Az 1982-ben Veszprémben alakult rövid életű, pár koncertet megért Közellenség zenekar szinte teljesen ismeretlen volt a 80-as években. A köztudatba Kövessy Róbert "Punktérítő - A közellenség" című filmje hozta be őket a 2000-es évek elején. A filmben nem szerepelt a banda énekese és egyben szövegírója Joó András, azaz Joe, aki több a filmben elhangzó állítást cáfol, és eddig nem ismert tényekkel áll elő. Volt már arra példa, hogy punkzenekarokba ügynököket építettek, de az valószínűleg példátlan, legalábbis kishazánkban, hogy az ügynök a zenekartársaival együtt börtönbe vonul és még onnan is jelent. Ez akkora kuriózum, hogy az államvédelmis tankönyvekbe is belekerült.
Az ártatlanul elítélt zenekar története egy más szemszögből.
Kolera: Mikor és hogyan találkoztál a punkkal először?
Joe: 81 telén lehetett talán, először nyilván újságokból figyeltünk fel a dologra. Az Interpress magazinra emlékszem, abban láttam cikket a Sex Pistolsról. A veszprémi könyvtárba jártunk, ott néztük a New Musical Express-t, meg ezeket az újságokat. Hogy zenét honnan hallottunk, azt én már neked meg nem mondom. A basszusgitáros gyerek, aki Csirke néven forgott fenn, és aki besúgó volt, neki az unokatestvére Angliában élt és jött haza 82-ben és kedveskedni akarván hozott ilyen pólókat, lemezeket, meg jelvényeket. Aztán újságokat is küldött, amit akkor nem értettem, mert nem tudtam angolul. Így tudtuk szemmel követni kint milyen zenekarok voltak. Ezeket utána folyamatosan postán küldte nekünk '82-83-ban. Így szerettünk bele a külsőségbe, a zenei irányzatba.
Kolera: Hogyan ismerted meg a többieket, hogyan alakult a zenekar?
Joe: A srác akit említettem, hogy besúgó volt, általános iskola negyedik osztályától osztálytársam volt, egészen a szakmunkásképzőig. Gyerekkori barátom, az unokatestvére volt a feleségem 28 évig. Ővele értelemszerűen úgy alakult ki a barátság. A dobos srác is ott lakott, ahol ez az osztálytársam.
Ő nálunk 2 és fél 3 évvel idősebb, a lakótelepről ismertük meg. Az első gitáros srác az meg csak úgy csapódott hozzánk, aztán sikerült a másik gitárosnak ki is túrni, aki a győrszentiváni koncerten játszott, mert ő talpraesettebb volt, nagypofájú. Igazából így alakultak ki a kapcsolatok. Semmilyen zenei előzménye nem volt a dolognak, se zenekar, se komolyabb gyakorlás.
Kolera: Hogyan jött ez az ötlet egyáltalán, hogy ti csináltok egy zenekart? Ki találta ezt ki?
Joe: Emlékeim szerint én, én találtam ki a nevet, én írtam azt a pár kezdetleges szöveget, amit utána meg is zenésítettünk, idézőjelben. Volt egy olyan szám, amit egy angol zenekarról másoltunk, Special Duties - Police State, annak a szövege nagyjából ugynaz volt - Rendőrállam...Volt egy olyan szám, hogy "Vörös féreg", azon kívül a CPg nek azt a számnát játszottuk, hogy "Áll egy ifjú nyírfa a réten". Igazából ennyi volt Győrszentivánban a buli. Ez volt december 30-án. Januárban, februárban volt egy törés az egész csoportban a két hozzánk csapódó srác miatt. Lázárfalvi Gyuri utána engem megpróbált kitúrni a zenekarból, nem emlékszem a részletekre, de sikerült is neki. Én meg is mondtam a srácoknak, zenéltek úgy ahogy akartok, de se a nevet, se azt a pár dalocskát amit én írtam, azt ne használjátok, hanem írjatok magatoknak új dalokat.
