, ő 15-16 éves volt. Próbáltam védeni, nem akartam a politikai rendőrség karmaiba lökni.

Kolera: Ők még nem voltak büntethetők, valamelyest azért védve voltak.

Tóni: Nem, de tudod nálunk is azért a többieknek az iskolában meg lett mondva, hogy kirúgják meg tönkre teszik az életüket, azért benne volt ott minden. Ezeket a zsarolásokat véghez is vitték. Amikor én eljöttem Magyarországról, akkor apámat simán kirúgták a munkahelyéről, anyámat pedig megkeresték, hogy menjen ki Bécsbe és hozzon azonnal haza. Anyukám meg azt mondta, hogy felnőtt ember, 20 éves tudja, hogy mit csinál. Ezek nem vicceltek, az emberek azt gondolják, hogy a kommunizmus valami tréfás dolog volt.

Nekem tudod mennyi haverom volt, akinek az életét negatívan megváltoztatták? És ők még nem is voltak ilyesmiben benne, hogy anarchizmus, meg az államot és az állami tevékenységeket bírálni, megkérdőjelezni. Csak annyit csináltak, hogy hosszú volt a hajuk még ilyen hippikorszakban szerettek bulizni, kirakta az amerikai zászlót a farmerdzsekijére kicsiben, mint egy negyed gyufásskatulya, azért úgy megverték a rendőrök, hogy majdnem ottmaradt. Meg ha egyáltalán farmerba jártál, hosszú volt a hajad verés járt kész.

Kolera: Jelent meg annak idején egy hosszú cikk rólatok, az Ideges Dögevőkkel és a Chaos zenekarral együtt. Dalszövegidézetekkel, elemzéssel, egy nő írta. Emlékszel erre?

Tóni: Nem. Semmi, mi majdnem minden koncertről menekültünk.

Kolera: Pedig valakit megkérdezett, talán az Andrót, mert konkrét szövegidézetek vannak. Te láttad ezt a cikket egyébként?

Tóni: Nem, De a Magyr Ifjúságban, vagy az Ifjúsági Magazinban annak idején írtak rólunk, talán Czippán György írta.

Ja de még a ragasztózáshoz hozzá akarom tenni, hogy az utolsó 3 évben mikor az Agydaganat még volt, ez teljesen elmúlt, amikor 17 lettem, már nem csináltam. Amúgy Siszi is ragsztózott, mindenki ragsztózott.

Utána zenéltünk, meg nyomtattunk, kerestük ezt a Rajk Öcsi féle vonalat, volt ez a Börtönrács, vagy mi volt a neve szamizdat, Beszélő meg ilyenekkel elkezdtünk foglalkozni.

Kolera: Volt valami kapcsolat hozzájuk?

Tóni: Gyenge kapcsolat, ha volt is. Mi a zenében nyomultunk inkább. Megtanultam szitanyomást csinálni, azzal nyomatttunk ilyen szórólapokat, fújkáltuk a járdára, hogy hol lesz koncert.

Kolera: Kiket ismertetek Pesten?

Tóni: Jártunk mi is Kontrollra, az óbudaiakat ismertük, de azok nem nagyon akartak szóba állni velünk. Általában ők elit gyerekeknek számítottak. Nem volt bőrdzsekink, semmink nem volt igazából.

Ismertük az ETA-t is de nem volt kapcsolat velük. Volt a Kilián, a szőke gyerek Óbudáról meg a másik, nem tudom a nevét ő is kiszőkített, magasabb gyerek volt.

Meg azt tudom, hogy a CPG egyszercsak megjelent Szegedről. Az Andró írt egy levelet a CPG-nek, én mondtam ne írjon semmilyen levelet, de kurvára nem hallgatott rám, mert meg kell alakítani a Punk Frontot, mert punkmozgalom lesz.

Kolera: Ebből óriási probléma lett volna, ha megvalósul, még szerencsétek, hogy nem jött létre.

Tóni: Lett is óriási probléma. Mi már amikor megfigyelés alatt voltunk, mindent cenzuráztak, mindent átvizsgáltak, nem volt mese, ez a hülye meg megírta a CPG-nek a levelet, el is kapták. 

Kolera: Meg amúgy is a jelentésekben benne van, hogy ez az ügynök, ez a Pók Csaba jelentette, hogy tervezitek ezt a Punk Frontot. Ezt tudod ki ez a Pók Csaba, mert nagyon bennfentesnek kellett lennie.

Tóni: Nekem van róla gondolatom, hogy ki lehetett. T. Csaba, ő volt velünk Nyíregyházán és ő mondta, hogy majd menedzsel minket. Ott volt velünk Pesten, sőt kijött a lágerbe utánam. És utána másfél két hónap múlva visszament Magyarországra. Majdhogynem 100-as, hogy ő lehetett a figyelő személy. 

A jelentésekben van egy rész, hogy a Pók Csaba beszélt az anyukámmal. Az én szüleim a T. Csabát ismerték és beszélő viszonyban voltak, főleg anyukám.

Szerintem ő volt a vörös tégla. utánam két ember jött ki Ausztriába a menekülttáborba, ott voltak egy másfél hónapot és utána visszamentek Magyarországra, az egyik volt a T. Csaba, a másik J. Pál. Én nem sokat tartózkodtam a lágerben, mert mi Bécsben dolgoztunk pár haverommal. Kurvasok pénzt kerestünk akkoriban. Valahol gyanítottam, hogy Úristen ezek azért jöttek, mert figyelnek engem.

Szerintem ő lehetett a hunyó, mert Pesten is velünk volt és Nyíregyházán is ott sündörgött körülöttünk. Próbálta mutatni mennyire érdekli a művészet.

És az Eötvös utcában mikor volt a könyv bemutatója ennek a csávónak, aki írt ilyen faszságokat a punkról. Teljesen eltorzítja a valóságot és az marad meg az utókornak, amit leírunk, mert a szó elszáll, az írás megmarad, ezt tudjuk. És én megkérdeztem ettől a másik embertől, aki valami nyíregyházi történész, hogy azért mégis na mi a helyzet az én aktáimmal. Mert az a pár oldal, ami kint van nem is rám koncentrálódik, hanem az Andróra, én csak emlegetve vagyok ott. Pedig én voltam az, aki ült, nálunk volt a legtöbb házkutatás, be kellett járjak vallatásra minden héten szerdán. Háziőrizetben voltam, reggel 8-tól este 8-ig hagyhattam el a házat, úgy hogy mentem dolgozni, utána haza és ez nem egy hónapig tartott, hanem egy évig. Mikor kijöttem a börtönből házi őrizetbe raktak, próbáltam jól viselkedni, nem csináltam semmit.

Kolera: Börtönbe milyen indokkal kerültél? Mi volt a vád? 

Tóni: A vád az volt, hogy közveszélyes munkakerülő vagyok, holott dolgoztam a Mahírnál. A Munkakönyvembe is be volt írva és a személyimbe is. Úgy dolgoztam Nyíregyházán a Mahírnél miután Budapestről visszajöttem, de az ÁVH-nak elég volt akkor kitalálni dolgokat. Izgatás, államellenes tevékenység, osztályidegen. Azt tettek velem, amit éppen akartak. Aztán rehabilitáltak, 91-ben kaptam rehabilitáló papírt az Igazságügyi Minisztérumtól.