Aztán nem sokkal utána dobos, a Kopasz is kilépett a csapatból. és mi ketten terveztük, hogy majd lesz másik zenekar. Aztán nem lett. Tehát Kopasz átállt hozzám, de a tervekből semmi se lett, mert utána letartóztattak.
Kolera: Térjünk vissza még a koncertekre kicsit.
Joe: 82 májusában a győri tehetségkutatón még egy másik szólógitáros gitározott, ő Csucsu néven ismert, a srácnak a szülei egy általános iskolában voltak gondnokok és néha beengedtek minket a kazánházba, szerintem egy féltucatszor gyakoroltunk ott. Rendszeres gyakorlóhelyünk nemigen volt. Főleg a Győrszentiváni koncert előtt. A 83 decemberi koncertre úgy mentünk, hogy semmifajta gyakorlás nem volt előtte
Az Auróra énekesével voltam jóba, a Dajerrel. ő hívott fel minket, hogy menjünk el és játszunk ott a koncerten. Hát mi úgy mentünk, hogy rendesen be voltunk csípve, legalábbis részemről. Az egész úgy sikerült, ahogy sikerült. Ezért is mondtam azt, amit mondtam, hogy ami 17 évesen elment, az ma gyakorlás nélkül elég gáz volna. Ha most eljönne egy fiatal, nyilván érdekli valamennyire a múlt, de kikapcsolódni, szórakozni akarnak. Leégetni magam nem akarom.
Igazából felmentünk és ott Dajer szervezte, hogy fel tudjunk lépni, mert egy másik zenekar nem jött meg.
Behívott engem, meg a basszusgitárost a művelődési ház vezetője, hogy milyenféle dalokat szertnénk játszani, meg kik vagyunk. Elénk tett egy listát, amely gondolom minden művelődési házban közzé volt téve, ami a Magyarországon betiltott zenekaroknak volt a listája. És erre kellemes meglepetésünkre a második helyen volt a Közellenség. Első helyen volt a Mos-oi emlékeim szerint. Akkor pillanatok alatt úgy gondoltuk, hogy akkor ma füllentünk a nevet illetően. Szabotázs lettünk hirtelen és a fickó bele is egyezett, hogy menjünk fel, Felmentünk, eljátszottuk azt a pár nótát, ami igazából volt, nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, aztán ennyi volt a koncert része.
Hazajöttem 2000 év végén külföldről. és akkoriban készült Kövessy Robinak ez a Közellenség című filmje. Meg is keresett a Kopasz, hogy akarok-e benne szerepelni, de bennem meg az volt, hogy rengeteget bántottak minket a rendőrök ettől a bírósági ügytől függetlenül is. Rengeteget voltunk igazoltatva, beidézve, kihallgatva. Amikor hazajöttem még nem tudtam mi a helyzet idehaza és azt mondtam, hogy én ebben nem akarok részt venni. Meg is bántam, mikor megláttam mi készült, annak konkrétan köze nem volt a zenekarhoz igazából. Ennek a Gyurinak a működő Közellenséhg társasághoz köze se volt. Ő csak előadta magát. Olyan dolgokat mond benne, amiről nem is tudtunk.
Nem tudtunk a Dávid csillagról, nem is foglalkoztunk vele. Zsidókról se tudtunk kb. semmit se.
Ez a HIT gyülekezet, azt se tudtam akkor, hogy volt ilyen. Fingunk nem volt erről, nem is érdekelt minket. Mi csak éltük a napjainkat buliztunk, söröztünk. Hajtottuk a nőket, koncertre jártunk, zenét hallgattunk, ennyi volt a világ körülbelül.
Kolera: A besúgó zenekartaggal találkoztál később?