Ezek azt próbálták csinálni, hogy köztörvényes úton elítélni és el is ítéltek, de úgy, hogy egy cellába feljött egy bíró két rendőrrel, felolvasták az ítéletet és mondták írjam alá. Ám először megtagadtam, mint fiatal hős, aztán azt mondta, az úgyse számít, itt a két tanú aláírja. Előtte meg bent voltam 20 napig magánzárkában. Aztán elvittek Nyíregyházára beraktak a közösbe. Onnan átvittek Miskolcra, mert akkor a Géza szervezkedett valamit, hogy engem szabadítsanak ki a börtönből. Akkor átvittek Miskolcra, ott meg dolgozni kellett. Vagont raktam a hegyoldalon. Télen decemberben, füstölt rajtam a ruha, farönköt raktunk, fegyveres őrök körülöttünk, német juhászok. Azért, hogy dolgozó adag kaját kapjak, meg lehetett havonta kétszer menni kantinba, ahol lehetett kapni keserű csokit, meg cigarettát. De a cigi az kurvanagy dolog volt ott bent. 20 filléres órabérünk volt egyébként.

Amit ettünk arról soha nem tudtuk micsoda, de kétszer annyit kaptunk, mint akik nem dolgoztak.

Kolera: Akikkel eddig beszéltem mind megemlítették, hogy a pestiek elég lekezelően bántak a vidékiekkel, nem igazán fogadták el őket, pl az akkor már pesti CPG-sek szóba se álltak veletek.

Tóni: Én nem is találkoztam velük akkor, a Sándorfalvai punkfesztiválon láttam először életemben.

Kolera: Az Andró-Vaskó kivel ment a CPGsekhez látogatóba?

Tóni: Nem tudom, hogy hogyan volt, én nem voltam vele az biztos.

Kolera: Mesélj akkor a dalokról valamit, kb hány dalotok született? Legtöbben csak azt az 5-6 számot ismerik.

Tóni: Kb. 15 dalunk volt nagyjából, volt ilyen hogy "Katika te állat utállak", "Kiváló dolgozó", "Főzőcske, de okosan", "Európa", 

Kolera: Volt egy ilyen dal, hogy "Termelj, csak termelj"

Tóni: Az a címe hogy "Termelj", na azt 100 százalékig én írtam. azt kisajátítottam magamnak. Ilyen bluesos hangzása volt kicsit, nem annak szántam, ez ilyen próbálkozás volt, minket közben aprítottak nem tudtuk ezeket rendesen kidolgozni.

Nehéz volt rendesen összpontosítani és megcsinálmni valamit ami ütőképes, meg amikor le vagy nyomva lelkileg nehéz támadóvá válni, ezért nem is tetszett nekem a "Termelj", amikor kész lett a szöveg és rá lett ültetve a zenére nekem igazából nem tetszett, kifejező volt, de nem volt támadó. Valamilyen szinten számon kérés, hogy kinek termelünk, meg mit kapunk érte, de szerettem volna jobban kiélezni.

Kolera: Amit az Andróék később játszottak "Besült a Rock'n'roll" meg "Che Guevara", "Szieszta", ezeket ők csinálták, nem?

Tóni: A Sziesztát én soha nem támogattam, a Che Guevarát szintén nem, a Besült a Rock'n'roll-t lerágott csirkecsontnak tartottam, én abba az irányba nem akartam menni soha. Che Guevarát végképp, mert véres vörös tömeggyilkossal én nem társulok, Andrónak voltak meredek dolgai, amiket én abszolút nem toleráltam.

Kolera: Tehát ezeket te el se gitároztad, de megvoltak, ismerted a szöveget is.

Tóni: Persze, még most is emlékszem egy-két dologra. A Főzőcske okosant se úgy akartam megoldani, szerettem volna máshogy, de az akkor így jött le.

Kolera: Az "Újhullámos állat" hogyan jött? A Rolls előzenekaraként ezt eljátszani egy újhullámos közönségnek azért meredek.

Tóni: Ez azért volt, hogy egy indulatot fejezzen ki a színpadon. Az indulatodat szabadon engedni.  És miért utáltuk az újhullámosokat? Azért utáltuk, mert folyamatosan keresztbe tettek. Nem csak keresztbe tettek, de mi le voltunk nézve. Alacsonyabb rendűként voltunk kezelve általuk. Elhajtottak bennünket, hogy ők az Agydaganattal nem játszanak meg ilyenek. Pl. A Városmajori klubban ők húzgálták ki az erősítőket. 