Joe: Hát figyelj én beszélgettem vele, megmondtam, hogy "Józsikám én nagyon nagyot csalódtam benned". Mert ez akkor is mocsok dolog lett volna, ha 10 év múlva elénk áll és elmondja, hogy gyerekek ez megtörtént, bocsánat. De ezt, hogy én konkrétan az állambiztonsági levéltárból tudtam meg és utána még tagadja is... Egy részét elismerte, az első két oldal egy tankönyvben jelent meg, ami az állambiztonsági levéltárból származott, felhozták az esetet példának, hogy is működnek a beszervezett ügynökök, besúgók. Megmondtam az embernek, hogy szarházi vagy, nyilván nem így de megmondtam neki kulturáltan, Én ezt titkolni nem akarom, ő vállalja annak a következményeit, amit csinált 40 éve.
Nagyon rosszul esett, de minden normális embernek rosszul esne, ha kiderülne, hogy a gyerekkori legjobb barátja, meg iskolatársa konkrétan besúgó volt és rólam jelentett első sorban. Én ezt szeretném behozni a köztudatba, hogy sajnos besúgó volt a zenekarban. Ezzel rávilágítva konkrétan arra, hogy mennyire szégyellheti magát a hatalom, hogy egy ilyen taknyos kölyöktől ennyire rettegett, hogy nemcsak lecsuktak még besúgót is szerveztek a zenekarba. Normális világban azt mondták volna, mit akar ez a párszáz hülyegyerek? Majd elmúlik, majd felnőnek, aztán mennek a dolgukra. Ez mutatta, hogy a kommunisták mennyire rettegtek mindenfajta ellenállástól, ami az irányukba jött.
Kolera: Ez máshol is megvolt, de ekkora problémákat nem okozott.
Joe: Tudod, hogy ki volt a Papp János? 56 legvéreskezűbb beligyminisztere volt, utána pedig Veszprémben volt a 70-es években párttitkár. Utólag tudtuk meg, hogy neki szúrtuk a szemét olyan szinten, hogy azt mondták, ezeket az embereket le kell takarítani az utcáról ha törik, ha szakad. A Beszélőnek a cikkében, amit kiadtak 84-ben nagyon szépen le van írva a dolog. Ez konkrétan egy előre megrendelt ítélet volt. Ez a szomorú benne, hogy a CPg legalább megcsinálta, amit csinált.
A legborzasztóbb, hogy a vád 3 tanúja ott a bíróságon visszavonta a valomásait, meg mi hoztunk 9-10 embert, köztük a Művelődési ház vezetőjét is. Ott elmondta, hogy ő semmilyen kivetnivalót nem hallott a koncerten. És emlékszem az érzésre, hogy mondtam: "-Gyerekek, de jó megyünk haza, ebből nem lesz semmi". Nem érdekelte őket. Minket tök ártatlanul ítéltek el, úgyhogy amivel vádoltak, azt nem is tudom a mai napig, hogy honnan vették. Tehát a Marx és Engels igéje, fingunk nincs honnan származik. Ez a W. György, akit ki se hallgathattak volna a szüleik nélkül, ő ment be állítólagosan a rendőrségre és rímelve vissza tudta mondani mit hallott a koncerten. De amikor a bíróságon az egyik ügyvéd kérdezte tőle, hogy felolvas valamit és a kedves tanú mondja azt vissza. Arra nem volt képes.
Én meg az ügynök gyerek fiatalkorúak voltunk még, mi mentünk Tökölre a köztörvényes cigányok közé. A Kopasz, meg az Attila mentek Pestre, egy zárkában voltak a Güzüvel meg a Bélával.
Azért az nagy különbség volt, mert a politikaiak többségében azért intelligens emberek voltak, akiknek nem tetszett a rendszer úgymond. Amikor én bekerültem Tökölre és ott mindig az volt az első kérdés. hogy te mit csináltál és akkor mondtam, hogy izgatás, akkor a cigányok néztek mint hal a szatyorban, hogy mi az az izgatás, kit izgattam.
Kolera: Voltak az utcán már előttetek punkok ott Veszprémben, vagy ti voltatok az elsők?
Joe: Mi voltunk az elsők, nem volt előttünk ott semmi. Abszolút mi voltunk az elsők az biztos.
Volt egy 6-8 fős társaság, akikhez alkalomszerűen csapódtak még fiúk, meg lányok, de sose volt több szerintem 20-25 embernél.
Kolera: Az elég sok.
Joe: Nagyon nehéz világ volt, mert rengeteget bántottak minket a rendőrök, már úgy voltunk, ha megláttuk a rendőr járőrt vittük oda a személyi igazolványt, mert tudtuk, hogy úgyis megállítanak. Akkor azért a rendőrség elég máshogy működött. Most alig mernek megszólalni, akkoriban azért más volt a fellépés, meg a tisztelet az irányukba, mert hamar odavágtak a gumibottal. Ezt a mai fiatalok, akik elmennek koncertre kakastaréjjal, nagyon elképzelni se tudják. Érdekes élmény, amikor én elemntem Angliába 87-ben és ott kaptam a benyomásokat a valós arcáról annak, ami ott punk volt. Ott akkor az volt, ami most itt van. Akkor úgy működött ott, hogy egy koszos, naplopó, dologtalan banda. Mi meg nem voltunk ilyenek sosem, dolgoztunk, otthon laktunk, tiszták, ápoltak voltunk. Akkor mondtam azt, hogy ez nem az én világom abszolút. Mostmár itthon is ilyen a punk. Ezek sosem mi voltunk.
Kolera: Mesélj valamit erről az újhullámos fesztiválról.
Joe: Három helyszínen zajlott, először Balatonfüreden emlékeim szerint nyár végén. Balatonfüreden a hajóépítő hangárban volt koncert, azt sem tudom megmondani kik játszottak igazából. Veszprémben volt a Vágtázó Halttkémek és CPg, arról vannak képek is. Az nagyon tetszett, nagyon jó volt. Csapatszállítóval hordták a rendőrt, meg a katonát, több rendőr volt, mint közönség. Brutális élmény volt a színpadon ezt látni. Következő helyszín a veszprémi várban volt, ott az Agydaganatra emlékszem. Volt egy olyan ember, hogy Nagy Endre, ő nem a zenekarban volt, hanem a baráti körben, vele leveleztem. Meg még az Aurórával voltunk kapcsolatban.
Kolera: Őket hogyan ismertétek meg?
Joe: Balaton parton, lejárt az összes fiatal, aztán ott barátkoztunk össze a Dajerral, nagyon jófej, jól kijöttünk vele, szerettem. A többieket annyira nem is ismertem, ő volt az összekötő kapocs a győri társasághoz.
Kolera: Botos Kriszta a ti társaságotokban volt?
Joe: A Kriszta az gyerekkori ismerős, egy udvarban nőttünk fel konkrétan. Alkalomszerűen volt velünk, nem mindig. Néha előfordult, aztán nyilván haladt az útján amíg mi börtönben voltunk, akkor csapódott az Aurórához, amit mi persze csak később tudtunk meg. Róla nem igazán tudok többet, Egy kocsmában volt egy esküvőféle. Veszprémben volt az esküvője ezzel a Diana nevű emberrel egy Sport vendéglő nevű helyen, elég sokan lejöttek Pestről arra emlékszem homályosan. Ezután elment Budapestre. Nálam pártfogói felügyelet volt, nem mozoghattam szabadon. Utána nemsokára el is mentem Magyaroraszágról '87 ben. '86 tavaszán járt le a pártfogói felügyelet és '87 tavaszán mentünk el NagyBritanniába.
Kolera: A büntetésből semmit nem engedtek el?
Joe: Az úgy volt hogy első fokon kaptam egy év 10 hónapot. Fogházat fiatalkorúak börtönében. Másodfokon levettek belőle valamennyit. Lényeg, hogy egy teljes évet ültem le kedvezménnyel szabadulva Tökölről.