Mi nem tartottuk célratörőnek már se a csövesrockot, se az LGT-t, se az újhullámot, nyissunk egy új fejezetet és akkor mi ezzel próbáltuk kifejezni, hogy na ez egy új fejezet.

Azért akkor pl. egy kifestett haj, vettél temperafestéket az üzletben, amilyet gondoltál, az rákötött a hajadra és úgy néztél ki, mint egy sündisznó. Ez ilyen vízalapú festék volt, jó sűrűn bekented vele a hajad és akkor be lettél festve, ezt színpadra menés előtt fél órával megcsináltad, hogy meg tudjon száradni, aztán mentél a színpadra. Zöld haj, meg piros haj, meg kék haj, meg volt a kockás nadrág az egyenruha. Nem a divat elleni felháborodást okozta, hanem hogy ezek egyenruhások biztos nácik.

Egy anarchista hogy lehet náci? Könyörgöm, meg először azzal kéne tisztában lenni mi az anarchizmus. Mi ezt komolyan átláttuk, komolyan gondoltuk. Meg a dadaizmusba is nagyon belemerültünk, a tagadás és rögtönzött alkotás cselekedetei. Azt is megcsináltuk, hogy kivagdaltuk a főcímeket az újságokból, meg napilapokból, kihúzgáltuk őket és az lett a szövegünk.

Kolera: Emlékszel is erre?

Tóni: Nem, mert ez már a vége felé volt, kerestük, hogy avantgard, meg neoavantgarde honnan származik, ebbe elég rendesen bele voltunk mélyülve akkoriban. Azért volt Underground Művészeti Csoport, szerettünk volna színház jeleneteket tervezni a színpadra, volt egy csomó elképzelés. Még Berthold Brechttel is foglalkoztunk, van neki a Koldusoperája, a Faludy Györgynek van egy balladája, aminek a címe "A kalózok szeretője", én meg is csináltam azt a számot egyébként.

Fotó: Fortepan/Urbán Tamás

Kolera: Beszéljünk még a 82-es Újhullámos Fesztiváltól, amit a hanglemezgyár szervezett, ők hívták meg a zenekarokat,. ti voltatok az egyetlen zenekar, aki nem tartozott oda, csak fogtátok magatokat és odamnetetek játszani. Ezt hogy gondoltátok el? Hallottátok, hogy lesz ez a feszt és kitaláltátok, hogy lementek és mindenképp felléptek?

Tóni: Igen, de ott is ilyen Trunkos féle dolgok voltak, a Trunkos segédkezett ott a fellépésben. Az volt, hogy felszaladtunk a színpadra, bedugtunk mindent és elkezdtünk játszani.

Kolera: Ez a Rolls fellépése előtt volt?

Tóni: Igen előtte volt.

Kolera: Ők adtak nektek negyed órát a saját műsoridejükből?

Tóni: Igen.

Kolera: Arra emlékszel hogy az első nap Füreden miért nem játszhattatok?

Tóni: Ott voltunk, de nem emlékszem. Valószínű nem volt engedélyezve, nekünk nem volt ORI vizsgénk, ha-ha.

Kolera: Azért ez egy nagy jelentőségű rendezvény volt, mi maradt meg ebből?

Tóni: A Rolls felcsempészett bennünket a színpadra, azán elkezdtünk játszani, talán a Punk mozgalni induló volt az első számunk.

Kolera: De még a neveteket sem mondtátok be, legalábbis a felvételen nem hangzik el.

Tóni: Nem, semmit, be voltunk tiltva, csak felmentünk és elkezdtünk egyből játszani. Igen aztán menekülés volt, utána el is tűntünk, az egész újhullámos fesztiválból nem emlékszem semmire, csak hogy felmentünk eljátszottuk a számokat és utána eltűntünk. Ennyi volt a fesztivál számomra, azt se tudom kik léptek fel.

Kolera: A Siszi mesélte, hogy a Gombóc (Czakó Ildikó - a Doppin-G zenekar énekesnője, később több film főszereplője) sírva fakadt, amikor eljátszottátok az "Újhullámos állat" című számot.

Tóni: Ja, az a Városmajorban volt a Blahán, ők is felléptek, azért hívták Gombócnak, mert egy alacsony duci csajszi volt. Újhullámos belőtt frizurája volt, meg kis szoknya, kis rakott miniszoknya. Meg volt a Kis Dunna, meg Nagy Dunna, az is két csajszi volt. Ők is jártak koncertre még a Deák térről.

Kolera: A zenekar Pesten ért véget, vagy még visszaköltöztetek Nyíregyházára?

Tóni: Igen, ez volt az utolsó periódus, utána Nyíregyháza börtön, meg háziőrizet, ja meg elmegyógyintézet, mert az is volt, itt nyíregyházán pszichiátria, öngyilkosság, háziőrizet aztán szökés. Románia, Jugoszlávia, Ausztia. Mert ha az osztrák határ felé megyek, akkor biztos megbukok, este leléptem és reggel már Romániában voltam, Jugoszláviában kutya se szólt hozzám. 

Kolera: Akkor keresztbe végigutaztad egész Jugoszláviát?

Tóni: Belgrád, Zágráb, Ljubjana és onnan a határ, 3 napomba telt, figyelni kellett, kukoricát ettem a mezőn meg ilyenek, vonaton blicceltem. Volt 70 márkám, de azt tartogattam, Ljubjana után vettem jegyet Ausztriába az első faluig, a kalauz meg bezárta rám az ajtót, aztán Bécsben kiengedett. Fogalmam sincs miről beszélt nekem, ugyanis én, mint rendes magyar csak magyarul beszéltem.

Kolera: Meddig voltál Ausztriában?

Tóni: Augusztus első hetében kerültem oda, ott volt egy csaj Ildi, egy hétig ott laktam nála és utána kerültem menekülttáborba, ott regisztráltak és kaptam politikai menedékjogot. Kaptam letelepedési engedélyt Európában, de én azt mondtam túl közel van ez a vörös csapathoz, de ahogy a jelentéseket olvasom ezek még ott valakikkel (mert volt több személy is) figyeltettek. Augusztustól február 4-ig voltam a menekülttáborban, febr 4-én érkeztem meg az USA-ba.

Kolera: Hogyan tartottad a kapcsolatot az Andró-Vaskóval meg a többiekkel?

Tóni: Sehogy.

Kolera: Akkor hogyan tudott kimenni utánad?

Tóni: Amikor Ausztriában volt írt, nem tudom honnan szerezte meg a címemet, de írt én itt az USA-ban intéztem neki, hogy mind a ketten tudjanak kijönni, ő is meg a felesége a Noémi is. Szponzoráltam őket.

Kolera: Először ugyanabba a városba mentek ahol te vagy? 

Tóni: Igen, én voltam a szponzoruk, aztán elmentek dolgozni, lábra álltak, még mindig ott él Vegas környékén valahol.

Kolera: Ott nem gondolkodtatok, hogy csináltok valamit? Teljesen feledésbe merült ez a punk dolog?

Tóni: Nem merült feledésbe, csak amikor ők jöttek nekem kisgyerekeim voltak és ő nem beszélt egy kukkot se angolul.

Kolera: Az unokaöcséd  a Mák Zoltán mikor ment ki?

Tóni: Ő egy pár évre Gézáék után, Géza azt hiszem 85-ben jött. Vele tartom a kapcsolatot a mai napig. Unokatestvérem végülis.

Kolera: Utána egyáltalán nem követted mi folyik itt?