Körülbelül ugynannyit voltunk bent mindannyian, a Kopasz is akkor szabadult, csak vele volt és van a mai napig is kapcsolatom, 2 évet kapott, ott volt Budapesten, de neki is levettek, kb egyszerre szabadultunk. A Kiss Attila eltűnt, én őt azóta se láttam. A baszusgitáros, aki Csirke néven futott, vele meg nem alakult ki szoros barátság, most már értem miért volt zárkózott, ahogy mondta bűntudata van, meg volt. Tudomásom szerint ugyanannyit ültünk mind a négyen.
Kolera: Milyen volt ez a a Szivárvány tehetségkutató?
Joe: Az májusban volt, ott konkrétan mentünk fel autóval én be voltam szarva rendesen és megittam 7-8 üveg sört és mire felértünk Győrbe annyira részeg voltam, hogy a kocsiból alig tudtam kiszállni.
Emlékszem, hogy a basszusgitáros gyerek futtatott körbe, mert nem tudtam kijózanodni, alig tudtam felmenni a színpadra, erről a koncertről nincsenek emlékeim igazából.
Kolera: Emlékszel a szövegekre pontosan?
Joe: Á nem. A Kopasz fellépett pár éve a CPG-vel, emlékeim szerint azok a valós szövegek, amiket énekelt.
Körülbelül jó lehetett, de azt hogy honnan vette, azt meg nem mondom, mert erről nem beszéltem vele azóta se. "Hátulról támad, előlről mosolyog" ez rémlik.
Kolera: De ezeket a szövegeket nem értették, tehát ez benne se volt a vádiratban.
Joe: Persze, ezt mondtuk
Kolera: De ha értik, akkor is baj lehetett volna ebből.
Joe: Tiszta sor, ha megértik akkor faszra húzhattak volna, de nem értették. Ha elmész egy komolyabb rockkoncertre ott se értesz mindent elsőre szerintem. Nem értették, helyette ránk húztak olyasmiket, amit nem is csináltunk.
Kolera: Volt ez a szovjet katonás ügy, ezt elmesélnéd?
Joe: Az valami olyasmi volt, hogy be voltunk kicsit rúgva, mentünk Veszprémben a sétálóutcán, a Kossuth utcán, aztán ez a Kiss Attila valami őrült gondolatban odament (akkor rendszeresen mozogtak az orosz katonák az utcán) és jött szemben két tiszt, az Attila lekapta az egyiknek a tányérsapkáját és elfutott vele. Én ennyire emlékszem, hogy aztán vissza lett adva nekik, nálunk nem maradt az biztos.
Eldobta, vagy visszadta, de olyanról hogy verekedés szó se volt. Nyilván a maga idejében ez kemény volt, mert az oroszokra csúnyán nézni se lehetetett.
Rengetegen belénk kötöttek, csövesek, dígók ilyen más divatirányzatba valók. Azokkal szoktak konfliktusaink lenni, Füreden egyszer a mólón belénk kötöttek a matrózok, de az csak külsőségek miatt, igazából csak a punknak szólt az ellenszenv, de mi nem voltunk balhésok, eljártunk a ligetbe sörözni, meg a kukoricaföldre kifeküdtünk, meg a temetőbe, koncertre jártunk, Pestre jártunk.
Kolera: Milyen koncertekre jártatok Pestre?
Joe: Egyszer az Ikarus művelődési házban jártunk, ott volt egy Agressor nevű zenekar, az nagyon megmaradt bennem, mert az énekesnek kakastaréja volt és az akkoriban hű de nagy dolog volt.
Aztán az ETA-t láttuk Székesfehérváron, hallottuk, hogy lesz valami koncert és korábban odaértünk. Hideg volt télen lehetett és kint a padon söröztünk, bent elkezdtek gyakorolni és hallgattuk azt a számukat hogy "ETA, ETA", kihallatszott és gondolkodtunk hogy mi ez EDDA? Vagy mit mondanak ezek? Aztán bementünk és ott ültünk, erre a Sáthy Robi is emlékszik. Utána söröztünk az ETAval, ez volt, meg az újhullámos dolog Veszprémben, Rolls Frakció koncerten voltunk Közgázon, de legmeghatározóbb ez az Újhullámos fesztivál volt.