Tóni: 89-ig az ember nem is nagyon akart levelet irkálni ilyesmit, hogy szia hogy vagy, a lányom 86-ban születet a fiam 89-ben. Úgy gondoltam, hogy a gyerekeimet fel kell nevelnem, ne hülyén haljanak meg. Nálunk mindenki egyetemet végzett, a lányom pszichológus, a Tóni fiamnak több diplomája is van, a másik fiam a MIT-t végezte el építészmernök és várostervező, a MIT-re járt Bill Gates is, az egyik leghíresebb egyetem a világon. Van saját házuk, gyerekeik vannak megy az élet.

Tóni: Az országban a 80-as 90-es években, de nyilván különösen Nyíregyházán óriási respektje volt az Agydaganat zenekarnak.

Kolera: Hát mit mondjak, csináltam amit jónak láttam, a zenekar nagyjából követte, amit terveztünk vagy alkottunk. A szabadságot mindenki szereti, mert emberi alap. Ha lehet szabadságnak nevezni ezeket a dolgokat. Totálisan le lettünk taposva, nem véletlenül lehet totalitáriusnak nevezni a hóhérainkat. Kérdés, hogy meddig lehet még tartani ezt az állapotot. Még akkor is, ha úgynevezett demokrácia van a hivatalos hangulatjelentések alapján.

Kolera: Hogyan kerültetek a Trottel Records által kiadott Pajtás daloljunk lemezre?

Tóni: Felhívott a Rupaszov, hogy engedélyezem-e, hogy egy-két szám rákerüljön a lemezre, én meg mondtam, hogy persze miért ne. Tegyed. Aztán felrakta.

Kolera: Milyen terveid vannak a zenekarral?

Tóni: Nagy terveim nincsenek. Hazajárunk koncertezgetni néha, egy évben egyszer-kétszer. Ennyi. Itthon gitározgatok, gyártom a riffeket. Zenéket komponálok, ezzel vagyok elfoglalva.

Jó lenne még 5 számot lestúdiózni és egy másik cd-t legyártani. A másik amit tervezek, még pár számot megcsinálni a múltból. Lehet, hogy egy bakelitet kéne csináltatni belőle.

Nem lesz ez mindig így, hogy tudsz velem beszélgetni, mert én is meg fogok halni. És akkor ezeket már senki nem fogja tudni megcsinálni. Azért szeretném ezeket a dolgokat összerakni.

A zenekar újraösszeállásának nagy indoka 2010 körül, hogy a gyerekek felnőttek, több az időm, több anyagi keret is jut erre, mert jövés-menés szervezkedés ez mind lóvé.

És az ávós elvtársaknak még amelyik él esetleg, megmutatni, hogy na tessék ki lett adva az Agydaganat cd, a zenekar él és virul, annak ellenére, hogy óriási aljasággal tönkre tettek emberéleteket. A szabadságot el lehet nyomni, de betiltani nem lehet. A szabadságvágy minden emberben benne van születésétől fogva. Mindegy milyen nemzet, vagy államforma. Ezt nem lehet csak úgy kipusztítani az emberből.

Köszi az interjút!

(c) Ács-Tari Béla

Agydaganat 1980-81: Andró-Vaskó Sándor (Géza) - ének, Mák Antal - gitár, Popovics Péter - basszus, Szemes Tamás - dob

Agydaganat 1981-82: Andró-Vaskó Sándor (Géza) - ének, Mák Antal - gitár, Papp István - basszus, Vinnai Zoltán - dob

Agydaganat ( Pofátlanok) 1982-83: Andró-Vaskó Sándor (Géza) - ének, Mák Antal - gitár, Sipos Zoltán (Siszi) - basszus, Pardi Tamás - billentyű, Petióky István (Kuki) - dob

Újhullámos Fesztivál '82 Tamás Csaba (Tacsa) - basszus, Vinnai Zoltán - dob

Agydaganat 2024: Mák Antal - ének, gitár, Sipos Zoltán (Siszi) - basszus, Bencze Tibor (Timúr) - dob

Csahos kutyák és más mesék - Állambiztonsági jelentések az Agydaganat zenekarról

Agydaganat youtube csatorna

.

.

.

.