Kolera: Modells zenekarra emlékszel?
Joe: Igen, de személyes tapasztalatom nincs velük. Felléptek talán Balatonfüreden, egy festett szőke cingár gyerekre emlékszem párducnadrágban. Az úgy rémlik.
Kolera: Végignézted az egészet? Mindenki ott volt a a zenekarból?
Joe: Igen, de akkor még nem volt zenekar, ez adta az ihletet hozzá, hogy egyszer majd csinálunk mi is valamit '82 végén. Akkor még az Ifjúsági Magazinban is szerepeltek ezek a zenekarok. Képek a pesti punkokról, a Ramonról is volt kép, akkor még punk volt. Szerteágazó kapcsolataink nem nagyon voltak.
A Móló előtt ahol most rózsalugas van, ott egy füves terület volt és egy színpad volt felállítva, ahol néha műsorok voltak. Ott szoktunk gyülekezni, sokszor összejött többszáz fiatal, sok külföldit ismertünk meg, németeket, osztrákokat, hollandokat, kelet német srácokat lipcseieket, azokkal még leveleztünk is. Emlékszem az egyiknek a neve Frank Zappe volt, mint Frank Zappa csak "e" betű a végén, de aztán elmultak ezek a a kapcsolatok.
Kolera: Ennek a Punktérítő filmnek azért volt haszna nem kevés, még akkor is, ha esetleg nem stimmelt benne sokminden, mert rátok irányította egy kicsit a figyelmet. Máskülönben nem sokan tudtak volna arról, hogy létezett egy Közellenség nevű zenekar és hogy a hatalom így elbánt veletek. A Beszélőben ugyan jelent meg egy cikk, de hát azt nagyon szűk körben ismerték csak.
Joe: Most kapcsolatban vagyok a Kövessy Robival, mondtam neki, hogy szeretném elmondani az én részemet, azt mondta rendben van, újra lesz vágva a film és újra publikussá lesz téve. Én szeretném behozni ezt a III/III-as témát is, és szeretném elmondani az én véleményemet. Erről már 2018 januárjában két pesti gyerekkel beszélgettünk, ők fel is vették, amit mondtunk mind a hárman, aztán szépen el is tűntek. Már a nevükre sem emlékszem, valami Iliás, ilyesmi van? Az egyiknek valami görög neve volt. Úgy volt, hogy ők is csinálnak egy filmet erről a témáról, aztán semmit nem csináltak. Én örülnék, ha a valóság megmaradna ennek a szűk rétegnek, akit ez esetleg érdekel, mert ennyit megérdemel a múltunk úgy gondolom.
 |
| Vaczola Péter (Kopasz) és Joó András (Joe) |
Kolera: Hogy látod így mai szemmel ezt a Közellenség fejezetet, megbántad?
Joe: Nem bántam meg abszolút, ha tudom, hogy ez a vége még többet csináltam volna. Jól éreztük magunkat, jó időszak volt és hogy ki mertük nyitni a szánkat a rendszer ellen, aminek ugye meg is fizettük az árát drágán. de legalább valamit tettünk, talán egy kicsit segítettük a kommunizmus lepottyanását. Én nem csináltam semmi rosszat, nem loptam, nem raboltam, még büszke is vagyok, mert ki mertünk állni a tömegből.
Köszi az interjút!
Közellenség (később Szabotázs): Joó András (Joe) - ének, Vas István (Csucsu) - gitár, Moravcsik József (Csirke) - basszus, Vaczola Péter (Kopasz) - dob
később: Kiss Attila (gitár), Lázárfalvi György - ének
(c) Ács-Tari Béla
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése